31993R2474[1]

A Tanács 2474/93/EGK rendelete (1993. szeptember 8.) a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok a Közösségbe történő behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes dömpingellenes vám végleges beszedéséről

A Tanács 2474/93/EGK rendelete

(1993. szeptember 8.)

a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok a Közösségbe történő behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes dömpingellenes vám végleges beszedéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származó dömpingelt vagy szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló, 1988. július 11-i 2324/88/EGK tanácsi rendeletre [1], és különösen annak 12. cikkére,

tekintettel a Bizottságnak a fenti rendeletben előírt, a tanácsadó bizottságban folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatára,

mivel:

A. Ideiglenes intézkedések

(1) Az 550/93/EGK rendelettel [2] a Bizottság ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a 871200 KN-kód alá tartozó, a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok a Közösségbe történő behozatalára. Az 1607/93/EGK rendelettel [3] a Tanács kiterjesztette e vám érvényességét egy legfeljebb két hónapos időszakra.

B. Későbbi eljárás

(2) Az ideiglenes dömpingellenes vám bevezetését követően a következő felek nyújtottak be írásbeli észrevételt:

Exportőrök a Kínai Népköztársaságban:

- Guangzhou Five Rams Bicycle Industry Corporation,

- Shanghai Bicycle Group,

- Qingdao Bicycle Industrial Corporation,

- Ghangzou Golden Lion Bicycle Manufacturing & Trading Corp.,

- Xiamen Bicycle Company,

- Anyang Bicycle Industry Company,

- China Henan Light Industrial Products Imp., Exp., Corp.,

- Tianijn Bicycle Imp., & Exp., Corporation,

- Hubei Provincial International Trade Corporation,

- China Bicycles Company (Holdings) Limited,

- Asia Bicycles Co., Ltd,

- Catic Bicycle Co., Ltd,

- Sino-Danish Enterprises Co., Ltd,

- Hanji Town Waimanly Manufactory.

Közösségi termelők:

- Hawk Cycles Ltd,

- Derby Cycle Werke GmbH,

- Cycleurope,

- Raleigh Industries Limited,

- Bicicletas de Alava SA,

- Gazelle BV.

Független importőrök és kereskedők:

- Scott (Europe) SA, Svájc

- Chung Wai Manufactory Limited, Hongkong

- Halfords Ltd, Egyesült Királyság.

A Bizottság az ezt kérelmező feleknek lehetőséget biztosított a meghallgatásra.

(3) A feleket tájékoztatták az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését javasolni szándékozták. A tájékoztatást követően biztosítottak egy olyan időszakot, amelyen belül kifogást lehetett emelni.

(4) A felek észrevételeit mérlegelték, és a Bizottság megváltoztatta következtetéseit, ahol ezt indokoltnak vélte.

(5) A vizsgálat összetettsége miatt, különösen figyelembe véve a kerékpármodellek nagy számát és a műszaki előírások változatosságát, a vizsgálat túllépte a 2423/88/EGK rendelet 7. cikke (9) bekezdésének a) pontjában előírt egyéves rendes időtartamot.

C. A vizsgált termék és a hasonló termék

(6) Az 550/93/EGK rendeletben meghatározottak szerint (lásd a (9)-(11) preambulumbekezdést) a Bizottság megállapította, hogy a 2423/88/EGK rendelet 2. cikke értelmében minden kerékpártípust egyetlen terméknek kell tekinteni.

(7) Néhány exportőr továbbra is azt állította, hogy a különböző kerékpár-kategóriákat külön terméknek kell tekinteni azon az alapon, hogy a különböző kategóriájú kerékpárok sajátos alkalmazását és használatát a piac különbözőként érzékeli. Konkrétan azt állították, hogy a felhasznált alkatrészek, az ár és az átlagos vásárló felfogása szempontjából a hegyikerékpár egyértelműen különálló termék.

(8) Az 550/88/EGK rendelet (9)-(11) preambulumbekezdésében a Bizottság már válaszolt az exportőrök érveire, és arra a következtetésre jutott, hogy minden kerékpár egyetlen terméket képez.

Az érintett kerékpárok sajátos alkalmazása, használata és vásárlói felfogása tekintetében megjegyezték, hogy először is minden kerékpárnak ugyanaz az alapvető alkalmazása, és lényegében ugyanazt a funkciót tölti be. Ebben a tekintetben, ami a vásárlók kerékpárokkal kapcsolatos felfogását illeti, az igaz, hogy a különböző kategóriákat elvben különböző végfelhasználói követelmények teljesítésére szánják. A végfelhasználók azonban egy bizonyos kategóriába tartozó kerékpárt rendszerint sokféle módon használnak és alkalmaznak. Egy terepkerékpározásra használt hegyikerékpárt például a fogyasztók gond nélkül használhatnak átlagos túrakerékpárként is. A hegyikerékpárok időnként olyan tartozékokkal vannak felszerelve, amelyeket a közúton való használatra terveztek. Továbbá kialakulóban van az olyan kerékpárok használatának tendenciája, amelyeket egynél több konkrét alkalmazásra terveztek. Ennek egy példája a hibrid kerékpár, amely lehet a hegyikerékpár és a versenykerékpár, illetve a hegyikerékpár és a túrakerékpár keveréke. A fenti tendencia tovább növeli a különböző kerékpárfajták felcserélhetőségét, és így fokozza a versenyt az egymással átfedésben lévő területeken.

