BH+ 2001.12.587 A választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bírósági végrehajtásról szóló törvény végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni [1994. évi LXXI. tv. (a továbbiakban: Vbtv.) 24. § (3) bek., 56. § (1) bek., 58. §, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 48. § b) pont].

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) a 2000. május 24-én kelt ítéletében H. L. keresetének részben helyt adva kötelezte S. A-t, mint alperest, hogy fizessen meg H. L.-nak, mint felperesnek 650 000 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

S. A. 2000. július 3-án benyújtott keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte. Keresetét arra alapította, hogy a perben eljárt Választottbíróságnak nem volt jogosultsága a per eldöntésére, mert egyrészt a választottbírósági kikötés nem érvényes, miután az a teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó rendelkezéseknek nem felel meg. Másrészt a felek egyike sem minősül gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személynek.

Kérte a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését. E kérelmét azzal indokolta, hogy rokkant nyugdíjas, négy gyermek ellátásáról kell gondoskodnia. Nyugdíján kívül csak alkalmi munkákból jut nem rendszeres, s meglehetősen szerény jövedelem-kiegészítéshez. Házastársa jövedelme is csak a minimálbért éri el. Ezért a választottbírósági ítéletben foglalt marasztalási összeg megfizetése a további életét teljes mértékben ellehetetlenítené. Másrészt keresetének sikere valószínűnek mutatkozik.

Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében a Választottbíróság ítéletének végrehajtását felfüggesztette. Végzését csak azzal indokolta, hogy a felperes kérelme alapján az 1994. évi LXXI. törvény 56. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel függesztette fel a választottbírósági ítélet végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetését. Előadása szerint - amennyiben ezt a felperes igazolta - nem vitatja, hogy a felperes nyugdíjas. Tény azonban, hogy a felperes változatlanul tovább folytatja tervezői tevékenységét és ezt a B.-i Cora Áruház portáján nyilvánosan is hirdeti. Ebből a tervezői tevékenységből a felperesnek bevétele is származik. Másrészt az eddigi eljárásban több különböző szakértői vélemény is az ő állítását támasztotta alá. Így valószínűsíthető, hogy a felperes keresete nem vezet eredményre.

A felperes fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a nyugdíj mellett kiegészítő jelleggel, nem hivatásszerűen folytat tervezői tevékenységet. Csak alkalmi tervezői megbízást kap. Az ebből származó jövedelme az általa eltartott, a vele egy háztartásban élő személyekre bontva nem éri el fejenként a 10 000 Ft-ot. Megfelel a valóságnak, hogy a B.-i Cora Áruház portáján hirdeti tervezői tevékenységét. Ezt a hirdetési lehetőséget azonban a Cora, szívességből, ingyenesen visszavonásig bocsátotta rendelkezésre. Megromlott egészségi állapota egyébként sem teszi lehetővé rendszeres megbízás vállalását.