BH 1996.1.10 I. A várható szabadulására tekintettel átmeneti csoportba helyezett, és a külső munkahelyen foglalkoztatott elítélt továbbra is a büntetés-végrehajtási intézet felügyelete alatt áll, ezért ha a hatóság őrizetéből eltávozik, megvalósítja a fogolyszökés bűntettét [Btk. 245. §, 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 28/A. § (1) bek. d) pont, 29. § (1) bek. a) pont, 41. § (3) bek., 8/1979. (VI. 30.) IM r. 62. § (1) bek., 107/1982. IM ut. 121. § (1) bek.].

II. A vádlottat a büntetés-végrehajtási munkahely időleges elhagyására késztető motívum emberileg méltányolható volta folytán büntetés helyett megrovás alkalmazása [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., Be. 213. § (1) bek. b) pont].

A terheltet a városi bíróság az 1994. május 3-án kelt ítéletével fogolyszökés bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben a terhelt korábbi ügyében megyei bíróság által alkalmazott közkegyelem hatályát vesztette.

A megyei bíróság 1994. augusztus 25-én hozott ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát 7 hónapra enyhítette, a közkegyelem hatályvesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.

A terhelt felülvizsgálati indítványában a fogolyszökés bűntettének vádja alóli felmentését kérte. Ezt azzal indokolta, hogy nem követte el a fogolyszökés bűntettét a 13 évi fegyházbüntetésből szabadulása előtt néhány héttel. A hosszú büntetés végrehajtása alatt számtalan jutalomban, dicséretben részesült, rendszeresen töltött néhány napot családi környezetben, és mindig pontosan időre visszatért a büntetés-végrehajtási intézetbe. A kérdéses alkalommal egy családi eseményről akart a feleségével telefonon beszélni, de nem kívánta elhagyni a büntetés-végrehajtási intézetet.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvány elutasítása mellett a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a Bv. tvr. hatályban levő szabályai értelmében a külső munkálatokra kihelyezett és átmeneti csoportba sorolt elítéltek felügyelet alatt végzik a munkájukat. Ebből következően, a felügyelettel megbízott polgári alkalmazott felügyeleti jogköre hatósági őrizet, amely tehát ténylegesen fennállott, következésképpen a terhelt ideiglenes jellegű eltávozása a fogolyszökés bűntettét megvalósította. Az adott esetben azonban nem hagyható figyelmen kívül az az indok, amiért a vádlott ideiglenesen a munkahelyről engedély nélkül eltávozott, ezért célszerűbb lett volna az intézet parancsnokának fegyelmi jogkörben eljárnia a büntetőeljárás megindítása helyett.

A Legfelsőbb Bíróság az elítélt felülvizsgálati indítványát az alábbiak szerint találta alaposnak.