Ebből következik, hogy a különböző kategóriák végfelhasználó általi alkalmazása és vásárlói felfogása alapján nem létezik egyértelmű választóvonal.

A Bizottság azt is megállapította, hogy a termelés, forgalmazás és elszámolások tekintetében a termelők gyakran maguk sem tesznek különbséget a különböző kategóriába sorolt kerékpárjaik között. Mind a közösségi, mind a kínai termelőknek hasonló gyártási eljárásaik vannak valamennyi különböző kerékpár-kategóriájukra. Ezen túlmenően a forgalmazásban szinte mindig ugyanazokat a csatornákat használják minden kerékpár-kategória esetében.

A Tanács ezért úgy ítéli meg, hogy az összes kerékpár-kategória hasonlóságainak - ami a műszaki és fizikai jellemzőiket, valamint alkalmazásukat és végső felhasználásukat illeti - ezen eljárás alkalmazásában nagyobb a jelentősége, mint a különbségek bármelyikének.

D. Közösségi iparág

(9) A vizsgálat kimutatta, hogy azok a közösségi termelők, akik teljes mértékben együttműködtek a vizsgálatban, a teljes közösségi kerékpárgyártás 54,3 %-át állítják elő. A közösségi termelés további 10 %-át képviselő termelők alapvető információkkal szolgáltak termelésükről, és támogatásukat fejezték ki a panasszal kapcsolatban.

(10) Tekintetbe véve az egyes közösségi termelők és a kínai exportőrök között az alkatrészek beszerzése céljából fennálló üzleti kapcsolatokat, egy exportőr kérelmezte, hogy a közösségi iparág csak olyan termelőkből álljon, amelyeknek nincsenek ilyen kapcsolatai.

(11) Nagyon kevés kivétellel azt állapították meg, hogy a közösségi termelők által értékesített kerékpárokat ténylegesen a Közösségben állítják elő, olyan alkatrészekből, amelyek főként közösségi forrásból származnak, bár bizonyos részeket Japánból, Szingapúrból, Tajvanról és a Kínai Népköztársaságból hoznak be. A 2423/88/EGK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése továbbá csak olyan esetekben írja elő a közösségi termelők lehetséges kizárását, ahol a vizsgálat tárgyát képező termékeknek ők maguk is importőrei, olyankor nem, ha csupán bizonyos alkatrészeket hoznak be egy olyan országból, amely a vizsgált készterméket szintén kiviszi, ahogyan azt a fenti exportőr javasolja.

(12) Azoknak a közösségi termelőknek a tekintetében, akik korábban kerékpárokat hoztak be Tajvanról és a Kínai Népköztársaságból, nem nyújtottak be új bizonyítékot, és következésképpen a Tanács megerősíti az 550/93/EGK rendelet (13) preambulumbekezdésében szereplő következtetést.

(13) Egy exportőr azt állította, hogy azok a közösségi termelők, akik a Bizottság által küldött kérdőív kitöltése révén teljes mértékben együttműködtek, nem voltak reprezentatívak, és hogy azokat a termelőket, akiknek az eljárás egy későbbi szakaszában küldtek kérdőívet, ki kellett volna zárni a közösségi iparág meghatározásából.

(14) Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kezdetben csak azoknak a közösségi termelőknek küldött kérdőívet, akik a dömpingellenes panaszban panaszosként fel voltak sorolva. Csak az eredeti kérdőívekre adott válaszok beérkezésekor állapították meg, hogy a közösségi iparágnak a kérdőívre válaszoló része a Közösség teljes kerékpártermelésének hozzávetőlegesen 40 %-át képviselte. A Bizottság további kérdőíveket küldött ki a kárral kapcsolatos vizsgálat alapjainak kiszélesítése érdekében. Ez a gyakorlat a Bizottság számára lehetővé tette, hogy a vizsgálat indokolatlan elhalasztása nélkül megállapításait a közösségi iparág olyan részére alapozza, amely abban az időpontban a közösségi iparág többségét képviselte. Nem volt oka kizárni azokat a termelőket, akiket egy későbbi szakaszban kértek fel információszolgáltatásra.

E. Módszertan

1. Egyéni elbánás

(15) Az 550/93/EGK rendelet (34)-(36) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelentette, hogy folytatni fogja a kínai exportőrökre vonatkozó egyéni elbánás kérdésének vizsgálatát ebben az esetben.

(16) Bár néhány korábbi dömpingellenes esetben egyes kínai népköztársaságbeli exportőröknek egyéni elbánást biztosítottak, különösen olyan esetekben, amikor exportpolitikájuk folytatása és exportáraik megállapítása terén bizonyítani tudták az államtól való függetlenségüket, a Bizottság ezen eljárás során arra a következtetésre jutott - és ezt a Tanács is osztja -, hogy az alább megállapított okok miatt e kérdésben a legnagyobb óvatosságra van szükség.

(17) Először is, szem előtt kell tartani, hogy a 2423/88/EGK rendelet csupán azt követeli meg, hogy a dömpingellenes rendelkezések határozzák meg az országot és a terméket, amelyre a vámot kivetik. Az egyéni elbánás következésképpen nem követelmény az említett rendeletben, és csak olyan esetben megfelelő, amikor az arányosabb és hatékonyabb jogorvoslatot jelent a káros dömpinggel szemben, mint egy egyetlen, országos hatókörű vám.

