A Kúria Kfv.35132/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 275. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.132/2017/6.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr.Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Palatics Edit ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 13. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.112/2016/10.

Rendelkező rész

A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.112/2016/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes gazdasági tevékenységét 2009. január 21. napján kezdte meg, képviselője V. G., aki 1999. január 10-től 2007. január 3-ig egyéni vállalkozó volt és irodatechnikai kellékanyagok kereskedelmével foglalkozott. Ebben az időben alkalmazottként foglalkoztatta P. L-t, a későbbi T. Kft. (továbbiakban: Kft.) alapító ügyvezetőjét. V. G. egyéni vállalkozói jogviszonyát 2007. január 3. napján szüntette meg, kiépített vevői körét átadta a Kft. részére. A kereskedelmi tevékenységet V. G. ezt követően is egymást váltó vállalkozások keretei között végezte, mely cégek tevékenységének célja a Kft. árukészletének biztosítása.

[2] A Kft. 2009. augusztus 27-én kezdte meg tevékenységét, ennek a társaságnak a képviselője P. L., tulajdonosa V. G. édesanyja. A Kft.-nél 2011. szeptember 1-jén ügyvezetőváltás történt, ekkor T-né P. I., a társaság korábbi alkalmazottja vette át az ügyvezetői tisztséget. A társaság tulajdonosai egyrészről V. G. édesanyja és P. L. volt, majd az ügyvezetőváltáskor T-né P. I. lett 40%-os tulajdonos, majd V. G. egyszemélyi vezetése alatt álló cég került minősített többségi befolyást gyakorolva a cégbe tulajdonosként. Ekként V. G. felperesi képviselőnek a Kft. működésével kapcsolatban mindenre rálátása volt.

[3] A felperes 2011. október és december hónapokban kizárólag a Kft. részére értékesített termékeket, személyi, tárgyi, illetve pénzügyi feltételekkel a termékek értékesítésére, tárolására, szállítására nem rendelkezett. Beszállítóként a P. Kft, E. Kft., H. Kft. és a H. R Kft. társaságokat nevezte meg, azonban ezek a gazdasági események a valóságban nem történtek meg, a számlákon szereplő értékesítést a felperes a Kft. számára nem végezte el. A beszerzések nem a számlákon feltüntetett felek között jöttek létre, a felek közötti gazdasági kapcsolatok színleltek voltak. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság a felperes terhére a beszerzést terhelő általános forgalmi adó levonás jogszerűtlen gyakorlása okán 239.865.000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, melyet egyben adóhiánynak minősített. Az adóhiány után 179.898.000 Ft adóbírságot és 62.362.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2061194879 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Egy adókijátszásra irányuló számlázási láncolatot állapított meg, melynek következtében a felperes a befogadott számlák alapján nem jogosult az adólevonási jog gyakorlására. Hangsúlyozta, hogy a felperes képviselője semmilyen érdemi információval nem rendelkezett arról, hogy a számlakibocsátó társaságok honnan szerezték be a felperes részére továbbértékesített árut, a termékek eredete nem volt dokumentált.

[5] A P. Kft. törvényes képviselője 2011. november 5-én elhalálozott, ezt követően sem ügyvezetővel, sem taggal, sem bejelentett alkalmazottal nem rendelkezett, így a fenti napot követően kiállított számlákat nem e cég bocsátotta ki. A P. M-ként megnevezett kapcsolattartó a társaságot nem ismerte, kifejezetten cáfolta, hogy bármilyen kapcsolatban állt volna a számlakibocsátó céggel. A társaság bejelentett székhelycímén nem volt elérhető, illetve a P. Kft. és az A. S.r.o. gazdasági kapcsolata sem volt igazolt a szlovák adóhatóság által.

[6] Az E. Kft. ugyan elismerte a felperessel fennálló gazdasági kapcsolatát, azonban a megjelölt társaságokon keresztül történő beszerzés nem nyert bizonyítást. Az áru tárolására szolgáló helyiség leírása kapcsán ellentmondásosan nyilatkoztak a partnerek, illetve a bérelt helyiség területe nagy mennyiségű áru tárolására sem volt alkalmas.

[7] A H. R Kft., illetve annak számlázással érintett időszakban volt képviselője az elrendelt ellenőrzések során nem volt elérhető, nem nyilatkozott. A H. Kft. képviselője sem tett eleget megjelenési kötelezettségének, bejelentett székhelyén nem volt fellelhető, gazdasági tevékenység végzésére utaló jel nem volt tapasztalható.

[8] A felperes bejelentett alkalmazottai elismerték az áruszállításban való közreműködésüket, ugyanakkor a termékek származásáról konkrét információval nem rendelkeztek. A termékek a szállítótól minden esetben közvetlenül a Kft. részére kerültek leszállításra, így a kérdéses termékek feletti felperesi tulajdonosként való rendelkezés nem volt megállapítható. Hangsúlyozta azt is, hogy a feltárt tényállás ismeretében bizonyítottan a számlakibocsátók nem voltak az értékesítési lánc tagjai, ezektől a társaságoktól a felperes nem szerezhette be a Kft. részére a továbbértékesített terméket. Ekként az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 120. §, 127. §-ban foglalt jogszabályi rendelkezések alapján a társaságoktól befogadott számlák hiteltelenek. Hangsúlyozta azt is, hogy az adóhatóság nem állapította azt meg, hogy a felperes, a Kft., illetve a J. Kft. egymástól ne független társaságok lennének, csak arra utalt, hogy a feltárt személyi kapcsolatokra tekintettel az érintettek egymással szoros összefonódásban álltak, így a feltárt gazdasági események a független felekre nem jellemző, egyértelműen mesterséges elemeket mutató jellemzőkkel bírtak.