Atipikus szerződések, Úmjs. 16. (HVG-ORAC, 280 B/5 oldal, 2019)

Kiadással kapcsolatos információk

© Papp Tekla, 2019

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019

A forrásanyag lezárva: 2018. szeptember 1.

A kézirat lezárva: 2019. szeptember 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-7514

ISBN 978 963 258 462 1

Budapest, 2019

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Szerkesztő: Sáriné dr. Simkó Ágnes

Kiadói szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Bevezető gondolatok

Mottó: "Az újítás néha nem új

anyagi jogi szabályok formájában

jelentkezik, hanem a probléma

új megközelítésében, ami során

a hagyományos terminológiát és

elemzést egy újabb váltja fel..."[1]

Talán nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal és érzéssel, amikor két évtizedes szerződési jogi kutatómunka és publikációs tevékenység után úgy érezzük, hogy a sok-sok tudományos munkával töltött nap esszenciája komparatív módon átgondoltan és rendszerezetten, valamint dogmatikailag megalapozottan rögzíthetővé vált egy monográfiában.

A könyv témája régóta inspirál[2] bennünket: a koncesszió és a koncessziós szerződés részletes elemzése (PhD-disszertáció) révén jutottunk el az atipikus kontraktusok vizsgálatának fontosságához (izgalmasan újszerű és egyedi jellemzőkkel bíró jogterületet feltárva) és a szerződéstipizálás lényeges szerepéhez a jogalkotói, oktatási és jogalkalmazói munkával kapcsolatban (iránytű funkció).

Mivel a szerződések rendszerezésére és azon belül az atipikus szerződések helyének megtalálására és ezen megállapodások szerződési statika és dinamika szempontjából történő analízisére kevés átfogó jellegű, magyar nyelvű kiadványban került sor (alapvetően részlegesen vagy érintőlegesen)[3] így ez a mű kísérlet egy kompakt, ugyanakkor nyitott és rugalmas, a XXI. század jelenségeire reflektáló szerződésértelmezési keretrendszer megalkotására.

Jelen munkánk fókusza a szerződési klasszifikációtól indul, és mintegy tölcsérszerűen szűkülve, az atipikus szerződések sok szempontú tanulmányozásán keresztül jut el a timesharing-szerződéshez, amelynek kapcsán - meggyőződésünk szerint - a műben felvetett valamennyi vizsgálódási szempont és problémakör megjelenik, a heisenbergi "részben az egész" szemléletnek megfelelően. A nemzetközi és a magyar jogirodalmi előzmények feltérképezését követően a többdimenziós szerződéstipizálási és a komplex szerződésekre épülő, foglalatot adó szisztéma kibontása következik. Ezután a szerző a gazdasági életben fontos funkciót betöltő, azonban a jogirodalomban némileg idegenkedve és elhanyagoltan kezelt atipikus szerződések - a fogyasztóvédelmi vonatkozású, a gazdasági társaságok létesítését és működését érintő, a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó és a szolgáltatási jellegű atipikus szerződések - sokrétű elemzésére fókuszál. Végül pedig a timesharing-szerződés részletes taglalásában visszatükröződnek mind az értelmezési keretrendszer, mind az azon belüli kontraktuscsoport kapcsán kifejtettek, mintegy igazolva a kidolgozott szerződési struktúra alkalmazhatóságát, flexibilitását és hatékonyságát.

Munkánk során szem előtt tartottuk, hogy "egy-egy területről teljes képet csak azok a vizsgálatok adhatnak, amelyek keresik a jog fejlődését meghatározó kulcspontokat, alkalmazzák a jogösszehasonlító módszert, a történeti fejlődés kontextusába tudják helyezni a kutatást és reflektálnak a gyakorlatra is".[4] Így alkalmaztunk interdiszciplináris, jogösszehasonlító, történeti, logikai, nyelvtani és dogmatikai módszereket, végeztünk extrapolálást, teleologikus interpretációt, fogalomalkotást és fogalomhasználatot, jogszabály- és joggyakorlat-elemzést, -értelmezést, -rendszerezést, -összevetést és -elkülönítést, megfogalmaztunk de lege lata és de lege ferenda gondolatokat. Kutatásunk részét képezte nemcsak a nyomtatott formában elérhető joganyagok feldolgozása, hanem az elektronikus adatbázisok használata is. Sor került primer adatgyűjtésre kérdőíves felmérés keretében:[5] 2018. április és június között a Kúria 9 polgári ügyszakos bírája közül 7, az Országos Bírósági Hivatalon keresztül a Magyar Igazságügyi Akadémia közvetítésével az ítélőtáblák polgári ügyszakos bírái közül 2 vett részt a felmérésben.