(18) Másodszor, a 2423/88/EGK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében említett országok esetében (amelyek között a Kínai Népköztársaság is szerepel) a rendes érték megállapításakor nem lehet figyelembe venni egyes exportőrök hatékonyságát vagy viszonylagos előnyét, mivel ezt kötelezően piacgazdasággal rendelkező országok árai vagy költségei alapján kell megállapítani. Ezen országok exportőreinek egyetlen módon lehet egyéni elbánást biztosítani: ha figyelembe veszik egyedi exportáraikat. Ez általában könnyen vezethetne torzított és ezért nem megfelelő egyedi eredményekhez, mivel nem venné figyelembe az egyes exportőrök eseti viszonylagos előnyét - amely azonban a teljesítmény szempontjából nem meghatározó -, illetve termékeinek tulajdonságait.

(19) Harmadszor, egy olyan ország esetében, mint a Kínai Népköztársaság, a gyakorlatban nagyon nehéz megállapítani, hogy a vállalat valójában - mind jogilag, mind ténylegesen - függetlenséget élvez-e az államtól, és különösen, hogy a vállalat tartós függetlenséggel rendelkezik-e, amikor úgy tűnik, hogy egy adott időpontban függetlenséget élvez. A Kínai Népköztársaság gazdasága egy teljes mértékben állami irányítású gazdaságból egy részlegesen piacorientált gazdaság felé tartó átmenetben van. Az állami irányítás a gazdasági élet sok területén megmarad, a piacgazdaság működéséhez szükséges jog és intézményrendszer még nem elég fejlett, és a gazdasági szereplők és a tisztviselők számára nem elég ismert. Ezért nem lehet megbizonyosodni arról, hogy a szerződések és kézzelfogható jogi garanciák hatékonyak lesznek, és az exportőrök intézkedései mentesek lesznek a kormányzati beavatkozástól. Sőt, az nyilvánvaló, hogy Kínában az állami befolyás még mindig meghatározó minden gazdasági tevékenység tekintetében. Az állam bármikor megváltoztathatja a foglalkoztatásra és a munkavállalók fizetésére vonatkozó szabályokat, irányítja az energiaellátást, valamint korlátozásokat rendelhet el a valuta átválthatóságára és átutalására vonatkozóan.

(20) Negyedszer, a Bizottság jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy Kínában a helyszínen ellenőrizhesse az exportőrök nyilatkozatait, főként a piacgazdasággal nem rendelkező országokban a tények kétségtelen megállapításában eredendően rejlő nehézségek miatt. Különösen annak ellenőrzése okoz nagy nehézséget a Bizottság számára, hogy egyes intézkedések, amelyek exportpolitikai kérdésekben látszólag némi függetlenséget biztosítanak az államtól, valódi vagy látszatintézkedések-e, különösen, amikor az ilyen intézkedéseket annak tudatában hozták, hogy dömpingellenes fellépésre kerülhet sor.

(21) Mivel az egyéni elbánás megadása nem megfelelő szintű vámok kivetéséhez vezethet, és lehetőséget ad az állam számára, hogy a kivitelnek a legalacsonyabb vámmal rendelkező exportőrön keresztül történő bonyolításával vagy a kivitelnek a rá való összpontosításával kijátssza a dömpingellenes intézkedéseket, a Bizottság és a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az állami kereskedelmet folytató országokra vonatkozó egységes dömpingellenes vám megállapításának általános szabályától csak akkor lehet eltérni, ha teljes mértékben meggyőződtek arról, hogy a fent vázolt nehézségek nem merülnek fel.

(22) A jelenlegi esetben az ismert exportőrök többsége teljes vagy többségi állami tulajdonban van.

(23) Két exportőr kijelentette, hogy nekik meg kell adni az egyéni elbánást, amelyet az állami tulajdonban lévő exportőröktől meg kell tagadni.

(24) Ezen exportőrök egyike, egy hongkongi vállalat egy teljes mértékben köztulajdonban lévő kínai kerékpárgyártó nevében kérelmezett egyéni elbánást, amelynek kerékpárjait Kínából exportálta. A fenti exportőr visszavonni szándékozott egyéni elbánás iránti kérelmét. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyéni elbánás semmiképpen sem volt megfelelő egy ilyen helyzetben, mivel a hongkongi vállalat megváltoztathatná ellátási forrását.

(25) Egy másik exportőr, egy kínai gyártó, kijelentette, hogy nemrég lett részvénytársaság, és hogy részvényeinek a továbbra is egy állami szerv tulajdonában lévő hányada - egy sor bonyolult és áttekinthetetlen tranzakciót követően - mostanra egy kisebbségi állami tőkerészesedésre csökkent. A Bizottság nem győződött meg arról, hogy ez a vállalat már mentes volt az állami irányítástól. A vállalat irányításában még a kisebbségi tőkerészesedés is jelentős befolyást ad az államnak, különösen akkor, ha a befolyás a kínai állam rendelkezésére álló minden más eszközzel is keveredik. A vállalat új szerkezetét nem lehet stabilnak vagy megalapozottnak tekinteni.

(26) Továbbá a kínai kormány egy képviselője, aki állítása szerint az összes olyan kerékpárgyártót képviseli, amelyben a kínai államnak tőkerészesedése van, szintén azt nyilatkozta a Bizottságnak, hogy az összes kínai kerékpárgyártó tevékenységét a kínai állam hangolja össze.

(27) Ezen és más, a fenti (15)-(21) preambulumbekezdésben megállapított okok miatt a Tanács arra következtet, hogy az egyéni elbánás ebben az esetben jelenleg nem megfelelő.

