A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20130/2022/16. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1949. évi VII. törvénycikk 2. § (3) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:15. §, 5:16. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Levek Istvánné

A határozat elvi tartalma:

Egykor a Herceg Esterházy hitbizományhoz tartozó műtárgyak tulajdoni állásának és alkotórészi, illetőleg tartozéki jellegének a megítélése.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22219/2020/5., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20731/2020/25., Kúria Pfv.20909/2021/9., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20130/2022/16.*, Kúria Pfv.21188/2022/8., 3294/2024. (VII. 24.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.130/2022/16.

A Fővárosi Ítélőtábla a Noerr & Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Nádasdy Zoltán ügyvéd), az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Ormai Gabriella ügyvéd), az Okányi Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Okányi Zsolt ügyvéd) és a Dr. László Gergely Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. László Gergely ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek - a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Rátky Miklós ügyvéd) által képviselt, a cég3 Zrt. (I.rendű alperes címe) útján eljáró I.r. alperes I. rendű, az II.rendű alperes neve II. rendű, a Balsai Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Balsai István ügyvéd) által képviselt III.r. alperes (III. rendű alperes címe) III. rendű és az Őszy Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe1, ügyintéző: dr. Őszy Tamás ügyvéd) által képviselt Iv.r. alperes (IV.rendű alperes címe) IV. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 23. napján kelt 4.P.22.219/2020/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt, az I. rendű alperes részéről 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a Kúria Pfv.II.20.909/2021/9. számú végzése alapján megismételt fellebbezési eljárásban - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a III-IV. rendű alpereseknek személyenként 8.250.000 (Nyolcmillió-kétszázötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A település1i uradalom tartozékaival - köztük a település1i Várral - 1626-ban került az család család tulajdonába. Ezután a családi ékszereket, az addig összegyűjtött "drágaságokat" a település1i Vár kincstárában helyezték el, ami akkor két teremből állt.

[2] cím (I.) család Pál - aki a nádori tisztséget is betöltötte - 1695. március 2-án tett végrendeletével megalapította a cím család Hitbizományt. Az uralkodó - a végrendelet 1696. december 2-i módosítását követően - 1699. január 2-án hagyta jóvá a hitbizomány alapítását. A végrendelet szerint hitbizományi kötöttség alá került - egyebek mellett - a település1i Vár, a vár kincstárában elhelyezett ékszerek és ritkaságok, a "Műkincskamrában" lévő dolgok és értékes képek, különböző ötvöstárgyak, valamint a fegyvertár.

[3] A hitbizomány vagyona - és ezzel együtt a település1i Kincstár - folyamatosan gyarapodott, abba beletartozott az 1800-as évek elején kialakított képtár is. A hitbizomány 1872-ben csődhelyzetbe került, a csőd felszámolása érdekében az uralkodó hozzájárulást adott több ingóság - köztük a település1i Kincstárban lévő műtárgyak - hitbizományi kötöttség alóli kivonásához. A képtár értékesítéséből befolyó pénzen a csődhelyzetet felszámolták, így a kincstárban lévő műtárgyak értékesítésére nem volt szükség; ezt követően a hitbizomány állaga változatlan maradt.

[4] A köztársaság 1919. március 21-i kikiáltása után, 1919. március 22-én a Tanács határozatot hozott a magánkézben lévő műkincsek köztulajdonba vételéről, az ekkor elrendelt "szocializáció" keretein belül több főnemesi (pl. a tulajdonnév1, a tulajdonnév2 stb.) család kincstára városba került az - akkori - Országos Magyar Iv.r. alperesba. A "szocializációs" osztagok 1919 áprilisában a település1i Várból 347 tételből álló "műkincsállományt" ("a település10i kincsek" kivételével a perbeli műtárgyegyüttest) átszállították városba az Országos Magyar Iv.r. alperesba.

[5] A köztársaság bukása után a kultuszminiszter elrendelte a "szocializált" műtárgyak visszaadását a jogos tulajdonosoknak. A hitbizomány főlevéltárosa és (IV.) család Miklós (az akkori hitbizományi birtokos) még 1919 augusztusában megtekintette a múzeumban elhelyezett kincseket, majd úgy döntött, hogy azok továbbra is maradjanak az Országos Magyar Iv.r. alperesban. A múzeum igazgatója 1919. szeptember 30-án elismervényt állított ki arról, hogy a jegyzékben felsorolt műtárgyakat (IV.) család Miklós átadta a múzeumnak, amelyeket megőrzés és gondozás végett olyan kikötéssel vett át, hogy a gyűjtemény hosszabb ideig, de legalább három évig a múzeumban marad.

[6] A műtárgyak letétbe helyezéséről 1923. március 28-án kötött írásbeli letéti szerződést (V.) család Pál, a cím család Hitbizomány birtokosa mint letevő és az Országos Magyar Iv.r. alperes mint letéteményes. A szerződés tárgyát a múzeum által korábban átvett műkincsek képezték. A szerződés szerint a letevőt megillette az a jog, hogy az egész gyűjteményt, illetve az összes tárgyat kivétel nélkül bármikor elszállíthassa a múzeumból, ezt a jogát "sem a múzeum vezetősége, sem az állami kormány, sem semminő hatóság" nem korlátozhatta. A letevőnek és jogutódjának arra is joga volt, hogy a letétbe helyezett tárgyak közül "szabad tetszése szerint bármikor, bármelyiket, akár egyenként, akár többet együtt, akár ideiglenesen, akár véglegesen" a letétből kivehesse, és magához vehesse.

[7] A műtárgyak elhelyezését a hitbizomány levéltárosa több alkalommal ellenőrizte, a revízióról készült jegyzőkönyveket "család személy3 Úr megbízottjaként" írta alá. A revíziós szemlék tárgyaként, az 1923. évi március hó 28-án létrejött letéti szerződéssel a múzeumban "ideiglenes letétként" elhelyezett, az egykori település1i Kincstárhoz tartozó műtárgyakat jelölték meg.

[8] Az 1936. évi XI. törvénycikk előírta a hitbizományi vagyon leltározását. A törvényi követelményeknek megfelelő leltárt (V.) család Pál 1937-ben nyújtotta be a vármegye3i Királyi Törvényszékhez. A leltár IV/D. kötete "ékszerek és drágaságok" címszó alatt kivétel nélkül tartalmazta azokat az ingóságokat, amelyek 1919-ben az Országos Magyar Iv.r. alperesba kerültek elhelyezésre. A hitbizományi bíróság iratai szerint a leltárt elfogadták, és a IV/D. kötetben található ingóságokat felvették a Ország1i cím család Hitbizomány leltárába.

[9] A letétbe helyezett műtárgyakat (V.) család Pál - saját döntése alapján - 1942 szeptemberében átszállíttatta a Múzeumba, mivel ott biztonságosabbak voltak az őrzés körülményei. 1944 decemberében - ugyancsak saját döntése alapján - valamennyi műtárgyat elhozatta a Múzeumból; az átadás-átvételről jegyzőkönyv készült, a műtárgyakat a becsomagolás előtt egyenként lefényképezték, ezután adták át a hitbizomány képviselőjének. A műtárgyakat titokban helyezték el a Várban lévő név4 utcai hitbizományi palota pincéjében; a hitbizományi birtokos nem hozta a múzeum tudomására, hogy hol helyezi el azokat, az őrzés helyét titokban tartotta, a hitbizományon kívüli személyek előtt az nem volt ismert.