A Fővárosi Törvényszék Pf.641792/2014/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 523. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 213. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Gubacsiné dr. Tamás Andrea, Schöner Nóra, Szecskóné dr. Kiss Adrienn Etelka

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

45.Pf. .../2014/5.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az 1000. számú Ügyvédi Iroda (fél címe1.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - Magyar Ügyvédi Iroda (dr. Magyar Sándor ügyvéd, fél címe2.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 17. P. .../2014. szám alatt indított perében a 2014. október 17. napján hozott 6. sorszámú ítélet ellen az alperes részéről 7. sorszámon és a felperes részéről Pf. 3. sorszámon előterjesztett fellebbezési ellenkérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az alperes első fokú perköltség viselésére kötelezését, és e helyett a felperest kötelezi arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 574. 215 (ötszázhetvennégyezer kétszáztizenöt) Ft együttes első és másodfokú perköltséget

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes, mint adós és az alperes, mint hitelező között 2008. október 2. napján megkötött gépjármű vásárlásához nyújtott deviza alapon nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelen.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 438.425 Ft perköltséget.

Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen következtetésre jutott, az ítélet jogszabálysértő.

A kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező általános szerződési feltételek, valamint a hirdetmény rendelkezik az alkalmazott árfolyamokról, a kölcsön svájci frankban kifejezett összegének meghatározása módjáról és a havi törlesztő részletek meghatározása módjáról is.

A kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező a szerződés általános feltételeinek 4.1. pontja egyértelmű rendelkezést tartalmaz, továbbá az alperes hirdetménye, amelynek tudomásul vételét a felperes külön okirat aláírásával igazolta, további rendelkezéseket is tartalmaz az árfolyammal kapcsolatban.

Az alperes a kölcsönösszeg folyósításakor és a havi törlesztőrészletekkel kapcsolatos elszámolása során egyaránt az árfolyam használatra irányadó szerződéses rendelkezések szerint, szerződésszerűen az irányt adó jogszabályoknak megfelelően járt el.

Álláspontja szerint a kölcsönszerződés rendelkezései mindenben megfelelnek a Kúria 6/2013. Polgári Jogegységi Határozatában foglaltaknak, továbbá nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerződő felek kifejezetten abban állapodtak meg, a szerződésben, hogy a törlesztési tervet a szerződés részévé teszik.

Nem vitás, hogy a törlesztési terv a kölcsönszerződés aláírásakor még nem állt rendelkezésére, azt az alperes a kölcsönösszeg folyósításakor tudta elkészíteni, hiszen a kölcsönösszeg svájci frank összegének meghatározásához elengedhetetlen a folyósítás időpontjában érvényes árfolyam ismerete.

A szerződéskötés időpontjában egy későbbi időpontban érvényes árfolyam nyilvánvalóan nem lehet ismert, azaz a szerződéskötés időpontjában sem a hitelező, sem az adós nem volt annak az ismeretnek a birtokában, hogy egy későbbi időpontban milyen árfolyamon jegyzik majd a svájci frankot a forinthoz képest.

Álláspontja szerint ez a szerződéskötési technika, amely során először a kölcsön forintösszege kerül meghatározásra, nem ellentétes a jogszabállyal, illetve tisztességtelennek sem minősül, hiszen a kölcsönszerződés egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz az alkalmazandó árfolyamokkal kapcsolatban, amelyek alapján már a szerződéskötést megelőzően világos és egyértelmű volt, hogy milyen árfolyamok figyelembe vételével kerül sor a kölcsönösszeg svájci frankban történő nyilvántartására, és a törlesztőrészletek forint összegének kiszámítására.

A kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező törlesztési terv tartalmazza a folyósítás időpontját (2008. október 6.), a kölcsönösszeget forintban (3.550.000,- Ft) és svájci frankban (23.084,93 CHF) egyaránt kifejezve, valamint tartalmazza a svájci frankban nyilvántartott kölcsönösszeg kiszámítása során alkalmazott folyósítási (vételi) árfolyamot, továbbá az aktuális törlesztési (eladási) árfolyamot egyaránt.

A törlesztési terv nem az alperes egyoldalú nyilatkozata, hanem a szerződés része, a kölcsönszerződés pedig tartalmazza annak tárgyát a Hpt 213. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően, amelyre tekintettel az elsőfokú bírósági ítélet jogszabálysértő.

A szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szerződés általános feltételeinek 3.1. pontja szerint a kölcsöntörlesztés kezdő időpontja a folyósítás napját követő hónap azonos napja, ennek hiányában a hónap utolsó napja.

A törlesztési terv alapján a kölcsön folyósítására 2008. október 6. napján került sor, amelyre tekintettel a havi törlesztő részletek minden hónap 6. napján váltak esedékessé, amelyet maga a törlesztési terv is rögzít (esedékesség dátuma).

A felek kölcsönös egybehangzó akaratnyilatkozata által a szerződés részévé vált a törlesztési terv és a szerződés általános feltételeit tartalma szerint a kölcsönszerződés tartalmazza a törlesztő részletek esedékességének dátumát is.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását és alperes perköltségben való marasztalását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a 6/2013. PJE határozat terminológiáját alkalmazva a külföldi fizető eszköz a perbeli esetben CHF, az a kirovó pénznem, amelyben a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségét az adósnak teljesítenie kell.

A peres felek szolgáltatása együttesen képezi a szerződés tárgyát. A szerződés tárgyának a fogyasztási lakossági kölcsönszerződésekben az akkor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja értelmében egyértelműen meghatározottnak kell lenni, ennek hiányában a szerződés semmis.

A szerződés tárgyát adott esetben az adós tartozását rögzítő kiróvó pénznemben kifejezett összeget a szerződésben többféleképpen is meg lehet állapítani. A legkézenfekvőbb, ha a szerződés tartalmazza azt a nyilvántartási pénznemben kifejezett összeget, amelyben az adós tartozása fennáll, amely egyben meghatározza a törlesztőrészletek összegét is.

A tartozás összegének meghatározása ettől eltérő módszerrel is lehetséges, ehhez az szükséges, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell azt a devizanemet, amelyben a tartozást az alperes nyilvántartja. Adott esetben ez a feltétel teljesül, megállapítható, hogy ez a deviza pénznem a CHF. Fel kell tüntetni továbbá a pénzintézetet is, amelynek árfolyama alkalmazásával kell a tartozás összegét megállapítani. Ez a feltétel szintén teljesül, hiszen a szerződés mellékletében megállapítható, hogy ez a hitelintézet a Bank.