A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20708/2020/15. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1) bek., (2) bek., 6:519. §] Bírók: Csordás Csilla, Istenes Attila, Kincses Attila

A határozat elvi tartalma:

I. Az Eütv. 136. §-ában előírt dokumentációs kötelezettség megsértése önmagában nem minősül a kártérítési felelősséget megalapozó mulasztásnak, de annak eljárásjogi jogkövetkezményeként a bizonyítási teher szabályának megfelelően a felróhatóság kapcsán lényeges tény bizonyítatlanságát az egészségügyi szolgáltató terhére kell értékelni.

II. Az elszenvedett nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíjat nem önmagában a gyógyulási esély elvesztése, csökkenése alapozza meg, hanem az a személyiségi jogsértés, ami a hozzátartozó halálával bekövetkezik.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24393/2016/109., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20708/2020/15.*, Kúria Pfv.21314/2021/5. (BH 2022.10.261)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.708/2020/15/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szigeti Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek - a Honvédelmi Minisztérium Igazgatási és Jogi Képviseleti Főosztály (alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Majoros Melinda kamarai jogtanácsos) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása iránt indított perében - amely perbe a Dr. Sarkadi Julianna Ügyvédi Iroda beavatkozói képviselő címe, ügyintéző: dr. Sarkadi Julianna ügyvéd) által képviselt beavatkozó (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2020. október 7. napján kelt 6.P.24.393/2016/109. számú ítélete ellen a felperes részéről 110. sorszám alatt, az alperes részéről 111. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatja meg:

- a felperest megillető sérelemdíj összegét 2.000.000 (Kétmillió) forintra felemeli;

- az alperesnek járó perköltség összegét 100.000 (Százezer) forintra, a beavatkozónak járó perköltség összegét 10.000 (Tízezer) forintra leszállítja;

- az alperes állam által előlegezett szakértői költség megfizetésére vonatkozó kötelezettségét 527.233 (Ötszázhuszonhétezer-kétszázharminchárom) forintra felemeli;

- egyúttal megállapítja, hogy az állam által viselt szakértői költség összege 1.054.467 (Egymillió-ötvennégyezer-négyszázhatvanhét) forint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a felperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes férje 2014. április 15-én került felvételre az alperes sebészeti osztályára más intézményben végzett gasztroszkópia által igazolt, konzervatív kezelésre nem gyógyuló óriás gyomorfekély műtéti kezelése érdekében. A 2014. április 16-án végzett műtét során a gyomor alsó kétharmadát eltávolították, a hasnyálmirigyfej és a patkóbél területén kiterjedt hegesedést észleltek, az epevezeték és a hasnyálmirigy közös patkóbélbe szájadzását (papilla) azonosítani nem tudták, ezért a hasnyálmirigy fejét eltávolították, a hasnyálmirigy kivezető csövébe kanült helyeztek. 2014. április 21-én a műtéti seb savózása, részleges sebszétválás miatt újabb műtétet végeztek, ennek során a hasat megnyitották, a hasüreget áttekintették, abban békés viszonyokat, megfelelően tartó varratokat észleltek, majd a hasfali sebet ismét zárták. A beteget az intenzív osztályról 2014. április 28-án stabil állapotban visszahelyezték a sebészeti osztályra, ahol többek között gyógyszeres kezelést alkalmaztak, és többirányú vizsgálatokat végeztek. A beteg 2014. május 3-tól többször hányt, lázas lett. 2014. május 12-én a folyamatos epés váladékozás miatt ismételt műtétet végeztek, amelynek során kiterjedt összenövéseket találtak, amelyeket szétválasztani nem tudtak, ezért a hasat zárták. Ezt követően a beteget 2014. május 16-ig intenzív osztályon ápolták, gyógyszeres kezelést alkalmaztak, ekkor kielégítő általános állapotban a sebészeti osztályra helyezték. A beteg 2014. május 17-én fájdalmakra panaszkodott, május 22-én mellkasi panaszai voltak, május 24-én légzése nehezítetté vált, bőre verejtékezett, majd május 30-án este légzése és keringése leállt, az újraélesztés sikertelen maradt, a beteg meghalt.

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, és 6.000.000 forint sérelemdíj, ezen összeg után 2014. május 30. napjától késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azáltal, hogy a felperes hozzátartozójának 2014. április 28. és május 12. között nyújtott egészségügyi ellátása során nem az elvárható gondossággal járt el, megsértette a felperes családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forint sérelemdíjat, és ezen összeg után 2014. május 30. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 198.000 forint, a beavatkozónak 20.000 forint perköltséget, míg az alperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 268.889 forint állam által előlegezett szakértői költséget. Rendelkezése szerint a fennmaradó 1.312.811 forint szakértői költséget és a le nem rótt 1.500.000 forint illetéket az állam viseli.