2. Mintavételezés

(28) A modellek és az exportőrök nagy számát tekintetbe véve a Bizottságnak egy reprezentatív mintára kellett alapoznia a dömpingre vonatkozó megállapításait. E célból a Bizottság a gyártók közül kiválasztott reprezentatív minta által gyártott modelleket vette alapul. Ez a minta magában foglalt két állami tulajdonban lévő szervezetet, két közös vállalatot, valamint egy olyan vállalatot, amely egy hongkongi vállalaton keresztül értékesített. E végleges következtetésre alapot adó minta reprezentativitásának növelése érdekében a Bizottság felvette a mintába azt a teljes mértékben külföldi tulajdonú vállalatot, amely a kivitel mennyisége szempontjából a legjelentősebb. A mintát jelenleg képező hat vállalat a kérdőívre válaszoló vállalatok Közösségbe irányuló kivitelének 88 %-át képviseli.

A Tanács megerősíti a módszertant.

F. Dömping

1. Rendes érték

(29) Az ideiglenes vám meghatározásakor a Bizottság úgy döntött, hogy Tajvan megfelelő analóg ország volt a Közösségbe irányuló kínai kivitel rendes értékének meghatározásához, és a rendes értéket következésképpen a 2423/88/EGK rendelet 2. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján állapították meg, azaz a tajvani termelők által a hazai piacon értékesített kerékpárok ára alapján.

(30) Egy exportőr azzal érvelt, hogy a Kínai Népköztársaság piacgazdasággal rendelkező ország, tekintve az országban végbement gazdasági reform mértékét. A vállalat kijelentette, hogy ami a kerékpárágazatot illeti, abban piacgazdasági szabályok érvényesülnek. Ezért kérelmezte, hogy a rendes értéket a Kínai Népköztársaságban számított értékre alapozzák.

(31) A Bizottság elutasította ezt az érvelést, amelyhez nem nyújtottak be bizonyítékot. A 2423/88/EGK rendelet 2. cikke (5) bekezdésének és az 1766/82/EGK rendeletnek [4] megfelelően Kínai Népköztársaságot piacgazdasággal nem rendelkező országnak tekintik.

(32) Egy exportőr azt kérelmezte a Bizottságtól, hogy értékelje újra Tajvan analóg országként való kiválasztását azon az alapon, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti terméket és a nemzeti munkamegosztást nem vették figyelembe.

(33) Az 550/93/EGK rendelet (20) preambulumbekezdésében a Bizottság arra következtetett, hogy tekintve a tajvani piaci verseny szintjét, a modellek összehasonlíthatóságát és a tajvani termelés mértékét, Tajvan analóg országként való kiválasztása megfelelő volt és nem megalapozatlan. Az a tény, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti termék és a nemzeti munkamegosztás nem szerepelt a Bizottság kritériumai között, nem teszi érvénytelenné Tajvan kiválasztását. Ezek a kritériumok nem lényegesek, mert köztük és a termelési költség között nincs közvetlen kapcsolat. Másodszor, egy állami kereskedelmet folytató ország és egy piacgazdaság bruttó nemzeti termékre vonatkozó számadatait nem lehet összehasonlítani. A Bizottság mindenesetre kimerítően megvizsgálta az exportőrök valamennyi javaslatát, és felvette a kapcsolatot a javasolt négy ország fő termelőivel, de nem szerezte meg együttműködésüket. A Bizottság továbbá nem kapott semmilyen más javaslatot, amely Tajvannál alkalmasabb lett volna, még ha figyelembe is vette volna az exportőr által javasolt kiegészítő kritériumokat.

(34) A Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes értéket az előzetes meghatározás céljából a 2423/88/EGK rendelet 2. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján állapították meg, azaz a tajvani hazai árak alapján. Ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (20) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság megállapította, hogy a tajvani piacon értékesített kerékpárok nagyrészt összehasonlíthatóak a mintában szereplő kínai modellekkel. A tajvani, a rendes kereskedelmi forgalomban megfizetett vagy esedékes árak következésképpen megfelelő alapot képeztek a rendes értékhez a Kínai Népköztársaság tekintetében. Annak érdekében azonban, hogy növelje dömpingszámításainak reprezentativitását, a Bizottság úgy határozott, hogy eredeti dömpingszámítását egyes kínai modellek felvételével egészíti ki, amelyekhez rendelkezésre álltak a tajvani exportőrök által a Közösségbe kivitt, összehasonlítható kerékpármodellek számított értékei.

(35) Egy exportőr kijelentette, hogy a tajvani exportőrök kedvezőbb elbánásban részesültek, mint a kínai exportőrök, amennyiben Tajvan esetében a rendes értéket egy számított értékre alapozták, míg a Kínai Népköztársaság esetében a rendes értéket az 550/93/EGK rendelet alkalmazásában a tajvani árakra alapozták.

