A Szolnoki Törvényszék Mf.20676/2017/10. számú határozata szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítása tárgyában. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 149/B. §, 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 17. §, 17/F. §, 33/T. §, 34/X. §] Bírók: Kovács Piroska, Sándorné dr. Nagy Erika, Takó Kornélia

Szolnoki Törvényszék

....10. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság Lupkovics Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - kamarai jogtanácsos által képviselt alperes ellen - szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított perében a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...39. számú ítélete ellen a felperes 42. sorszámú, az alperes 41. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú perköltséget mindegyik fél maga viseli.

A le nem rótt 1.104.400,- (egymillió-egyszáznégyezer-négyszáz) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a felmentés jogellenességével összefüggésben 6.902.400,- Ft átalánykártérítést, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet szerint a felperes az alperessel fennálló szolgálati jogviszonya keretében az alperes megyei igazgatóságán igazgató-helyettesi beosztásban dolgozott.

A munkáltatót a Debreceni Nyomozó Ügyészség 2015. február 27-én arról értesítette, hogy az őrizetben lévő felperest gyanúsítottként hallgatta ki emberölés bűntettének kísérlete miatt.

Az értesítés alapján az alperes megyei igazgatósága igazgatója, mint munkáltatói jogkörgyakorló határozatában közölte a felperessel, hogy a szolgálati jogviszonnyal össze nem függő bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja kapcsán méltatlansági eljárást indít a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 149/B. § (1) bekezdése alapján. Tájékoztatta továbbá a felperest arról, hogy vizsgálóbiztosként 1. számú pénzügyőr őrnagyot, a alperes észak-alföldi regionális főigazgatóság osztályvezetőjét jelölte ki, a személyét érintően kifogást terjeszthet elő a vizsgálóbiztos által tartott meghallgatása során.

A vizsgálóbiztos a felperest nem hallgatta meg, iratokat nem szerzett be.

A vizsgálóbiztosi jelentés tartalmazta, hogy a felperes 2015. március 4-én a büntetésvégrehajtási intézetben a regionális főigazgatóság főigazgatója és a megyei igazgatóság igazgatója jelenlétében tett nyilatkozata szerint a sérüléseket az élettársán ő okozta, azonban jogos védelmi helyzetben.

A jelentés szerint a felperessel szemben előterjesztett gyanúsítás a cselekmény súlyára tekintettel önmagában alkalmas, hogy az alperes működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztesse, a körülményeket súlyosbítja, hogy az eljárás alá vont az alperes vezető beosztású foglalkoztatottja.

Az alperes működésébe vetett közbizalom veszélyeztetése bekövetkezett, mivel az országos média a szükségesnél nagyobb részletességgel számolt be a történtekről.

A munkáltatói jogkört gyakorló a 2015. március 4-i keltű 3279932319. számú határozatában megállapította a felperes méltatlanságát a vizsgálóbiztosi jelentésben foglaltakkal azonos indokok alapján.

A felperes módosított kereseti kérelmében a felmentés jogellenességére alapítottan az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását és 5.436.300,- Ft elmaradt illetménye, 305.979,- Ft cafeteria juttatás és 153.088,- Ft ruhapénz megfizetését kérte.

Az eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzése esetére a fenti összegeken felül további 6.902.400,- Ft (12 havi illetmény) megfizetését igényelte. Harmadlagosan a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV. tv.) 34/X. § (6) bekezdése alapján 24 havi illetménynek megfelelő, 13.804.800,- Ft megfizetését kérte.

Keresetét az eljárás során elkövetett, az általa felsorolt eljárási szabálysértésekre alapította, továbbá hivatkozott az alperes által megvalósított joggal való visszaélésre és az egyenlő bánásmód sérelmére.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetés jogszerű volt, nem sérült sem a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye és nem ütközött az intézkedése az egyenlő bánásmód követelményébe sem.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a NAV. tv. 33/T. § (3) és (5) bekezdésére figyelemmel a vizsgálóbiztos kijelölése nem volt jogszerű, mely olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a felperessel szemben lefolytatott méltatlansági eljárás és az azon alapuló felmentés jogellenességét megalapozta.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott további eljárási szabálysértések önmagukban nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az alperes a munkáltatói jogait érdekcsorbítás érdekében, vagy az érdekérvényesítési lehetőségek korlátozására irányulóan alkalmazta.

A felperes által hivatkozott, az élettársát érintő büntetőeljárás csoporttulajdonságot, így az egyenlő bánásmód megsértése szempontjából összehasonlító helyzetet nem eredményez.

Az elsőfokú bíróság a NAV. tv. 34/X. § (6) bekezdését alkalmazva, az alperest 12 havi illetménynek megfelelő összegű átalánykártérítés megfizetésére kötelezte, értékelve azt, hogy az alperes súlyos eljárási szabályt vétett, míg a felperes terhére értékelte azt, hogy az előzetes letartóztatása következtében a kárenyhítési kötelezettségének nem tudott eleget tenni.

Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását és az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, az alperes kötelezését a keresete szerinti juttatások megfizetésére kérte.

Másodlagosan az alperes kötelezését 24 havi illetményének megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kérte.

A felperes fenntartotta az elsőfokú eljárás során előterjesztett, az Alkotmánybíróság eljárásának, illetőleg az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló indítványát is.

A felperes fellebbezésében is fenntartotta, illetőleg megismételte az általa az elsőfokú eljárás során már megjelölt eljárási szabálysértésekkel kapcsolatos előadását és álláspontját (a vizsgálóbiztos személyének helytelen kijelölése, a vizsgálóbiztos általi meghallgatásának, a bizonyítékok beszerzésének, a tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása, sérült a védekezéshez való joga).

Hivatkozott arra, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett, melynek büntetőeljárásban történő tisztázása még nem történt meg. Ezért a felmentés indokának valósága és okszerűsége nem volt megállapítható.

A felperes szerint az egyenlő bánásmód követelményét sértette, hogy az alperes az 1. számú és a 2. számú dolgozó ellen nem indított méltatlansági eljárást, illetőleg az általa becsatolt, a közérdekű adatigénylésre adott tájékoztatás alapján az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét.