A Szegedi Ítélőtábla Pf.20258/2019/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 118. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, (2) bek., 2:43. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. §, (2) bek., 386. §, (4) bek.] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Szeghő Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.258/2019/6. szám

A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye) felperesnek - a dr. Gyenge Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása és egyéb iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2019. március 28. napján kelt 1.P.21.548/2018/15. sorszámú ítélete ellen a felperes által 17. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett 63 840 (hatvanháromezer-nyolcszáznegyven) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A felperest a másodfokú eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díját a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben tölti szabadságvesztés büntetését. Az elhelyezését biztosító 127. zárka egy felújított, két lakóegységes helyiség, amelyben lakórészenként három fogvatartott került elhelyezésre, akik számára lakórészenként egy-egy tv-készülék biztosított.

A felperes lakóegységében korábban két fogvatartott, köztük a felperes az alperes engedélyével saját tulajdonú tv-készüléket használt. Az alperes 2018. június hónapban biztonsági, illetve büntetés-végrehajtási okokból azon zárkákból, ahol több tv-készülék volt, elrendelte elsősorban a saját tulajdonúak kivételét. A felperes kérésére az általa használt lakóegységben a saját tulajdonát képező készüléket hagyta meg, amely így mint egyedüli készülék "zárkatévé" lett, ezért az a továbbiakban a zárkatársak közös használatára szolgált.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, az alperes azzal, hogy a saját tulajdonú, engedéllyel magánál tartott tv-készülék birtoklásától önkényesen és kényszerítő ok nélkül megfosztotta, megsértette személyiségi jogait, nevezetesen a tanuláshoz, a művelődéshez, a szabadidő hasznos eltöltéséhez, illetve az aktuális információk, hírek megismeréséhez való jogát. Kérte ezért a jogsértéssel érintett - 2018. június 7-től 2018. december 27. napja közötti - időszakra napi 1000 forint, azaz összesen 198 000 forint összegű sérelemdíj megfizetésére kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdését, 2:51. § (1) és (2) bekezdését, valamint 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdését jelölte meg. Jogi érvelésében - a 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 129. § (1) bekezdésében, 9. § (2) bekezdésében, 83. § (8) bekezdésében, 118. § (1) és (2) bekezdésében, a Ptk. 1:5. § (1) bekezdésében, valamint a 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 1. sz. melléklet 6.2. pontjában foglaltakra utalva - kifejtette, elsősorban a bv-intézet által biztosított tv-készülék tartható birtokban, ha viszont a bv-intézet ezt nem tudja biztosítani, megnyílik a lehetőség saját tulajdonú tv használatára. Álláspontja szerint annak következtében, hogy az alperes ezt nem biztosította számára, emberi személyisége nem bontakozhatott ki, hiszen azáltal, hogy a tv-készülékének nem kizárólagos használója, nem a saját döntése szerint kiválasztott műsorokat nézheti, ezért nem gyakorolhatja a tanuláshoz, művelődéshez való jogát, emellett az alperes a kifogásolt intézkedésével elzárta őt a hírek megismerésének lehetőségétől, a szabadidő hasznos eltöltésétől.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes által hivatkozott alapjogok személyiségi jognak minősülnének. Hangsúlyozta továbbá, a jogalkotó a saját tulajdonú tárgyak fogvatartottaknál tartható körének meghatározása és korlátozása tekintetében a bv-intézet parancsnokának biztosít diszkrecionális jogkört. Állította, a perbeli esetben az intézkedés meghozatalára nem önkényesen, hanem biztonsági, illetőleg büntetés-végrehajtási okokból került sor. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakra utalva kifejtette, a kiszabott büntetés végrehajtásához korlátozni kell a bűncselekmény elkövetőinek személyes szabadságát, a személyes szabadság korlátozásából pedig az egyénre nézve egyéb korlátok is következnek. Ilyen jellegű korlátnak minősítette, hogy az elítélt a zárkában - a házirendben lefektetett részletszabályoknak megfelelően - milyen dolgokat tarthat magánál.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperes által hivatkozott alapjogok nem minősülnek személyiségi jognak, így megsértésük esetére a Ptk. személyiségvédelmi szankciórendszere nem alkalmazható. Ugyanakkor eltérő álláspont elfogadása esetén sem találta a keresetet megalapozottnak. A Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdéséből kiindulva rámutatott, a Bv.tv. 118. § (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni a személyi szabadság elvesztéséből adódóan egyes alapvető jogainak és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságainak a szüneteltetését, korlátozását vagy módosulását. Kiemelte, a saját tulajdonú tv-készülék használatáról az alperes jogszabályi felhatalmazás alapján döntött, ez pedig az alperesi magatartás jogellenességét kizárja.