(36) A Bizottság elutasítja ezt az állítást. A tajvani exportőrök által a Közösségbe kivitt kerékpármodellek tekintetében a Bizottság azt állapította meg, hogy alapvető különbségek voltak e modellek és a tajvani hazai piacon értékesített modellek között. Ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (16) preambulumbekezdése kifejti, a hazai árakat ezért nem lehetett használni, tekintettel arra a tényre, hogy az ilyen esetben az árral kapcsolatban elvégzendő kiigazítások olyan jelentőségűek lennének, hogy az gyakorlatilag értelmét vesztené. A Kínai Népköztársaság esetében ugyanazt a módszertant nem lehetne alkalmazni, mert nem áll rendelkezésre megbízható adat a termelési költségekről. A tényleges tajvani árak felhasználása azonban nem jelent megkülönböztetést a Kínai Népköztársasággal szemben. Az exportőr állítása azt sugallná, hogy a számított értékkel összefüggésben kiszámított rendes érték alacsonyabb lenne, mint a tényleges tajvani árak, de nem ez volt a helyzet, mivel a számított érték elemei a tényleges árakon alapultak. Valójában a kínai exportőrnek valószínűleg hasznára volt a tajvani piac árainak alkalmazása, mivel - ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (29) preambulumbekezdése kifejti - a Bizottság olyan tajvani modellek használatára törekedett, amelyek a velük összehasonlítható kínai modellnél kevésbé voltak jól felszereltek.

A Tanács megérősíti a rendes értékre vonatkozó következtetését.

2. Exportár

(37) Egy exportőr kijelentette, hogy a Bizottság által a dömpingre vonatkozó számításában felhasznált exportértékesítés elégtelen és nem reprezentatív volt.

(38) Előzetes határozatában a Bizottság dömpingre vonatkozó számítását azokra a kínai modellekre alapozták, amelyekhez Tajvanban, rendes kereskedelmi forgalomban és elégséges mennyiségben értékesített összehasonlítható modellek voltak. A dömpingre vonatkozó számításokba felvett kerékpárok számának kiterjesztésére nem volt lehetőség, mivel valamennyi, Tajvanban értékesített összehasonlítható modellt felhasználták. Ahogyan azt a (34) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság, miután a tajvani árakra alapozott rendes érték minden lehetőségét kimerítette, úgy határozott, hogy a dömpingre vonatkozó eredeti számításait több kínai modell hozzáadásával egészíti ki, amelyekhez rendelkezésre álltak a tajvani termelők által a Közösségbe kivitt összehasonlítható kerékpármodellek számított értékei. A fenti módszert alkalmazták a mintába felvett összes vállalatra, és az a dömpingre vonatkozó számításokba felvett kerékpárok számának a teljes kivitelhez viszonyított 63 %-os arányát eredményezte, ami a Bizottság véleménye szerint több mint elegendő a reprezentativitás követelményének szempontjából.

(39) Az exportárakat a közösségi kivitelre értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

(40) Előzetes meghatározás céljából a Bizottság egy exportőr vonatkozásában, aki a Közösség felé egy kapcsolódó hongkongi vállalaton keresztül értékesített, a 2423/88/EGK rendelet 2. cikke (8) bekezdése a) pontjának megfelelően számította ki az exportárat. A Bizottság most felülvizsgálta ezt az ügyet, és úgy határozott, hogy a Kínai Népköztársaságból származó exportár teljes hiányában a kínai exportárat az említett rendelet 2. cikke (8) bekezdése b) pontjának megfelelően csak az érintett terméknek a hongkongi exportőr általi, a független közösségi fogyasztók felé történő értékesítési ára alapján végzett számítással lehet megállapítani. A becsült 5 %-os kulcsra vonatkozóan engedményt tettek, hogy figyelembe vegyék azt a tényt, hogy az értékesítést Hongkongon keresztül hajtották végre. Ez a módszer ésszerűnek, és az adott helyzet kezelésére az egyetlen helyénvaló megoldásnak tűnt.

A Tanács megerősíti ezt a megközelítést.

3. Összehasonlítás

(41) Egy exportőr azt kérelmezte, hogy adott esetben tegyenek kiigazításokat a fuvarköltségek, a vámvisszatérítés, a jutalékok és az eladók fizetése közötti különbségek tekintetében. A Bizottság elfogadta ezt az érvelést, és az 550/93/EGK rendelet (28) preambulumbekezdésében említett kiigazításokon túlmenően kiigazításokat tett a fuvarköltségek, a vámvisszatérítés, a jutalékok és az eladók fizetése közötti különbségek tekintetében.

(42) Több exportőr továbbra is azt állította, hogy a Bizottság nem vette eléggé figyelembe a kínai kerékpárok minőségét a tajvaniakhoz képest, amikor a kerékpár-kategóriák különbségeinek, a váz anyagának és a sebességek számának kritériumaira szorítkozott. Azt állították, hogy más kiigazítást igénylő tényezők is vannak, ami egy exportőr becslése szerint a rendes érték további 5 %-os csökkenését jelentené. Másrészről egy importőr azt állította, hogy az általa a Kínai Népköztársaságból behozott kerékpárok olyan jó minőségűek, hogy nem versenyeznek a közösségi iparág által gyártott kerékpárokkal.

(43) Bár a különböző felek érvelése a kivitt termékek minőségét illetően ellentmondásos volt, a Bizottság most kiterjesztette az összehasonlítható modellek meghatározásában használt kritériumokat, hogy azok tartalmazzák a váltók, a lánckerék, a váltókarok, a fékrendszerek és -agyak gyártmányát és típusát, mivel ezek az alkatrészek is meghatározzák a kerékpár minőségét. Továbbá néhány minőségbeli különbséget már bizonyos fokig figyelembe vettek egy kevésbé jól felszerelt tajvani kerékpár összehasonlításra való kiválasztásával, amint azt az 550/93/EGK rendelet (29) preambulumbekezdése kifejti. A Bizottság következésképpen figyelembe vette a kerékpárok minőségét meghatározó fő kritériumokat.

