BH 1998.1.4 Az önbíráskodás bűntettének kísérlete és a súlyos testi sértés bűntette mellett magánlaksértés vétségének is minősül a három vádlott cselekménye, akik a sértett lakásába bemennek, a sértettet - nyolc napot meghaladó gyógytartamú sérülést okozva - bántalmazzák, és azt követelik tőle, hogy az ismerősük gépkocsijában a rongálással okozott kárt térítse meg [Btk. 170. § (2) bek., 176. § (2) bek. d) pont, 273. §].

Az elsőfokú bíróság a vádlottakat társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül fejenként 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását mindegyikük tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A városi bíróság által megállapított tényállás az alábbiakban összegezhető:

Az ügy sértettje hosszabb idő óta haragos viszonyban van K. I.-vel, aki a házuk közös képviselője. Álláspontja szerint ugyanis K. I. nem megfelelően látja el a ház ügyeinek intézését. Közöttük napirenden voltak a viták és a veszekedések.

1996. április 18-án, a délelőtti órákban a sértett hazafelé tartva találkozott K. I.-vel, aki a tulajdonában levő mikrobusszal utazott. Megállította és felelősségre vonta őt a közös költség "ellopása" miatt. Szóváltás alakult ki, ennek során a sértett K. I.-t tettlegesen bántalmazta, majd mikor az beült a mikrobuszába, a járműbe belerúgott, aminek folytán a mikrobusz bal oldali tolóajtaja behorpadt.

Ilyen előzmények után, dél körüli időben K. I. találkozott a lánya barátjával, az I. r. vádlottal, aki a II. r. és a III. r. vádlottak társaságában egy személygépkocsival ebédelni indult. A vádlottak egyébként egymással jó viszonyban levő, büntetlen előéletű, nőtlen fiatalemberek. K. I. elpanaszolta az I. r. vádlottnak a vele történteket, aki erre elhatározta, hogy két társával együtt felkeresi a sértettet, és megtorolják K. I. sérelmét, egyben a jelentős erőfölényüket kihasználva, erőszakot alkalmazva rábírják a sértettet arra, hogy a gépkocsi megrongálása folytán keletkezett mintegy 20.000 forint kárt térítse meg. Elhatározásuknak megfelelően a három vádlott a gépkocsival a sértett lakásához ment, és a csukott, de be nem zárt ajtót kinyitva bementek a lakásba. Itt az alvó sértettet felriasztották, majd őt mind a hárman több ízben tenyérrel arcul és fejtájékon ütötték, miközben tőle az okozott rongálási kár megtérítését követelték. A felébresztett sértett a bántalmazás hatására ígéretet tett arra, hogy 1996. április 25-ig K. I.-nek a gépkocsiban okozott kárt megfizeti. Ezen ígéret elhangzása után a vádlottak a tettlegességgel felhagyva a helyszínről eltávoztak.

A vádlottak közös bántalmazása eredményeként a sértett jobb oldali dobhártyarepedést és a jobb oldali halántékcsont repedését szenvedte el. A csonttörés tényleges gyógytartama 4 hét, de maradandó fogyatékosság nem keletkezett.

A sértett egyébként fizetési ígéretének nem tett eleget, és a vállalt határidő előtt a történtek miatt a vádlottakkal szemben feljelentést tett. A sértett a feljelentésében azt is előadta, hogy magánindítványt kíván előterjeszteni amiatt is, hogy a három vádlott a lakásába engedély nélkül "behatolt", és az ő sérelmére magánlaksértést is elkövetett.

A városi bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és a védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítés végett; a II. r. és a III. r. vádlottak pedig felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A megyei főügyész az ítélet helybenhagyásra tett indítványt.