A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.44/2012/8. számú határozata parancs iránti engedetlenség bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 354. §, 356. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 293. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év január hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A parancs iránti engedetlenség bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2012. év február hó 21. napján kihirdetett KB.I.27/2011/8. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott - végrehajtásában felfüggesztett - szabadságvesztés próbaidejének tartamát 1 (egy) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2012. február 21. napján kihirdetett KB.I.27/2011/8. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki parancs iránti engedetlenség büntettében és szolgálati tekintély megsértésének bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 7 hónapi börtönre ítélte, de a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson a katonai ügyész 3 napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be súlyosítás, katonai mellékbüntetés - várakozási idő meghosszabbítás - kiszabása végett. A vádlott és védője szintén 3 napot tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.494/2012/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben várakozási idő meghosszabbítása katonai mellékbüntetést is szabjon ki, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását, melyben kifejtette azon álláspontját, hogy a 2012. január 1-én hatályba lépett Be.293.§ (3) bekezdésében írt "ismételten" kifejezés arra utalt, hogy a tanút a Be.82.§ (1) bekezdés b) pontjára vonatkozóan már a meghallgatás elején kötelezően ki kell oktatni, és azon túl akkor, ha ténylegesen felmerül annak szükségessége. Ez a kioktatás tehát minden tanú tekintetében legalább egyszeri alkalommal kötelező. Ezt a figyelmeztetést az elsőfokú bíróság csak a tanú1 esetében

tette meg, viszont az összes többi tanú tekintetében elmulasztotta. Erre figyelemmel a tanúk vallomása, bizonyítékként nem vehető figyelembe és így az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozatlan. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül hivatkozott a tanúk kioktatása során a mentő körülmény elhallgatásának következményeire, mert az már nem része a figyelmeztetés szövegének. Kifejtette továbbá, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az egészségügyi ok miatt távollévő tanú vallomását felolvasta. A Be.296.§ (1) bekezdés a) pontja szerint erre csak akkor van lehetőség, ha "egészségi állapotára nézve" a tárgyaláson való megjelenése aránytalan nehézséggel járna. A védői vélemény szerint ez az állapot nem feleltethető meg annak, hogy a tanú a tárgyaláson egészségügyi okból nem jelent meg. Egyébként az érintett tanú részletes kihallgatása, és az ellentétes tartalmú vallomást tett tanúkkal való szembesítése szükséges lett volna. Ennek hiányában ugyanis a tényállás felderítetlen. Általában is a tényállás megalapozatlanságát eredményezte az, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta az egyes vallomások között felmerült ellentétek szembesítéssel való tisztázását. Az előzőekben foglaltakra figyelemmel a védő elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítvány a Be.375.§ (1) bekezdése és Be.376.§ (1) bekezdése alapján. Utalt továbbá a védő arra, hogy a vádlott terhére megállapított két bűncselekmény egyazon cselekménysor része, ezt egyébként az ítélet indokolása 5. oldal (3) bekezdése is tartalmazza. Ezért a szolgálati tekintély megsértése, a parancs iránti engedetlenségen belül értékelendő, melyre figyelemmel a Be.372.§ (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatásának, a vádlottnak a szolgálati tekintély megsértése bűntette miatt emelt vád alóli felmentésének, és a Btk.87.§ (2) bekezdés e) pontja alapján pénzbüntetés kiszabásának van helye. Ez a másodlagos védő indítvány. Harmadsorban a katonai mellékbüntetés kiszabására irányuló ügyészi indítvány elutasítását kérte.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezésében és annak írásbeli indokolásában foglaltakat változatlanul fenntartotta, indítványait megismételte.

A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz.

A katonai ügyész és a védő által bejelentettek fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta.

A védőnek az ítélet a hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése nem alapos.

A másodfokú bíróság nem értett egyet azon védői állásponttal, hogy az elsőfokú bíróság több megalapozatlanságot eredményező, vagy az eljárás lefolytatására, illetve az ítélet meghozatalára hatással lévő eljárási szabályt követett volna el. A védőnek a tanúk kioktatásával kapcsolatos hivatkozása a jogszabály téves értelmezésén alapszik. A Be.293.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint a tanú kihallgatásának kezdetén a tanács elnöke a 85.§ (2) (3) bekezdése szerint jár el, majd ezt követően, ha a tanúvallomás tételének nincs akadálya, a tanács elnöke a tanút - a 88.§ rendelkezéseire figyelemmel - kihallgatja. A tanúként kihallgatandó sértett a kihallgatás kezdetén, ha korábban erről nem nyilatkozott a 294.§ (2) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozatot is megteheti. A (2) bekezdésben foglaltak szerint a tanú kihallgatására a 290.§ (2)(3) bekezdését megfelelően kell alkalmazni. A (3) bekezdésben foglaltak szerint, ha megállapítható, hogy a tanú vallomásában a 82.§ (4) bekezdés esetét kivéve magát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, a tanút a 82.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

A hivatkozott jogszabályi szöveg nem utal arra, hogy minden tanút a kihallgatását megelőzően ki kellene oktatni a Be.82.§ (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra. A helyes értelmezés mellett, a tanút erre akkor kell figyelmeztetni, ha erre vonatkozóan valamely körülményből előzetesen következtetni lehet, vagy ennek lehetősége felmerül. A jelen ügyben ez kizárólag tanu1 tekintetében merült fel, és az ő esetében az ilyen tartalmú kioktatás meg is történt. Az ismételten kifejezés arra utal, hogy a vallomástétel elején a Be.82.§ (1) bekezdés b) pontjára kioktatott személy, amennyiben a vallomásában mégis önmagát vagy hozzátartozóját tartalmilag bűncselekmény elkövetésével vádolná, úgy ismételten figyelmeztetni kell.