A Fővárosi Ítélőtábla Bf.41/2018/10. számú határozata vesztegetés bűntette (vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 291. §] Bírók: Fatalin Judit, Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év június hó 7. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A vesztegetés elfogadásának bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2017. év szeptember hó 26. napján kelt 4.B.93/2017/9. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Balassagyarmati Törvényszék a 2017. szeptember hó 26. napján kelt 4.B. 93/2017/9. számú ítéletével a vádlottat vesztegetés elfogadásának bűntette (Btk. 291.§ (1) bekezdése) miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte. Rögzítette, hogy a megállapított tények alapján a vádlott megvalósította a vád tárgyát képező bűncselekményt, de nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a megbízhatósági vizsgálat keretében elkövetett és a hatóság által feltárt korrupciós cselekmény miatt a közélet, a gazdasági és társadalmi kapcsolatok tisztasága ténylegesen sérült volna. A társadalomra veszélyesség hiányzik, ezért a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Hivatkozta a Kúria Bhar.I. 520/2013/3. számú eseti döntését, az ott írt jogesetben írtakat elfogadva analóg módon arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott - noha kétségtelenül megvalósította a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállásában írtakat - mesterségesen létrehozott élethelyzetben tette azt, így nincs szó arról, hogy korrupciós cselekménye folytán tényleges jogsértés maradt feltáratlanul, avagy ténylegesen jogsértő személlyel szemben maradt el a rendőri intézkedés.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezését a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett.

Fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék bár meghivatkozta a Kúria döntését, konkrétan nem tért ki arra, hogy a társadalomra veszélyesség hiányát milyen okból állapította meg. Utalt arra, hogy a Kúria nem a megbízhatósági vizsgálat létjogosultságát kérdőjelezte meg döntésében, és nem is általános érvénnyel mondta ki a megbízhatósági vizsgálat keretében elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának társadalomra veszélyességének hiányát. A törvényszék nem elemezte a teljes döntést, ezért téves következtetésre jutott. Kifejtette, hogy a vizsgálatban közreműködő hivatásos védelmi tiszt jogszabályi keretek közt járt el, nem lépte túl a végrehajtási tervben foglaltakat, a csapdapénz alkalmazása szintén megjelölésre került a végrehajtási tervben. A törvényszék által hivatkozott kúriai döntésben foglalt egyedi ügytől eltérően a tárgyalótiszt nem gyakorolt nyomást a vádlottra, nem ösztönözte kitartóan, a kapcsolat során a vádlott döntési szabadsága mindvégig biztosítva volt. A vádlott a vád tárgyát képező bűncselekmény valamennyi tényállási elemét megvalósította, a megállapított tényekből a törvényszék helytelen következtetést vont le, amikor társadalomra veszélyesség hiányában felmentette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 102/2018/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint ügyfelderítési kötelezettségének a törvényszék eleget tett, helytálló tényállást állapított meg, ugyanakkor tévedett, amikor a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát megállapította. A védett jogtárgy sérült, amikor a NAV munkatársaként a vádlott a jogtalan előny ígéretét elfogadva, majd a vesztegetési pénzt átvéve arra hivatkozott, hogy adótitoknak minősülő adatokat szolgáltat ki a feddésben eljáró tárgyalótisztnek. Kifejtette, hogy a Kúria meghivatkozott döntésében utalt olyan ügyekre is, ahol megállapításra került a megbízhatósági vizsgálat keretében elkövetett bűncselekmények esetében a vádlott büntetőjogi felelőssége.

Hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy amennyiben a törvényhozó a megbízhatósági vizsgálat alaprendeltetésének meghatározásakor a vizsgálat büntetőkódexbe ütköző eredményét nem kívánta volna büntető anyagi jogilag szankcionálni, és a vizsgálaton elbukott személy cselekvőségét nem tekintette volna társadalomra veszélyesnek, akkor feljelentési kötelezettséget nem írt volna elő, csupán munkajogi következményt fűzött volna a feltártakhoz. Ezen okfejtés alapján kérte a vádlott bűnösségének megállapítását a vád tárgyává tett bűncselekményben. Javára kérte értékelni kisebb súllyal büntetlen előéletét, mert az a munkakör betöltéséhez elengedhetetlen volt, súlyosító körülményként utalt a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságára. Indítványozta börtön fokozatú szabadságvesztés kiszabását, melynek próbaidőre felfüggesztésére látott lehetőséget, a vádlott által átvett 100.000 forint összegre vagyonelkobzás alkalmazását. Kérte annak kimondását, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra esetleges végrehajtás esetén. A vádlott bűnügyi költség megfizetésére kötelezését is indítványozta.

A kitűzött nyilvános ülésen a vádlott ártatlannak vallotta magát.

Az ügyész perbeszédében az átiratban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Hivatkozott további kúriai határozatokra, amelyekben megbízhatósági vizsgálat keretében elkövetett bűncselekmények esetén a Kúria a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította.(Bhar. I.1826/2017/7. számú határozat, Bhar.I.1857/2017/6. számú határozat)

A vádlott védője az ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokainál fogva. A védő a vizsgáló tisztet agent provokateur-nek minősítette, a hatósági provokáció fogalmára hivatkozott, amikor a bűncselekmény hiányában történő felmentés helytállóságát taglalta.

Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 348.§ (1) bekezdésében írtak szerint nyilvános ülés keretében eljárva a felülbírálat tárgyát képező ítéletet az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta.

Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta. A bizonyítási eljárás során ugyan nem tartotta szükségesnek a tényállás tisztázásához a megbízhatósági vizsgálat során alkalmazott végrehajtási terv és további adatok megismerését, ugyanakkor tény az is, hogy a vádat emelő és képviselő ügyész sem ítélte azt szükségesnek a vád eredményes képviseletéhez, bár többször hivatkozta, hogy a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása a végrehajtási tervben foglaltaknak minden tekintetben megfelelt.

A Be. 75.§ (1) bekezdése szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntető eljárási szabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására.

A másodfokú eljárásban bizonyítás felvehető, ahol ugyancsak e szabály irányadó. Az elsőfokú eljárásban a vádlottra legkedvezőbb döntés, bűncselekmény hiányában felmentő ítélet született, mely a másodfokú eljárásban kedvezőbb már nem lehet, a beszerzendő végrehajtási terv a vádat alátámasztó bizonyítéknak minősülne. Amennyiben a bíróság azt a jelenleg rendelkezésre álló adatok ismeretében beszerezné, a vádlottat terhelő bizonyíték beszerzése iránt intézkedne hivatalból, mely a funkciómegosztás elvét, a vádlott pártatlan ítélkezéshez való jogát is sértené.