A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21326/2010/5. számú határozata szerződésszegés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 112. §, 200. §, 319. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.631894/2005/64., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21049/2009/3., *Kúria Pfv.21326/2010/5.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.21.326/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Papp Gábor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sztanó Judit ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a végelszámoló által képviselt I.r. és a dr. Korecz Zoltán ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen szerződésszegés iránt a Fővárosi Bíróságnál 3.Kp.631.894/2005. szám alatt folyamatban lévő ügyében meghozott és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.049/2009/3. számú részítéletével befejezett részében a jogerős részítélet ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a II.r. alperes részére 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s :

A felperesek a 2005. március 18-án kelt szerződéssel eladták az I.r. alperesnek a közös tulajdonukban álló X/0/A/1-/2-/3-/4-/5-/6-/7-/8. hrsz. alatti ingatlanokat - azaz az Y hrsz. alatti társasházat, amely a felépítmény lebontásával megszűnt - összesen 62 823 000 forint vételár fejében. Az eladók - abból a célból, hogy az ingatlanra társasház felépítéséhez az I.r. alperes kölcsönt tudjon felvenni - a vételár kifizetésének időpontjától függetlenül hozzájárulásukat adták a vevő tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Az I.r. alperes a vételárból összesen 8 500 000 forintot fizetett ki, majd tulajdonjogát a földhivatal a 2005. május 10-én kelt 131024/2/2005/05.04.04. számú határozattal bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.

Az I.r. alperes 2005. május 10-én 39 000 000 forint hitelt vett fel a II.r. alperestől, amelynek biztosítására a hitelező javára jelzálogjogot alapítottak a perbeli ingatlanra. A II.r. alperes a kölcsön összegét 2005. május 12-én adta át az I.r. alperesnek, ezen a napon szerződésüket közjegyzői okiratba foglalták, amelyben az I.r. alperes a jelzálogjogon kívül a hitelező részére a perbeli ingatlanra vételi jogot is engedélyezett. A földhivatal a 173102/1/2005/05.05.11. számú határozatával bejegyezte a II.r. alperes javára a perbeli ingatlanra a jelzálogjogot és vételi jogot.

Az I.r. alperes további vételárrészleteket nem fizetett a felpereseknek, a társasházat sem építette meg, a felperesek ezért 2005. szeptember 14-én felszólították szerződéses kötelezettségei teljesítésére, majd 2005. szeptember 15-én kérték a földhivataltól tulajdonjoguk visszajegyzését és a II.r. alperes javára szóló jogosultságok törlését, az adásvételi szerződéstől pedig elálltak. A földhivatal a felperesek kérelmét jogerős határozatával elutasította.

A felperesek keresetükben kérték az adásvételi szerződéstől való elállásuk folytán az eredeti állapot helyreállítását és tulajdonjoguk visszajegyzését az ingatlanra, továbbá a II.r. alperes javára bejegyzett jogosultságok törlését. Kérték annak megállapítását, hogy az alperesek között 2005. május 10-én létrejött kölcsönszerződés abban a részében, amelyben az I.r. alperes jelzálogjogot és vételi jogot engedélyezett a perbeli ingatlanra a II.r. alperes részére, a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése és 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis és kérték az eredeti állapot helyreállítását a II.r. alperes javára bejegyzett jogosultságok törlésével és a II.r. alperes kötelezését mindezek tűrésére. Álláspontjuk szerint az által, hogy elállásukkal az adásvételi szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnt meg, az I.r. alperesnek nem állt fenn rendelkezési joga az ingatlanon, így a II.r. alperessel kötött szerződése semmis. Hivatkoztak továbbá a szerződés semmisségére azért is, mert az a jóerkölcsbe ütközik, ugyanis az I.r. alperes a vételárat nem fizette ki a kölcsönként megkapott összegből, nem is állt szándékában annak teljesítése, a II.r. alperes pedig tudomással bírt a vételár kifizetésének elmaradásáról. Az alperesek rosszhiszeműsége folytán természetbeni kártérítésként is kérték az eredeti állapot helyreállítását.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes hivatkozott arra, hogy a felperesek tudtak a hitelfelvételről, amelyre az építkezés lefolytatásához volt szükség. A II.r. alperes előadta, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett az ingatlanon jogosultságot, míg a felperesek I.r. alperessel szembeni igényéről nem volt tudomása.

Az elsőfokú bíróság részítéletével a felpereseknek az I. és II.r. alperesek között 2005. május 10-én létrejött kölcsönszerződése érvénytelenségének a megállapítására irányuló kereseti kérelmeit elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.

A jogerős részítélet indokolása szerint az adásvételi szerződésben a felperesek azt megelőzően hozzájárultak az I.r. alperes tulajdonjogának a bejegyzéséhez, hogy a vevő a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítette volna. A tulajdonjog-változás bejegyzéséhez szükséges engedélyt tehát a felperesek megadták, így az I.r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került, ezáltal az ingatlannak tulajdonosává vált és azon rendelkezési jogot szerzett.

A felperesek elállása az adásvételi szerződést felbontotta ugyan, de a tulajdon átruházását nem tette meg nem történtté, hanem csak kötelezettséget keletkeztetett a felbontott szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatására, amelynek eredményeként az eladó az átruházott dolgon ismét tulajdont szerezhetett. Az I.r. alperest ezért mindaddig tulajdonosnak kellett tekinteni, amíg az ingatlan-nyilvántartás őt ilyen módon tüntette fel. A II.r. alperes jogosultságait az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerezte, ezért azok törlésének nincs helye, jogszerzésekor a felperesek még az elállási nyilatkozatukat sem közölték vele.