(44) Néhány exportőr azt állította, hogy a Bizottság által a Kínai Népköztársaságból kivitt modellek és a Tajvanon értékesített összehasonlítható modell között tett modell-összehasonlítások némelyike pontatlan volt, és hogy a Bizottság által kiválasztott tajvani modellek nem voltak mindig kevésbé jól felszereltek, ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (29) preambulumbekezdése jelöli. A közösségi iparág azonban azt állította, hogy a Bizottság sok esetben megkülönböztetést alkalmazott a kínai exportőrök javára, amikor a tajvani modelleket választotta ki a rendes értékhez. Azt állították, hogy a tényleges dömpingkülönbözet valójában sokkal magasabb.

(45) A Bizottság ellenőrizte az összes fél által a modell-összehasonlítással kapcsolatban tett megjegyzéseket, és az összehasonlítást az e rendelet (43) preambulumbekezdésében kifejtett további kritériumok hozzáadásával és - ahol lehetett - a modelleknek az 550/93/EGK rendelet (29) preambulumbekezdésében kifejtett módszer használatával történő helyettesítésével igazította ki. A dömpingre vonatkozó számításokat ennek megfelelően kiigazították.

(46) Egy exportőr kiigazítást kérelmezett az egy tajvani termelő számára felmerült SGA-költségek tekintetében, akinek hazai értékesítése egy kapcsolódó értékesítési leányvállalaton keresztül történik.

(47) A Bizottság megvizsgálta ezt az állítást, és arra a következtetésre jutott, hogy az a tény, hogy az értékesítés egy értékesítési leányvállalaton keresztül történik, nem befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát.

(48) Egy exportőr kijelentette, hogy mivel a Közösségbe irányuló kivitele OEM-értékesítés (original equipment manufacture, eredeti felszerelésgyártás), azaz olyan importőr felé történő értékesítés, amely a Közösségben saját márkaneve alatt újból értékesít, és ezt egy, a "saját márkájú értékesítés"-ként kiskereskedőknek értékesített tajvani értékesítéseken alapuló rendes értékkel hasonlították össze, kiigazítást kell tenni a kereskedelem szintjének különbségei tekintetében.

(49) Ezt az érvelést a Bizottság nem tudja elfogadni. Attól a ténytől eltekintve, hogy a kérelem megalapozatlan volt, a Bizottság - ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (27) preambulumbekezdése kifejti - azt is megállapította, hogy nem volt helyénvaló kiigazítást tenni, mert a tajvani OEM-értékesítés árai, költségei és haszna nem tért el következetesen a "saját márka" címkével folytatott értékesítésnél jelentkezőktől.

A Tanács megerősíti ezeket a következtetéseket.

4. Dömpingkülönbözet

(50) A Bizottság kérdőívét megválaszoló vállalatok a Kínai Népköztársaságból történő összes kivitelnek csupán 73 %-át képezik. A kínai hatóságok lehetőséget kaptak arra, hogy közöljék a többi kínai termelő nevét és címét, hogy küldhessenek nekik kérdőívet, de a kínai hatóságok nem éltek ezzel. Ennek megfelelően csak feltételezni lehet, hogy az ezektől a nem együttműködő termelőktől eredő dömping legalább olyan nagyfokú, mint azoktól az együttműködő exportőröktől, akiknél a dömping legmagasabb szintjét állapították meg. Ezért a dömpingkülönbözetet a mintába felvett hat vállalat modellenkénti dömpingkülönbözetének súlyozott átlaga alapján, és a nem együttműködő kivitelnek megfelelően fennmaradó 27 %-ra pedig - amelyre vonatkozóan a kérdőívre nem érkezett válasz - a 2423/88/EGK rendelet 7. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján állapítják meg. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a legjobb rendelkezésre álló tények képezik a mintában a legmagasabb különbözettel rendelkező vállalat modelljeinek dömpingkülönbözetét. Ezen az alapon a Kínai Népköztársaságra vonatkozó, a CIF-érték százalékában kifejezett dömpingkülönbözet most 30,6 %.

A Tanács megerősíti a Bizottság dömpinggel kapcsolatos megállapításait.

G. Kár

1. A fogyasztás teljes mennyisége és a dömpingelt behozatal piaci részesedése

(51) A közösségi iparág piaci részesedésének újbóli vizsgálatát követően azt állapították meg, hogy az ideiglenes vámok meghatározásakor megadott számadatok kiigazításra szorulnak. A felülvizsgált számadatok azt mutatják, hogy a közösségi iparág piaci részesedése az 1989-es 37,8 %-ról a vizsgálati időszakra 30,2 %-ra esett vissza. Az 550/93/EGK rendelet (38) és (39) preambulumbekezdésének fennmaradó részét megerősítik.

2. A dömpingelt behozatal árai

(52) Néhány exportőr azt állította, hogy az 550/93/EGK rendelet (40)-(44) preambulumbekezdésében az áralákínálás szintjének kiszámítására megállapított módszertan nem elég pontos, és nem veszi megfelelően figyelembe a kerékpárok minőségét.

(53) A Bizottság figyelembe vette az exportőrök érvelését, és az 550/93/EGK rendelet (40)-(44) preambulumbekezdésében felvázolt módszertan kiterjesztésével új számítást készített az áralákínálásról. Ezt a kerékpár-kategória, a váz anyaga és a sebességek száma alapján létrehozott száz különböző kerékpárcsoport mindegyikének további három részre bontásával végezték el. E három rész megfelel a kerékpár különböző minőségi szintjeinek (jó, közepes, gyenge), amelyeket a váltórendszer alapján határoztak meg.

