A Zalaegerszegi Törvényszék G.40029/2014/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 229. §, 260. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) 3. §, 26. §] Bíró: Adorján Csaba

Kapcsolódó határozatok:

*Zalaegerszegi Törvényszék G.40029/2014/7.*, Pécsi Ítélőtábla Gf.40033/2014/15., Kúria Pfv.21002/2015/5., 3343/2017. (XII. 20.) AB határozat

***********

Zalaegerszegi Törvényszék

4.G.40.029/2014/7. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék a ügyvezető neve ügyvezető (ügyvezető címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felpereseknek, a dr. Németh Katalin jogtanácsos (alperes címe) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes elleni szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra a Magyar Állam javára fizessen meg 1.500.000,- Ft (azaz Egymillió-ötszázezer forint) illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000,- Ft (Kettőszázezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 3 példányban a Zalaegerszegi Törvényszéken benyújtani a helység neve2i Ítélőtáblához címzetten.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a helység neve2i Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A. § (1) bekezdés b-d. pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

I. A tényállás:

A felperes a "bányatelek neve1" védnevű bányatelek bányászati jogosultja, a jogosultságot 2007. július 3-án átruházással szerezte meg. Az autópálya neve Autópálya 187+485,37-206+200 km-szelvények közötti szakasza a bányatelken halad keresztül.

2002. december 4-én cég neve1., és a bányatelek bányászati jogának akkori jogosultja, a felperes neve (a továbbiakban: Szövetkezet) kártalanítási szerződést kötött, melyet a két fél 2003. január 16-án és 2003. szeptember 4-én módosított. A módosított szerződés alapján a Szövetkezet 321.712.224,- Ft kártalanításban részesült, ennek fejében hozzájárult ahhoz, hogy a helység neve1 0221/2, 0223/2, 0224/1 és 0241 hrsz. alatti ingatlanokon a bányatelek minősítés törlésre, míg a 0242 és 0250 hrsz. alatti ingatlanokon a kisajátítási tervdokumentációnak megfelelően korlátozásra kerüljön.

A bányatelken keresztezi az autópályát az alperes által építtetett, 2008. július 2-án forgalomba helyezett "3. számú keresztező külterületi mellékút" megnevezésű közlekedési létesítmény. A felperes e közlekedési létesítmény miatt az alperesnél kártalanítási igénnyel élt, melyet az alperes azzal utasított el, hogy a bányatelek korábbi jogosultja teljes körű kártalanításban részesült, egyúttal lemondott minden további kártalanításról, kártérítésről, vagy egyéb ellenértékről.

A felperes 2008. november 26-án keresetet terjesztett elő az alperes ellen 137.652.000,- Ft kártérítés, és kamata megfizetése iránt. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a jogszabályi előírásokat megsértve elmulasztotta a mellékúttal érintett terület kivett hellyé nyilvánítási eljárásának megindítását, amely alapján a felperest kártérítés illette volna meg. A mellékút és annak védőpillére alatt ugyanis az ásványvagyon kitermelése lehetetlenné vált, a bányatelek mérete csökkent.

Az ügyben eljárt helység neve2i Ítélőtábla Gf.IV.30.160/2012/6. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a perben azt kellett vizsgálni: a Szövetkezetet kártalanították-e, mert amennyiben igen, s ezáltal a jogelőd joga megszűnt, a felperes, mint a bányászati jog későbbi jogosultja további kártalanítási igénnyel nem léphet fel.

A kérdés eldöntéséhez az ítélőtábla értelmezte cég neve1. és a Szövetkezet közti megállapodást, és módosításait. Megállapította, hogy a szerződésben a Szövetkezet tudomásul vette, hogy a megjelölt ingatlanokon bányászati jogát nem gyakorolhatja, arról a kártalanítás fejében kifejezetten lemondott. A felek a kártalanítási összeget átalánynak tekintették, ami azt jelenti, hogy a 321.712.224,- Ft egyenértékű azzal a kárral, ami abból keletkezett, hogy a helység neve1 0221/2, 0223/2, 0224/1, és 0241/1 hrsz. alatti ingatlanokon a bányászati jog jogosultja a továbbiakban bányászatot nem végezhet, a 0242 és 0250 hrsz. alatti ingatlanokon pedig korlátozottan végezhet. A felperes tehát kártalanításra nem jogosult, mert bányászati jogelődje jogáról kártalanítás fejében lemondott, ezáltal bányászati jogát a felperesre sem ruházhatta át.

A felperes által indított felülvizsgálati eljárásban a Kúria 2013. szeptember 11-én a jogerős ítéletet Pfv.IV.20.19962013/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a Szövetkezet a bányatelek minősítés törléséhez való hozzájárulással bányászati tevékenységéről lemondott, e szerződéses szándék vizsgálata szempontjából közömbös, hogy később a bányatelek minősítés törlésére nem került sor, nyilvánvalóan e mulasztásból eredően hagyta jóvá a helység neve2i Bányakapitányság a bányászati jog korlátozástól mentes felperesre való átruházását. Irreleváns az is, hogy a felperes esetleg a jogelőd által kötött megállapodásokról nem szerzett tudomást.

II. Pertörténet:

A felperes keresetében a 2003. január 16-án és szeptember 4-én módosított 2002. december 4. napján létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte.

Keresetét arra alapította, hogy a szerződés A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 3. §-ába, illetve 26. § (11) és (14) bekezdéseibe ütközik, ezáltal a megkötésekor hatályban volt 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.

A Bt. 3. §-ába ütközést azért állította, mert a 2002. december 4-én kötött szerződésben a Szövetkezet eladóként, az Állami cég neve1 vevőként szerepel, s amennyiben emiatt a szerződés adásvételi szerződésnek minősül, az a Bt. 3. §-ába ütközik, ugyanis a tőzegvagyon kitermelésre nem került, az állami tulajdon, afelett a két fél nem rendelkezhetett, s így kártalanításban sem állapodhatott meg.

Amennyiben viszont a szerződés kártalanítási megállapodásnak minősül, az a Bt. 26. §-ának (11) és (14) bekezdéseivel ellentétes. E rendelkezések szerint kártalanítás csak hatósági határozattal lehetséges, ha természeti, környezeti, műemléki vagy régészeti érték válik ismertté, vagy ha a bányatelek területét kivett hellyé nyilvánítják. Minthogy egyik feltétel sem következett be, és kártalanítási határozat sem született, a kártalanítási szerződés jogszabályba ütköző, semmis.