A Legfelsőbb Bíróság Mfv.11198/2010/4. számú határozata kártérítés (BALESETI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 244. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 1. §, 102. §, 174. §, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 51. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.11.198/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kelemen Kornél ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r. felpereseknek a dr. Komjáti Mihály ügyvéd által képviselt alperes ellen baleseti kártérítés iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 7.M.152/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.109/2010/5. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. október 26. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.109/2010/5. számú közbenső ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 7.M.152/2007/31. számú ítéletét közbenső ítéletnek tekintette, valamint amellyel néhai Lamár András balesetéért az alperes 80 % mértéket meghaladó kártérítési felelősségét megállapította, hatályon kívül helyezi, és megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelőssége 80 % mértékű. A munkaügyi bíróságot a követelés összegére vonatkozóan új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s :

A felperesek a keresetükben 1.058.120 forint temetési költség, valamint összesen 7.000.000 forint hozzátartozói nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest néhai kiskorú L.A. halálával összefüggésben.A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 7.M.152/2007/31. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket és a szakértői díjat az állam viseli.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes A.-ban, a B. dűlő gyümölcsösben 2006. július 12-étől kezdődően gyümölcsszedést szervezett úgynevezett "Szedd magad!" akció keretében. Ennek lebonyolítására M.S.-vel 2006. július 14-én vállalkozási szerződést kötött, miszerint az alperes a megrendelő tulajdonát képező ültetvényben az általa toborzott munkaerővel kajszi szedési munkákat fog végezni.A barackszedésre reggel 7 órától délután 4 óráig volt lehetőség, biztosítva azt, hogy a munkavállalók korábban is elmehessenek. A szedők egy részét az alperes szállította a helyszínre és amennyiben nem gyümölcsöt kértek a munkájuk ellenértékeként, akkor 100 forintot kaptak egy-egy megszedett ládáért. Az alperes a munka megkezdése előtt munkavédelmi tájékoztatást tartott, ahol elmondta, hogy csak zárt cipőben lehet dolgozni, a famászásnál megfelelő vastagságú ágra lépjenek, valamint megmutatta, hogy a létrát hogyan kell szabályosan használni. A durva játékot is megtiltotta.A barackos ládák összegyűjtését a G.J. által vezetett traktorhoz kapcsolt pótkocsival végezték. A gyümölcsszedés során 2006. július 13-án H.M., I.F. és L.A. kiskorú tanulók segítettek a megtelt ládáknak a traktor vontatta utánfutóra történő felrakásában. A pótkocsinak nem volt oldala, a gyermekek ezen ültek. A mozgásban lévő pótkocsiról L.A. leugrott, a pótkocsit hátulról megkerülte, mellette a jobb oldalon szaladt, majd felugrott a pótkocsi jobb oldali kerekére, a lassan forgó keréken lépdelt, és arról lecsúszott, beesett a pótkocsi kereke alá. A gyermek a kórházba szállításkor meghalt.

A munkaügyi bíróság egyetértett azzal a felperesi állásponttal, hogy a keresetet munkaügyi perben, a munkajogi felelősség szabályai szerint kell elbírálni függetlenül attól, hogy a néhai kiskorú és az alperes között munkaszerződés vagy más, esetleg vegyes típusú polgári jogi szerződés jött-e létre [Mt. 1. § (5) bekezdés]. Ezen kívül azonban a felek nyilatkozata, a csatolt okiratok, valamint a tanúk vallomása alapján bizonyítottnak látta, hogy az elhunyt kiskorú díjazás fejében, konkrétan körülhatárolható munkát végzett az alperes szervezésében, ezért a történteket a munkajog szabályai szerint kellett elbírálni az Mt. 174. §-ban foglalt kárfelelősséget alkalmazva.A beszerzett gépjármű szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a pótkocsit a tulajdonos a saját felelősségére használhatta a telephelyén közúton kívül. Ez nem volt műszaki vizsgához kötve, ezért a jármű műszaki állapota, felszereltsége körében az alperesre vonatkozóan összefüggésben nem volt megállapítható mulasztás. A beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes a baleset napján eleget tett a megelőzésre vonatkozó munkavédelmi szabályoknak azzal, hogy munkavédelmi oktatást tartott. Ezen túlmenően felhívta a gyermekek figyelmét arra, hogy a mozgó járművektől tartsák távol magukat, és megtiltotta a mozgó jármű mellett lévő tartózkodást is. A baleset tilalmazott magatartás miatt következett be, amely előre nem volt látható és ezért "kivédhető" sem. A gyermek a saját halálát okozó magatartása az alperes részéről elháríthatatlan volt, mivel az adott körülmények között azzal előre nem lehetett számolni. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.109/2010/5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintette, azt megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes néhai L.A. balesetéért teljes mértékű kártérítési felelősséggel tartozik.A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a 2006. augusztus elején az alperes, G.J., H.M. és I.F. által tett nyilatkozatok alapján. E szerint az alperes külön felhívta a traktorvezető figyelmét a biztonságos szállításra, arra, hogy a kijelölt személyek csak a szállítóeszköz mellett mehetnek göngyölegtől-göngyölegig. 2006. július 13-án, a balesetet közvetlenül megelőzően a traktor a pótkocsival úgy indult el a kert másik végében lévő átrakóhelyre, hogy mindhárom gyermek a pótkocsin ült. A rakodás megkezdése előtt az alperes elmondta nekik, hogy ne ugráljanak a pótkocsin. G.J. a baleset idején traktorvezetői jogosítvánnyal már nem rendelkezett. A középső tükörből látta, hogy H.M. és I.F. a platón volt, L.A. pedig a pótkocsi mellett jött a jobb oldalon. A lassan mozgó járműnél nem volt akadálya annak, hogy menet közben fel- és leugorjon valaki, mert annak sem oldala, sem hátsó zárható része nem volt. Körülbelül egy méter magasságban volt a plató, ahol a ládákat hét láda magasságig rakták fel a plató első részébe. Az alperes felhívta a gyermekek figyelmét, hogy a pótkocsira nem szabad felülni. G.J. szerint is az alperes mondott neki olyat, hogy a gyermekeket ne engedje fel a platóra, ő mégis megengedte, hogy H.M. fennmaradjon, mert ott volt a mázsa. Az alperes végig a traktor után ment, a balesetet megelőzően átmenetileg állították meg, ezért azt nem látta.I.M. tanúvallomása alapján a tényállást azzal egészítette ki, hogy hallotta, miszerint az alperes mondta a gyerekeknek, hogy ugorjanak fel a traktorra.