A Győri Ítélőtábla Pf.20074/2014/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 339. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.074/2014/4. szám

Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt I.r.alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék 2014. február 19. napján kelt P.20.340/2013/46. számú ítéletével szemben, a felperes által 49. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000.-(Negyvenötezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 110.700.- (Egyszáztízezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Megállapítja az ítélőtábla, hogy a felperes a másodfokú eljárásban teljes mértékben pervesztes.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 146.078.-Ft-ot és ennek 2009. január 23-tól a kifizetés napjáig az adott félévre a félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a feljegyzett 279.000.-Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. alperesnek 94.000.-Ft jogtanácsosi díjból álló perköltséget. Kimondta, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját a magyar állam viseli, ezt meghaladóan pedig a felek maguk viselik a felmerült költségeiket.

Határozata indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes alkalmazottai 2006. július 6-án a felperestől 396.400.-Ft, 15.290 euró, és 3780 Sk készpénzt, majd ugyanezen a napon házkutatás során további 5.302.600.-Ft-ot foglaltak le. Az I. r. alperes a lefoglalt devizát forintra váltotta és 2006. július 10-én 9.856.776.-Ft összeget az államkincstárnál vezetett letéti számlára fizetett be. Az I.r. alperes a nyomozati iratokat vádemelési javaslattal 2006. november 20-án továbbította a megyei főügyészséghez, ahova 2006. november 21-én érkeztek azok meg. A büntetőeljárás során a Győri Ítélőtábla Bf.55/2007/6. számú másodfokú ítélete a 2.199.000.-Ft és 15.290 eurónak megfelelő 4.132.836.-Ft lefoglalását megszüntette és azt a felperes részére 150.000.-Ft bűnügyi költség biztosítására való visszatartás mellett kiadni rendelte. A felperes bankszámlájára 2009. július 10-én 9.685.028.-Ft-ot utaltak át.

Ítélete jogi indokolásában az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes kamatfizetésre vonatkozó kereseti követelése nem a felperes által megjelölt jogcímeken (államigazgatási jogkörben okozott kár, illetve tartozás megfizetése) alapul, hanem valójában annak jogcímét a lefoglalás során követendő eljárásra vonatkozó jogszabály adja meg. A 11/2003.(V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet lefoglalás megszüntetésekor hatályos 89. § (1) bekezdése szerint készpénz lefoglalása esetében a jogosult részére csak abban az esetben fizet kamatot a hatóság, ha a lefoglalás megszüntetésekor azt a jogosultnak visszaadni rendeli. A jogszabály rendelkezik a fizetendő kamat mértékéről. A (2) bekezdés szerint a hatóságot kamatfizetési kötelezettség csak azon időszak tekintetében terheli, amely alatt számára a bűnjel feletti rendelkezési jog biztosított volt.

Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogását alaptalannak ítélte, figyelemmel arra, hogy a kamatkövetelés akkor vált esedékessé, ezáltal akkor kezdődött meg az elévülés, amikor a hatóság a felperesnek a pénzt visszaadni rendelte.

A Győri Ítélőtábla ítélete a lefoglalt készpénz egy részét rendelte kiadni a felperesnek, ezen összeg, azaz 6.181.836.-Ft erejéig teljesült a rendelet 89. §-ában foglalt egyik feltétel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezésben foglalt második feltétel körében a jogszabály helyes értelme szerint a felperes a lefoglalástól, 2006. július 6-tól, a nyomozati iratok ügyészséghez való megérkezéséig, 2006. november 21. napjáig terjedő időszakra érvényesíthetett igényt az I. r. alperessel szemben, hiszen az I.r. alperes csupán ezen időszak alatt gyakorolt a bűnjel felett rendelkezési jogot. A hatóság rendelkezési joga a büntetőeljárás során abból áll, hogy jogosult a lefoglalást megszüntetni, illetve a lefoglalást fenntartani. A korlátozott tartalmú rendelkezési jog a büntetőeljárás során az eljárás különböző szakaszaiban különböző hatóságokat illet meg. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a büntetőeljárás ezt meghaladó időszakára nézve a felperes a kamatot nem az I. r. alperestől követelheti.

A rendeletben meghatározott kamatmérték a perbeli jogviszony idejére már nem azonosítható be, így arról a bíróság a Ptk.301. § (1) bekezdésére figyelemmel határozott. Kifejtette, hogy a kamat tekintetében csak a forintösszeget kellett figyelembe venni, hisz a másodfokú ítélet rendelkezése szerint a felperes kizárólag a forintösszegre tarthatott igényt. A büntetőeljárás során vitathatta volna a felperes a kiadni rendelt összeget, de a másodfokú ítélet tartalma jelen eljárásban már nem vitatható. Erre figyelemmel 146.078.-Ft és ennek 2009. január 23-tól járó késedelmi kamata tekintetében ítélte alaposnak a kamatfizetéssel kapcsolatos felperesi követelést.