BH 1995.1.26 A házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező szerződés megtámadása nélkül is érvényesíthető az a közös adósság megtérítése iránti igény, melyet felek a szerződés megkötésénél figyelmen kívül hagytak [Ptk. 338. § (1) bek., 207. §].

A peres felek 1985-ben kötött házasságát a bíróság 1989. május 8-án felbontotta. A házasságból gyermek nem született. A bontóperben kötött egyezség szerint a felek közös tulajdonában levő társasházi öröklakás kizárólagos használatára a felperes jogosult.

A felek között 1989. május 3-án "házassági vagyonközösség-megszüntetési szerződés" jött létre. Ennek értelmében az említett - ingatlan-nyilvántartásba még nem vett - lakás a felperes "tulajdonába megy át", aki átvállalja az ingatlant terhelő 390.000 forint OTP-, 70.000 forint munkáltatói és 150.000 forint "tanácsi" kölcsönökből még fennálló tartozást, és ezenfelül - meghatározott részletekben - 360.000 forintot megfizet az alperesnek.

1989. november 24-én az OTP - mint az ingatlant terhelő elidegenítési és terhelési tilalom jogosultja - a szerződést záradékkal látta el, amelyben hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a lakáson kizárólagos tulajdonjogot szerezzen. A záradékolást megelőzően, az OTP felhívására a felperes úgy nyilatkozott, hogy a feleknek biztosított 105.000 forint 1992. november 5-i "lejáratú" szociálpolitikai kedvezmény visszafizetését vállalja. A szociálpolitikai kedvezmény 1992. november 5-e után változó kamatozású hitellé alakult volna át. A felperes azonban még ezt megelőzően, 1992. augusztus 10-én a kedvezményt kamataival együtt, összesen 138.768 forint összegben az OTP-nek visszafizette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 69.384 forintot. Ítéletének indokolása szerint a felek a szociálpolitikai kedvezményben házasságukra tekintettel közösen részesültek, ezért a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése alapján őket a visszafizetési kötelezettség is közösen terheli. A szociálpolitikai kedvezmény elszámolásáról a közös vagyon megosztásáról kötött szerződés nem rendelkezett, így a felperes az általa teljes egészében kifizetett tartozás felét jogosan követeli egyetemleges adóstársától, az alperestől.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint kétségtelen, hogy a közös tulajdon megszüntetéséről rendelkező okirat a szociálpolitikai kedvezményre vonatkozó kikötést nem tartalmaz, és helytálló a felperes érvelése abban a tekintetben is, hogy az OTP-nek tett nyilatkozata az alperessel szembeni megtérítési igényéről lemondást nem jelentett. Az elsőfokú bíróság azonban nem értékelte azt a döntő körülményt, hogy a szociálpolitikai kedvezménnyel terhelt ingatlanon fennálló közös tulajdont a felek még azt megelőzően megszüntették, hogy a kedvezmény visszafizetése esedékessé vált volna. A felperes az egész ingatlan tulajdonjogának megszerzése fejében kialkudott megváltási árat annak ellenére hiánytalanul megfizette, hogy nem volt számára kétséges: a szociálpolitikai kedvezmény tekintetében függőjogi helyzet állt fenn. A tulajdonjog azonnali megszerzése érdekében a felperes olyan időpontban vállalta a megváltási ár megfizetését, amikor még bízhatott olyan változásban, amely egyedül őt jogosította volna fel a szociálpolitikai juttatásra. A kölcsönösen kialkudott megváltási ár meghatározásával az ingatlan értékével kapcsolatos valamennyi kérdést rendezettnek kell tekinteni. Ily módon nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a felperesnek az általa korábban teljesített vételár egy részét - a szerződést figyelmen kívül hagyva - "visszaítélje". A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében - jogszabálysértésre hivatkozva - a megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Legfőbb Ügyészség fenntartott.