EH 2002.693 Ha a szakszervezettel kötött bérfejlesztési megállapodás érvénytelennek bizonyult, az ennek alapján kifizetett összeg visszajár a munkáltatónak, amely igény beszámítás útján is érvényesíthető [Mt. 164. § (4) bek.]

A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1999. évre vonatkozóan a 13. és 14. havi juttatás, valamint a 2000. évi 13. havi juttatás és késedelmi kamat megfizetésére.

Az alperes a követelések jogalapját nem vitatta, azonban a 2000. évre járó 13. juttatás összegébe az ugyanezen évben végrehajtott 7%-os béremelés, vagyis 18 048 forint beszámítását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 114 208 forintot és ennek a 2000. január 1-jétől számított késedelmi kamatát, valamint 60 423 forintot és ennek a 2000. augusztus 24-étől számított késedelmi kamatát.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben az 1999. évi 13. és 14. havi juttatás tekintetében a kamatfizetés kezdő időpontjának módosítását, valamint a beszámítási kifogásának elfogadását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a szakszervezettel megállapodást kötött, miszerint a 13. és 14. havi juttatás ellentételezésére az alperes 2000. márciusától 7%-os béremelést hajt végre, a megállapodást azonban más perben a munkaügyi bíróság érvénytelennek nyilvánította és ez az ítélet jogerőre emelkedett.

A megyei bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes kamatfizetési kötelezettségét a 114 208 forint után 2000. május 26. napjától állapította meg. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Tényként állapította meg, hogy a kollektív szerződés a 13. és 14. havi juttatások tekintetében a kifizetés időpontjára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmazott, ezért az alperesnek a felperessel szembeni elszámolási kötelezettsége az Mt. 97. § (2) bekezdése alapján a munkaviszony megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon keletkezett.

A beszámítási kifogással kapcsolatban megállapította, hogy a 13. havi juttatás bérjellegű juttatásnak minősül, amely a mérleg szerinti eredmény alakulásától független éves, tényleges alapbér arányos juttatás. Az Mt. 164. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér követeléssel szemben, vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja. Miután munkabér jellegű juttatásról van szó, beszámításnak nincs helye.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a hatályon kívül helyezését és beszámítási igényének helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmesnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság az Mt. 164. §-ának (4) bekezdése alapján utasította el a beszámításra vonatkozó igényt. Előadta, hogy a szakszervezettel kötött megállapodás érvényességében bízva teljesítette a 7%-os bérfejlesztést, az utóbb érvénytelennek minősített megállapodás alapján azonban az abból eredő kárának megtérítését követelheti.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

A peres iratok alapján megállapítható, hogy a szakszervezeti titkár tanúként vallotta: az alperes és a szakszervezet olyan megállapodást kötött, miszerint a 13. és 14. havi illetmény kifizetését az alperes felfüggesztheti, ha 2000. március 1-jétől 7%-os alapbéremelést hajt végre. A megállapodást az alperes teljesítette, a bérfejlesztést és annak összegét a felperes nem vitatta. Nem vitatta a felperes azt sem, hogy a kérdéses megállapodás érvénytelenségét más perben a bíróság jogerősen megállapította.

A másodfokú bíróság a beszámítási kifogást az Mt. 164. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással utasította el, mert a levonásmentes munkabérrel szemben ennek nincs helye. Ez az álláspont azonban téves, mert az alperes a beszámítást nem a levonásmentes munkabérrel szemben kérte.

A szakszervezettel kötött megállapodás tartalmát az alperes a perben igazolta, és mivel a megállapodás érvényessége megdőlt, ez vonatkozott a 7%-os bérfejlesztési ígéretre is. Erre figyelemmel az alperes részéről a felperes számára kifizetett 18 048 forint tartozatlan fizetésnek minősül, amelynek elszámolására a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - miszerint az érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani - az alperes jogosulttá vált. Az elszámolás módja lehet a beszámítás, amelyet munkajogi szabály a perbeli esetben nem tilt. Az eredeti állapot helyreállítása érdekében az alperesnek a felperes által sem vitatott összeg visszajár.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, e körben - az alperes beszámítási igényének helyt adva - módosította az elsőfokú bíróság ítéletét és ennek megfelelően rendelkezett az alperes illetékfizetési kötelezettségéről. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.983/2001/4. sz.)