BH 2023.2.50 A gyógyszeradó fizetési kötelezettség alapjának csökkentése a Gyftv. 38. § (4) bekezdése szerint akkor lehetséges, ha a gyógyszeradót és a támogatásvolumen-szerződés alapján teljesített befizetést ugyanaz az adóalany teljesíti.

Az adóbírság mérséklésénél különös méltánylást érdemlő körülményként nem értékelhető, ha az adózó által választott tevékenységhez a más nemzet adótörvényeinek szakértői ismerete szükséges, az adózó kötelezettsége, hogy a jogszerű adózása érdekében e szakértelmet az adózás területén is biztosítsa, ez másra át nem hárítható feladat, ahogyan az adótörvények betartása sem [2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) 38. § (4) bek.; 2017. évi CL. törvény (Art.) 219. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék K.705516/2021/12., Kúria Kfv.35204/2022/8. (*BH 2023.2.50*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A 2017. és 2018. években felperes az elnevezésű gyógyszerek gyártója és forgalomba hozatali engedélyének jogosultja. A gyógyszerek után a gyógyszerforgalmazókat terhelő, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban Gyftv.) 40/A. § (1) bekezdése szerint 10%-os, illetve 20%-os gyógyszeradó fizetési kötelezettséget a felperes vallotta be és fizette meg.

[2] Magyarországon a belföldi nagykereskedők részére e gyógyszerek értékesítését a Zrt. végezte. A gyógyszerekre a Zrt. kötött támogatásvolumen-szerződéseket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (a továbbiakban: NEAK) és az ebből eredő befizetési kötelezettséget is a saját nevében, saját pénzforgalmi számlájáról teljesítette. A felperes és a Zrt. között a Gyftv. 36. § (1) bekezdése és a 40/A. § (1) bekezdése szerinti átvállalási megállapodás nem jött létre.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2017. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakra valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedően az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóellenőrzést végzett. Megállapította, hogy felperes a vizsgált időszakban a Gyftv. 38. § (4) bekezdésére hivatkozással a gyógyszeradó fizetési kötelezettsége alapját csökkentette a Zrt. által a támogatásvolumen-szerződések szerint befizetett összeggel. A NEAK adatszolgáltatása alátámasztotta, hogy a vizsgált időszakban a felperes teljes körű meghatalmazásával a NEAK előtti jogi és hatósági eljárásokban a Zrt. járt el.

[4] A vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a Gyftv. 38. § (4) bekezdése alapján csak abban az esetben csökkenthette volna gyógyszeradó fizetési kötelezettségét a Zrt. által megkötött támogatásvolumen-szerződések szerint befizetett összegekkel, amennyiben ezeket a szerződéseket maga kötötte volna meg a NEAK-kal és a befizetéseket is ő teljesítette volna. Mindezek folytán határozatával a felperest gyógyszerforgalmazók gyógyszertárban forgalmazott, közfinanszírozott gyógyszerek utáni befizetéseihez kapcsolódóan 70 484 000 Ft, míg a gyógyszerforgalmazók gyógyszertárban forgalmazott közfinanszírozott gyógyszerek utáni kiegészítő befizetéseihez kapcsolódóan további 10 029 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet megfizetésére kötelezte, mely után 24 154 000 Ft adóbírságot szabott ki és 2 838 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 6431947461/2021/NAV iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem, alperes védirata

[6] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak elsődlegesen a megváltoztatását, a terhére megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, másodlagosan a megsemmisítését, az adóhatóság új eljárásra kötelezését, harmadlagosan a megváltoztatását és a megállapított adóbírság törlését. Álláspontja szerint a vizsgált időszakban a Gyftv. 38. § (4) bekezdésének megfelelően, jogszerűen csökkentette a gyógyszeradójának az alapját a Zrt. által a gyógyszerekre és tárgyi időszakra vonatkozó támogatásvolumen-szerződések alapján teljesített befizetések összegével. Hivatkozott a Gyftv. 1. §-ára, 2. § (1) bekezdésére, 26. § (1)-(2) bekezdéseire, 28. § (1) bekezdésére, 36. § (1) bekezdésére, 38. § (4) bekezdésére, 40/A. § (1) bekezdésére.

[7] Kifejtette, az adóalap csökkentés Gyftv. 38. § (4) bekezdésében foglalt alkalmazási feltétele fennáll, mivel a Gyftv. nem tartalmaz olyan kikötést, hogy az adott gyógyszerre és tárgyi időszakra vonatkozó támogatásvolumen-szerződés alapján történt befizetéssel csak akkor kell csökkenteni az adóalapot, ha a támogatásvolumen-szerződést az adóalany maga kötötte meg az egészségbiztosítási szervvel és a befizetést is maga teljesítette. Nem vitatta, hogy az egészségbiztosítási szerv a felperesi gyógyszerekre vonatkozó támogatásvolumen-szerződéseket a Zrt.-vel kötötte meg és ez alapján a befizetéseket - az alperes által sem vitatottan - a Zrt. teljesítette. A gyógyszeradó célja a közfinanszírozású gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásához szükséges költségvetési forrásnak a megteremtése, ezért a támogatásvolumen-szerződések alapján történt befizetés után a gyártókat nem terheli gyógyszeradó fizetési kötelezettség. Ezt támasztja alá a Gyftv. 38. § (4) bekezdése is. A közteherviselés elvén alapuló gyógyszeradó kötelezettség teljesítése útján ugyanis az adóalany a gyógyszer - költségvetési forrásból megvalósuló - közfinanszírozásához járul hozzá. Ennek megfelelően a gyógyszeradó alapját csökkenteni kell a tárgyi időszakra vonatkozó támogatásvolumen-szerződés alapján teljesített befizetés összegével, így hátrányára adókülönbözet, adóhiány nem állapítható meg, az adóbírság mellőzésének vagy a kiszabott adóbírság mérséklésének van helye.

[8] Az adóbírság körében előadta, az adóhatóság tévesen értékelte teljes egészében a terhére azt a körülményt, hogy külföldi gazdasági társaságként nem rendelkezik olyan munkatársakkal, akik a magyar gyógyszeradó fizetési kötelezettségre vonatkozó adózási szabályokat maradéktalanul ismerik és alkalmazzák.

A jogerős határozat

[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[11] Az alperessel egyezően azt állapította meg, hogy a gyógyszeradó alapjának csökkentése a támogatásvolumen-szerződések alapján abban az esetben lehetséges, ha a gyógyszeradó alanya megegyezik a támogatásvolumen-szerződést megkötő és ennek megfelelően befizetést teljesítő személlyel, vagyis mindkét kötelezettség alanya ugyanaz a személy. Az ügyben a kötelező gyártói befizető és a támogatásvolumen-szerződés alapján keletkező befizetési kötelezettséget teljesítő személye eltér egymástól, ezért a gyógyszeradó fizetési kötelezettséget a felperes nem csökkenthette a támogatásvolumen-szerződés alapján teljesített befizetéssel.

[12] Kifejtette, hogy az adóbírság kiszabására az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 215. § (1), és (3) bekezdései, 219. § (1)-(2) bekezdései alapján került sor. Az alperes határozata az Art. 219. § (2) bekezdésében előírtaknak és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelel, az adóbírság meghatározására szolgáló körülményeket feltárta, azokat a súlyuknak megfelelően értékelte és okszerű mérlegeléssel az adóhiány 30%-ában határozta meg az adóbírság összegét, amiről számot adott határozatában, így jogszabálysértés hiányában felülmérlegelésére nincs lehetőség.