(54) Egy vállalat azt állította, hogy az áralákínálás kiszámítása nem volt reprezentatív, mert nem foglal magában elegendő Közösségbe irányuló kivitelt, és mert egyes, a számításban figyelembe vett közösségi termelőknek egyáltalán nem volt, illetve nem volt elégséges értékesítése.

(55) A Bizottság úgy vette figyelembe ezt az állítást, hogy több modellt vett fel számításaiba. Így a számítás már a mintában szereplő exportőrök által értékesített kerékpárok több mint 75 %-ára kiterjed. A Bizottság a modellek számát és a közösségi termelők számát szintén növelte számításában.

(56) Egy vállalat azt állította, hogy a Bizottság által az 550/93/EGK rendelet (42) preambulumbekezdésében a forgalmazási csatornák szintkülönbségeire vonatkozóan tett kiigazítás nem elégséges. A vállalat két példát adott meg, amelyek állítása szerint nagyobb mértékű kiigazítást indokolnak.

(57) A Bizottság ellenőrizte a szóban forgó vállalat által megadott példákat, és megállapította, hogy egy vállalatnak volt olyan különbözete, amely nem tért el jelentősen a Bizottság által használttól, míg a másik vállalat a kereskedelem egy másik szintjén értékesített, és számadatait ezért nem lehetett felhasználni. A Bizottság néhány további vizsgálatot végzett az importőrök kérdőívre adott válaszaival kapcsolatban, és arra a következtetésre jutott, hogy a forgalmazási szintek különbségeire vonatkozó kiigazítása, ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (42) preambulumbekezdése meghatározza, helyes volt.

(58) A Bizottság következésképpen megújította az áralákínálásra vonatkozó számítását, ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (56) és (58) preambulumbekezdése leírja. A Kínai Népköztársaságból történő kivitelre vonatkozó áralákínálás különbözetének súlyozott átlagát 59 %-ban állapították meg.

3. A közösségi iparág állapota

(59) Számos exportőr megkérdőjelezte a Bizottságnak a közösségi iparág állapotával kapcsolatos ideiglenes megállapításait. Azt állították, hogy a közösségi iparág nagyobb haszonra tett szert, és a termelés, értékesítés és piaci részesedés növekedése formájában teljes mértékben részesült a megnövekedett fogyasztás előnyeiből.

(60) A Bizottság ezt követően újra megvizsgálta a közösségi iparág állapotára vonatkozó valamennyi részletet, és egyes közösségi termelőktől további részleteket kért. E gyakorlat eredményeként a Közösségnek a termelésre, a kapacitásra, a hasznosítási fokra, a készletekre, az értékesítésre, a piaci részesedésre, az árak alakulására, a jövedelmezőségre és a befektetésekre vonatkozó megállapításai kis mértékben változtak, de a teljes tendencia, amelyet ideiglenesen az 550/93/EGK rendelet állapított meg, egyértelműen megerősítést nyert.

a) Termelés, kapacitás, hasznosítási fok és készletek

(61) Az érintett közösségi iparág termelése az 1988-as 5334000 egységről 1989-ben 5876000 egységre és 1990-ben 6620000 egységre nőtt. A vizsgálati időszak alatt a termelés 6190000 egységre csökkent.

(62) A termelőkapacitás az 1988-as 7620000 egységről 1989-ben 8161000 egységre, és 1990-ben 8758000 egységre nőtt. A vizsgálati időszak alatt ugyanazon a szinten maradt. A kapacitás kihasználása az 1988-as 70 %-ról 1989-ben 72 %-ra, és 1990-ben 76 %-ra nőtt. A vizsgálati időszak során 71 %-ra csökkent.

(63) Az iparág tulajdonában lévő készletek szintje az 1988-as 288000 egységről 1989-ben 395000 egységre emelkedett, de ezt követően, 1990-ben 330000 egységre csökkent, és végül a vizsgálati időszak alatt újból 419000 egységre emelkedett.

b) Értékesítés és piaci részesedés

(64) 1988 és 1989 között a kerékpárok közösségi fogyasztása 18,5 %-kal nőtt, míg a közösségi iparág általi értékesítés csupán 11,4 %-kal növekedett. 1989 és 1990 között a fogyasztás további 21,1 %-kal nőtt, az iparág általi értékesítés viszont csak 10,4 %-kal nőtt. Az 1990 és a vizsgálati időszak közötti fogyasztás 9,2 %-kal nőtt, miközben a közösségi iparág általi értékesítés valójában 4,2 %-kal visszaesett.

(65) Az érintett közösségi iparág tulajdonában lévő piaci részesedés az 1988-as 40,2 %-ról folyamatosan esett, 1989-ben 37,8 %-ra, 1990-ben 34,4 %-ra, végül a vizsgálati időszakban 30,2 %-ra.

c) Az árak alakulása

(66) Az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos megállapításai céljából a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy - miközben a nagyszámú modell pontos áralakulását nem lehetett kellő részletességgel meghatározni - a kerékpárok árai nem követik az előírások feljavítását.

(67) Néhány exportőr azt állította, hogy a kerékpárok közösségi árai valójában jelentősen emelkedtek.

