A Kúria Pfv.21161/2013/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26768/2010/209., Fővárosi Ítélőtábla Pf.22345/2012/4. (ÍH 2013.66), *Kúria Pfv.21161/2013/8.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.161/2013/8.szám

A Kúria a Hidasi & Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hidasi Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Kovács Szabolcs László és dr. Engert Christian ügyvédek által képviselt alperes ellen kártérítés megtérítése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 34.P.26.768/2010. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.345/2012/4. számú rész-közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős rész-közbenső ítélet ellen az alperes által 231. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. február 12. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletnek a felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes az üzemeltetésében álló, az a-i gyártelepen lévő X. számú (továbbiakban: perbeli) vörösiszap-tározó kazetta tulajdonjogát az 1997. július 11-én kötött privatizációs szerződéssel szerezte meg. E szerződésben az alperest környezetvédelmi okból résfal építésére kötelezték, amely elkészült. A kazettába a vörösiszap betöltése 1998-ban kezdődött. 2010. október 4-én 12 óra 10 perckor a tározó gátfala átszakadt és a kizúduló vörösiszap elöntötte a környező településeket. A felperes d-i lakóingatlanán a családi házat, a garázst és az ingatlanon lévő ingóságokat a vörösiszap elárasztotta, azok használhatatlanná váltak. A felperes a katasztrófa bekövetkezésekor nem tartózkodott az ingatlanban.

A felperes a keresetében az ezzel összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését és egyes személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítását kérte. Keresetének jogalapjaként elsődlegesen a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott. Álláspontja szerint a perbeli vörösiszap-tározó kazetta megépítése és üzemeltetése során az alperes, illetőleg jogelődje megsértette az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat, a károk megelőzése érdekében nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható. A sérülések okozására alkalmas anyagnak a tározóban tartása fokozott veszéllyel járó tevékenység, amely a környezetet veszélyeztette. A tárolás környezetterhelésnek, az anyagnak a tározón kívülre kerülése pedig a környezet igénybevételének minősül. A veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni arra az esetre is, ha valaki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével okoz kárt. A felperes kárát a veszélyes üzemi tevékenység körébe tartozó okok idézték elő, amelyek elháríthatóak lehettek volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az építmény építésével kapcsolatos károkért a felelősségét azért vitatta, mert a tározót nem az alperes terveztette és kiviteleztette. Működése során a jogszabályokat betartotta, a karbantartást megfelelően elvégezte, a vörösiszap tárolása pedig nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján azért nem felel, mert a létesítmény üzemeltetése során jogellenes magatartást nem tanúsított. Utalt arra is, hogy a szélsőséges időjárás és a szeizmikus mozgások a káreseményt előidéző elháríthatatlan külső okok, a kár bekövetkezése pedig elháríthatatlan volt.

Az elsőfokú bíróság a kijavított rész- és közbenső ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét az alperes a-i gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadása következtében a felperest ért károk vonatkozásában. Megállapította, hogy az alperes a gátszakadással összefüggésben megsértette a felperes emberi méltósághoz, magánlakáshoz, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott meg, beszerezte az Intézet szakvéleményét és az intézetet feljogosította arra, hogy társszakértőként a B. Geotechnikai Tanszékét bevonja. A Nemzeti Nyomozóiroda korábban hasonlóképpen járt el, a perbeli szakvélemény esetében azonban a B. Geotechnikai Tanszék részéről eljárt két szakértő feltüntetése mellett a tanszékvezető aláírása, illetőleg kijelölő nyilatkozata nem volt fellelhető. A bizonyítékok azt támasztották alá, hogy mind a tervezés, mind az építkezés, mind pedig az üzemeltetés során voltak olyan hiányosságok, amelyek közrejátszottak a gát átszakadásában. E körben az elsőfokú bíróság szerint az általános elvárhatósági mérce nem igazodhat csupán jogszabályi vagy hatósági kötelezéshez, figyelemmel arra is, hogy a vörösiszap veszélyes anyag. Az elsőfokú bíróság értékelte az alperes által becsatolt magánszakértői véleményt is, az alperes által megbízott szakértőt tanúként a perbeli szakértők jelenlétében meghallgatta. A szakértők az előbb említett hiányosságok, okok tekintetében nagyobb részt azonos nyilatkozatot tettek, ezért az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság szerint megállapítható volt. A hiányosságok miatt a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonos felelőssége akkor is fennáll, ha jogelődje mulasztott. A kereset szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy olyan emberi környezetet veszélyeztető tevékenységről volt-e szó, amelyre a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alkalmazható. Megállapította, hogy az alperes tevékenysége veszélyes üzemnek minősül mind a Ptk., mind pedig a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) alapján is, e tevékenység a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte és veszélyeztette. A kimentés körében az alperes nem bizonyította, hogy a kárt a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló, az alperes részéről elháríthatatlan ok okozta, ezért a kártérítési felelőssége a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján is megállapítható volt.