"A magánjog a társadalmi és gazdasági szereplők valamennyi társadalmi létszféráját érinti, átfogja és átszövi. Ez a komplexitásnak olyan fokát eredményezi, amely semmilyen vizsgálati korlátot nem tűr. Mindebből adódik az, hogy minden, a polgári jog tudományának fejlődését feldolgozni hivatott kísérlet szükségképpen szubjektív. Tükrözi a vizsgálódó szemléletét, preferenciáit, és, bár ezzel nehéz szembesülni, a korlátait is."[6]

A) RÉSZ: A szerződések tipizálása

"A szerződések általános jogi elismerése után a szerződéstípusok az egyes - hasonló jellegű - szerződések ismétlődése útján alakulnak ki... Feltétlenül egyetérthetünk a kritikákkal annyiban, hogy a szerződéstípusokat nem szabad a folyamatosan fejlődő és változó gazdasági-társadalmi viszonyok jogi sematizálásának eszközeiként, az áruviszonyok Prokrusztész-ágyaként felfognunk. Nem szabad ugyanakkor elvetnünk őket mint a jogi (elsősorban kodifikációs) és oktatási rendszeralkotás adekvát elemeit és mint a kontinentális tradíciókra kiépült jogalkalmazás jogbiztonságot segítő kiindulópontjait, a bíróságok iránytűit... A szerződéstípusok tudományos általánossága egyértelműen előnyös a szerződési rendszeralkotásnál, mindenek előtt a törvénykönyvek szisztematizálásánál, igen hasznos továbbá a szerződési jog didaktikájának kialakításánál, nem problémátlan viszont a jogalkalmazói gyakorlatban... A típusok túlzott leszűkítése - csak látszólag paradox módon - a jogalkalmazásban ugyanazokra a nehézségekre vezet, mint az általánosabb típusfogalmak és jogkövetkezmények relatíve keskenyebb átmérője közötti jelenlegi ellentét: az atipikus elemek, atipikus megegyezések szaporodására. Emellett a tipizálás - többször hangsúlyozott - szisztematizálási és didaktikai előnyeit is gyengíti a szerződéstípusok indokolatlan, nem kellően átgondolt kialakítása. Nincs szükség tehát új szerződéstípus elismerésére olyan esetekben, amelyeknél altípus képzésével vagy »modellezéssel« a jogalkalmazói gyakorlat kielégítően segíthető."[7]

"Die Zahl der nicht kodifizierten, praktisch jedoch äusserst bedeutsamen, Vertragstypen ist heute Legien."[8]

I. A XXI. századi szerződési jog környezete

Világunk folyamatosan változik, és halad az összetettebb, bonyolultabb és differenciáltabb formációk felé: egyszerre van(nak) jelen globális és fragmentált világrendszer(ek), univerzális és partikuláris szabályozások. A jog (és így a magánjog) organikus és természetes fejlődéséhez tartozik a jog mögött meghúzódó érdekekre és szükségletekre reflektálás, a társadalmi és gazdasági viszonyok változásának lekövetése; ennek következményeként megfigyelhető a "jogrétegek szaporodása, mint postmodern jelenség".[9] A szerződési jog mint a szociális rendszer része,[10] gazdag és változatos lehetőségeket kínál a modern áruviszonyok lebonyolítására.[11] E szerepe azzal a mindenkori kihívással jár, hogy egyszerre legyen jelen benne a hagyomány (a klasszikus értékek megőrzése és a jogfolytonosság biztosítása) és a megújulás (rugalmas reagálás a gazdasági, társadalmi fordulatokra és a nemzetközi, európai szerződési jogi tendenciák beolvasztása).[12]

A szerződési jog jövőjét napjainkban egyre kevésbé a nemzeti magánjogok alakítják, világszinten a szerződési jog globalizációja tapasztalható az UNCITRAL, az UNIDROIT és az ICC tevékenységének[13] is köszönhetően. "A magánjog - a kétoldalú és multilateriális kereskedelmi egyezmények, szerződések révén - igazából földrészeken átívelő világjoggá vált."[14] Európában pedig egyre inkább szupranacionális síkra terelődik a szerződési jog fejlődése. "Az európai magánjog kívülről befelé fejlődik, a különöstől az általános felé halad."[15] "A globalizáció korszakában a nemzeti sajátosságokhoz túlzott mértékben ragaszkodó és nemzeti érdekeket szükségtelenül védő magánjog felett az idő eljárt."[16] A XXI. századra a nemzeti szerződési jogok egy többrétegű magánjog[17] részei, melyet globális[18] és európai (uniós)[19] hatások befolyásolnak, alakítanak.