(68) A Bizottság további vizsgálatot végzett a közösségi iparág által felszámított árak alakulásának pontosabb megállapítására. A Bizottság azt állapította meg, hogy 1990 és a vizsgálati időszak között a reprezentatív modellek árai, amelyek egy bizonyos időszakon át látszólag változatlanok maradtak a négy legnagyobb közösségi termelő esetében, az előírások folyamatos feljavítása és a kerékpárok iránti közösségi kereslet növekedése ellenére átlagosan 7,55 %-kal csökkentek.

d) Jövedelmezőség

(69) A Bizottság megállapította, hogy a keresletnek az utóbbi négy év során való folyamatos növekedése ellenére a közösségi iparág nyeresége viszonylag alacsony szinten maradt. A közösségi iparág pénzügyi helyzetének további vizsgálata alapján a Bizottság megállapította, hogy a haszon az 1988-as 2,58 %-ról 1989-ben 4 %-ra, és 1990-ben tovább, 5,11 %-ra nőtt. A vizsgálati időszakban a haszon 4,81 %-ra csökkent.

e) Beruházások

(70) A közösségi iparág beruházásai az 1988-as 16,5 millió ECU-ről 1989-ben 20,7 millió ECU-re, és 1990-ben tovább, 25,0 millió ECU-re, majd a vizsgálati időszakban 25,3 millió ECU-re nőttek.

4. A kárra vonatkozó következtetések

(71) A kár tényezői végleges meghatározásának figyelembevételével, tekintettel különösen az értékesítés stagnálására, a piaci részesedés elvesztésére és a nem kielégítő haszonra a megnövekedett kereslet időszakában, a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi iparág a 2423/88/EGK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében jelentős kárt szenvedett.

A Tanács megerősíti ezt a következtetést és az alapjául szolgáló megállapításokat.

H. A kár oka

a) A dömpingelt behozatal hatásai

(72) Ideiglenes következtetéseiben a Bizottság részletesen meghatározta a dömpingelt behozatal hatását a közösségi iparágra (az 550/93/EGK rendelet (55)-(57) preambulumbekezdése). Mivel ebben az összefüggésben új érveket nem terjesztettek elő, a Bizottság megerősíti megállapításait.

b) Más tényezők

(73) Egy exportőr azt állította, hogy a közösségi iparág piaci részesedés vesztésének oka nem a dömping, hanem a kerékpárok a keresletnek megfelelő szállítására való képtelenség a befektetés hiánya miatt.

Tekintve a Bizottságnak a kapacitás kihasználására vonatkozó megállapításait, amelyek azt mutatják, hogy a kapacitás kihasználása soha nem emelkedett 76 % fölé, a közösségi iparág könnyedén szállíthatott volna több kerékpárt. Az a tény továbbá, hogy a közösségi iparág növelte befektetéseit, bizonyította elkötelezettségét a kerékpáripar iránt. A fenti érvelést következésképpen elutasítják.

(74) Az 550/93/EGK rendelet (58)-(61) preambulumbekezdését illetően nem érkezett olyan új bizonyíték, amely a Bizottság ideiglenes megállapításainak megváltozásához vezetne. A Bizottság következésképpen megerősíti megállapításait.

Ennek megfelelően a Tanács megerősíti a Bizottság megállapításait a dömpingelt behozatal hatásaival és más tényezőkkel kapcsolatban.

I. Közösségi érdek

(75) Ahogyan azt az 550/93/EGK rendelet (65) preambulumbekezdésében megállapítják, a Bizottság arra következtetett, hogy az intézkedések meghozatala a Közösség érdekében állt.

(76) Ezt követően nem érkezett új információ. A Tanács megerősíti a fenti következtetéseket.

J. Kötelezettségvállalás

(77) Egy kínai exportőr az árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel. A Bizottság elutasította ezt a kötelezettségvállalást, mert a kötelezettségvállalás elfogadása egy piacgazdasággal nem rendelkező ország exportőrétől egyéni elbánást előfeltételezne ezen exportőr tekintetében, amelyet a jelenlegi esetben nem lehetne megadni.

K. Végleges vám

(78) Tekintve, hogy a kár szintje meghaladja a dömpingkülönbözetet, a vámot az utóbbira kell alapozni.

(79) Egy exportőr kérelmezte, hogy a Bizottság a GATT dömpingellenes szabályzata 13. cikkének megfelelően konstruktív jogorvoslatok alkalmazásával vegye figyelembe azt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság fejlődő ország.

(80) E tekintetben szem előtt kell tartani, hogy a Kínai Népköztársaság nem aláíró fele a GATT dömpingellenes szabályzatának.

L. Az ideiglenes vámok beszedése

(81) A megállapított dömpingkülönbözetet és a közösségi iparágnak okozott kár súlyosságát figyelembe véve, a Tanács szükségesnek ítéli, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegeket a véglegesen kivetett vám összegének mértékében véglegesen beszedjék,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínai Népköztársaságból származó, a 871200 KN-kód alá tartozó, nem motoros kétkerekű kerékpárok és más kerékpárok (beleértve az áruszállításra szolgáló triciklit) behozatalára.

(2) A vám megfizetése előtti közösségi határparitáson számított árra vonatkozó vámtétel 30,6 %.

(3) A vámokra vonatkozó hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

Az 550/93/EGK rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeket a végleges vámnak megfelelő tételben véglegesen beszedik. A végleges vámtételt meghaladóan biztosított összegeket felszabadítják.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1993. szeptember 8-án.

a Tanács részéről

az elnök

W. Claes

[1] HL L 209., 1988.8.2., 1. o.

[2] HL L 58., 1993.3.11., 12. o.

[3] HL L 155., 1993.6.26., 1. o.

[4] HL L 195., 1982.7.5., 21. o.