BH 2002.2.53 A haszonélvezeti jog terjedelme - ellenkező megállapodás hiányában - az ingatlan szerződéskötéskori állapotához igazodik. Nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésben úgy állapodjanak meg, hogy az építési telekre biztosított haszonélvezeti jog terjedelme a jövőben építendő felépítményre is kiterjed [Ptk. 158. § (1) bek.].

A perbeli építési telket az I-II. r. felperesek 1979-ben vették meg gyermekeik, a III-IV. r. felperesek részére, a saját javukra pedig haszonélvezeti jogot kötöttek ki. A III- IV. r. felperesek egyenlő arányú tulajdonjogát és az I-II. r. felpereseknek az ingatlanra fennálló haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A III-IV. r. felperesek 1981-ben két lakásból és két garázsból álló családi ház építésére építési engedélyt kaptak, majd megállapodtak a haszonélvezettel rendelkező szülőkkel abban, hogy a haszonélvezeti jog a felépítményre is kiterjed. A III. r. felperes és az alperes az 1983 augusztusában történt házasságkötésük után 1984 tavaszán költöztek be az akkor még épülő házba. A használatbavételi engedélyt az építési hatóság 1986 novemberében adta ki.

A III. r. felperesnek az alperessel való házassága megromlott, 1993 márciusában a vagyonközösséget megszüntető szerződést kötöttek, majd házasságukat a bíróság jogerős ítéletével felbontotta.

A felperesek keresetükben az ingatlan kiürítésére és használati díj megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest a lakás elhelyezési igény nélküli kiürítésére.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy az I-II. r. felpereseknek a III-IV. r. felperesekkel - az ingatlan tulajdonostársaival - 1981. szeptember 1-jén létrejött és teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodása szerint a tulajdonostársak hozzájárultak ahhoz, hogy az III. r. felperesek haszonélvezeti joga a felépítendő házra is kiterjedjen. Alaptalanul hivatkozott tehát az alperes arra, hogy az I-II. r. felpereseknek a felépítményre külön bejegyzés hiányában nem terjed ki a haszonélvezeti joguk, és így ők nem kérhették az ingatlanból való kiköltözését. Az I-II. r. felperesek haszonélvezeti jogát e megállapodás hiányában is - az ellenkező bizonyításáig - a teljes ingatlanra fennállónak kell tekinteni, miután a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése szerint a felépítmény osztja a telekingatlan jogi sorsát. A szerződésen alapuló haszonélvezeti jog a Ptk. 158. §-ának (1) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel létrejött, és ezzel azt a teljes ingatlanra fennállónak kell tekinteni. Az alperesnek a III. r. felperessel közös lakáshasználata nem a bontóperben rendezendő, a haszonélvezet folytán járulékos jellegű, a haszonélvezők pedig a szívességi lakáshasználatot bármikor megvonhatták.

A jogerős részítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. Álláspontja szerint jogszabálysértő a jogerős részítélet, amennyiben az I-II. r. felpereseknek a felépítményre is kiterjedő haszonélvezeti jogát, ebből következően "perképességüket" megállapította. A Ptk. 158. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kellett volna jegyezni, de ez csak a telekre történt meg, és a tulajdonosoknak a felépítményre adott, haszonélvezeti jogot engedő nyilatkozatának időpontjában az építkezés még el sem kezdődött. A felépítményhez anyagilag ő is hozzájárult, ezért az I-II. r. felperesek részére csak az ő beleegyezésével adhattak volna a III-IV. r. felperesek haszonélvezeti jogot. Közte és a III. r. felperes között a házassági vagyonjogi kérdéseket jogerős ítélet még nem rendezte, ezért e perbeli kérdés eldöntése idő előtti.