[5] A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként úgy foglalt állást, hogy a felperes hozzátartozójának betegségével kapcsolatban a műtéti beavatkozás szükséges volt, amely műtét esélyt adott a gyógyulásra. Az első műtét alatt tapasztalt állapot alapján azonban szükséges volt a műtét kiterjesztése, amely még nagyobb megterhelést jelentett a már nem fiatal beteg szervezete számára, aki ezt követően hosszú intenzív osztályos ellátásra, gépi lélegeztetésre szorult. Az első műtét után a gyógyulás folyamata nem volt optimális, ezt azonban a beteg szervezete határozta meg, nem az orvosi ellátás hiányossága. Megállapítása szerint sebszétválás miatt volt szükség a második műtétre, amely minden tekintetben megfelelt a szakma szabályainak, ezzel kapcsolatban nem terheli mulasztás az alperest. Semmi nem támasztotta alá, hogy felületes lett volna a hasüregi átvizsgálás, illetőleg, hogy ehhez hozzájárult volna az első műtét hiányos műtéti leírása. Rámutatott: a második műtétet követően a beteg ismételten intenzív osztályos ellátásra szorult, gyógyulása ekkor sem volt optimális, amelyért az alperes felelőssége a szakvélemények alapján szintén nem állapítható meg, annak oka a beteg szervezetében keresendő. A betegnél hányás, lázas állapot lépett fel, és folyamatos volt az epés váladékozás, ami arra utalt, hogy az első műtét során a hasüregben létrehozott összeköttetések nem tartottak megfelelően. Kiemelte: ebben a helyzetben arról kellett a kezelőorvosoknak dönteniük, hogy az idős, rossz általános állapotú betegen, aki a közelmúltban két hasi műtéten esett át, végeznek még egy műtétet, vagy konzervatív kezelést alkalmaznak. A szakértő2 (szakértő2 rövidítése) szakvéleménye alapján utalt arra, hogy szakmailag mindkét választás indokolható volt, nem állt fenn olyan állapot, amely a műtét korábbi elvégzésének feltétlen indokát képezte volna, a műtét időpontjának megválasztása a kezelőorvos mérlegelési körébe tartozott. Értékelte, hogy a szakértő1 teljes neve (szakértő1) a szakvéleményében "felvethetőnek" találta, hogy az akár súlyos állapotban is, de lokális gyulladásnál elvégzett műtéttől - a kudarc lehetőségével együtt - jobb eredmény volt várható, mint a két hete fennálló szeptikus állapotban végzett műtéttől. Az szakértő3 neve (szakértő3 rövidítése) és a szakértő2 rövidítése egybehangzó és határozott véleménye alapján utalt továbbá arra, hogy egy esetlegesen 2014. május 12-e előtt elvégzett műtét a beteg életkilátásait érdemben ugyan nem befolyásolta volna, ugyanakkor a szakértők ezen álláspontjukat a rendelkezésre álló dokumentációra alapozták, amellyel kapcsolatban valamennyi szakértő egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy hiányos. Figyelembe vette, hogy éppen a 2014. május 12-i műtétet megelőző hat napra vonatkozóan semmilyen orvosi dekurzus nem állt rendelkezésre a beteg hasi állapotával kapcsolatban, holott a harmadik műtét szükségessége és elvégzésének időpontja szempontjából ennek nagy jelentősége lett volna. Az elsőfokú bíróság, tekintettel arra, hogy a szakértő2 rövidítése szakértői véleménye is leírta, hogy a 2014. április 28. és május 12. közötti kezelés kapcsán észlelhető dokumentációs hiányosságok nem teszik lehetővé, hogy az elvárható gondosság szakértőileg igazolható legyen, továbbá azt, hogy a dekurzus hiánya és a boncjegyzőkönyv hiányosságai miatt nem zárható ki annak az elvi lehetősége, hogy egy május 12. előtt elvégzett műtét esetén - még a szétválaszthatatlan összenövések kialakulása előtt -, egy esetlegesen fennálló varratelégtelenséget el tudtak volna sebészileg látni, amely körülmény nem kizárható módon a beteg túlélési esélyét is növelhette volna, arra a megállapításra jutott, hogy az alperes nem tudta kimenteni magát a felelősség alól.