A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21640/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Bella Mária, Erményi Lajos, Uttó György

Pfv.V.21.640/2008/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Dobos Béla ügyvéd (7623 Pécs, Ungvár u. 22.) által képviselt felperesnek a dr. Berethalmi Andrásné dr. Elekes Mária ügyvéd (6721 Szeged, Tisza Lajos krt. 37. I/1.) által képviselt I.r., a dr. Lázár Emőke ügyvéd (6720 Szeged, Arany János u. 14. fsz. 2.) által képviselt II.r., az Imre és Társa Ügyvédi Iroda (6722 Szeged, Nemestakács u. 12/A., ügyintéző: dr. Bugya József ügyvéd) által képviselt III.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Csongrád Megyei Bíróság előtt 22.P.21.949/2005. szám alatt megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.121/2008/11. számú ítéletével befejezett perében - amelybe az I.r. alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a Magyar Ügyvédeket Biztosító és Segélyező Egyesülete (1136 Budapest, Hegedűs Gyula u. 8. IV/5.) - a felperes által 51. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I., II., és a III.r. alpereseknek személyenként 40.000 (Negyvenezer) forint + áfa felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében 11.003.000 forint és ennek késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy 900.000 forint értékű üzletrésszel rendelkezett a G. Kereskedelmi és Szolgáltató kft-ben, amely részére 9.646.000 forint tagi kölcsönt nyújtott. 2001. február 15-én üzletrész-átruházási szerződést kötött a T.-G. Kft-vel. A szerződést a vevő képviseletében P. Zs. S. ügyvezető írta alá. A szerződéses vételár 12.000.000 forint volt, amelyből a szerződés megkötésekor a szerződésben rögzítettekkel ellentétben ténylegesen csak 1.200.000 forintot kapott meg. A II.r. alperes javaslatára a vevő ügyvezetője a III.r. alperes előtt tartozás-elismerő nyilatkozatot tett. Fedezetül édesapja budapesti ingatlanát jelölte meg. A III.r. alperes a nyilatkozatot okiratba foglalta. A közjegyzői okirat a célzott joghatás elérésére alkalmatlan volt. A tartozást nem tudta behajtani. A vevő ellen felszámolási eljárás indult. Az I. és a II.r. alperes marasztalását a megbízási szerződés megszegésével okozott kár megtérítése jogcímén kérte, a III.r. alperesét pedig közjegyzői jogkörben okozott szerződésen kívüli kártérítési követelés jogcímén.

Az I.r. alperes a követelésnek sem a jogalapját, sem az összegszerűségét nem ismerte el.

A II.r. alperes is a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy csak a 10.800.000 forint összegű, közjegyzői okiratba foglalt követelés érvényesítése iránti végrehajtási eljárás megindítására kapott megbízást a felperestől.

A III.r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes és közte a tartozás-elismerés kapcsán nem jött létre jogviszony. A felperes a közjegyzői eljárásban nem volt ügyfél. Igénye egy hamis tartalmú közokiraton alapul, amelyről neki nem volt tudomása.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes és az I.r. alperes között a Ptk. 474. § /1/ és /2/ bekezdése szerinti megbízási jogviszony jött létre, amelyben a megbízott ügyvédi iroda képviseletében a II.r. alperes járt el. A megbízás kizárólag az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi tv.) 5. § /1/ bekezdés c/ pontja szerinti jogi tanácsadásra terjedt ki a tartozás-elismerés vonatkozásában, a képviseletre csak annyiban, hogy a II.r. alperes a felperes és a nyilatkozattevő nevében időpontot egyeztessen a III.r. alperessel. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a megbízási szerződés kiterjedt az üzletrész-átruházási szerződést megelőzően folyt tárgyalásokra is. A II.r. alperes a megbízási szerződés teljesítése során olyan hibát nem vétett, amely okozati összefüggésben állna a felperes kárával. Nem helytálló a felperesnek az a hivatkozása, hogy az üzletrész-átruházási szerződést nem kötötte volna meg, ha tudja, hogy nem kap fedezetet, mert a közokirat egyértelműen tartalmazza, hogy nem kívántak jelzálogjogot alapítani. A büntetőeljárásban pedig maga a felperes is elismerte, hogy az okirat tartalmával tisztában volt. A III.r. alperes eljárása megfelelt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Közjegyzői tv.) 120. § a/ - e/ pontjaiban és a 121. §-ában foglalt követelményeknek. Tanácsadási kötelezettség csak a nyilatkozatot tevő ügyfél részére terhelte és megadta azt a tájékoztatást, hogy az ingatlanra jelzálogjog nem jegyezhető be.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság azt változtassa meg, a keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-a /1/ bekezdésébe ütköző módon mérlegelte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító döntése helyes, az ítéleti tényállás és a kereset alaptalanságának ténybeli és jogi indokai azonban helyesbítésre szorulnak. A felperes az alperesek jogellenes magatartását abban jelölte meg, elmulasztották felhívni a figyelmét arra, hogy a közokiratba foglalt tartozás-elismerő nyilatkozat a végrehajtásra alkalmatlan. Az alperesek tagadták, hogy magatartásuk jogellenes és felróható volt, és arra is hivatkoztak, hogy a felperes kára és a magatartásuk között nincs okozati összefüggés. A kártérítés feltételei a Ptk. 339. §-ának /1/ bekezdése alapján ítélhetők meg. A felperesre hárult annak a bizonyítása, hogy kára az alperesek jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett be és ennek bizonyítása esetén az alperesek a felelősség alól csak akkor mentesülhetnek, ha bizonyítják, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanusították. A felperes üzletrésze eladásáról szóló szerződéskötést hosszú folyamat előzte meg. A felperes sem állította, hogy a megállapodás megkötésében a II.r. alperes is közreműködött, a szerződést pedig bizonyítottan nem ő szerkesztette. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes és a II.r. alperes között a megbízási jogviszony csak a tartozás-elismerésre vonatkozó jogi tanácsadásra és a közjegyzővel történő időpont egyeztetésre jött létre, amit az Ügyvédi törvény 23. §-ának /2/ bekezdése nem köt írásbeliséghez. A felperes számára is akkor derült ki, hogy a vevő az aláírással egyidejűleg csak a vételár 10 %-át fizeti ki, amikor az aláírásra megjelent. A felperes nehezen alkudta ki a számára kedvező összegű vételárat, okkal nyugtalanította, hogy megkapja-e a teljes összeget, ezért biztosítékot szeretett volna. Ehhez kért jogi tanácsot a II.r. alperestől. Az elsőfokú bírósággal szemben a másodfokú bíróság nem fogadta el a II.r. alperesnek azt a védekezését, hogy a közjegyző által szerkesztett okirat tartalmáról nem volt tudomása. A II. és a III.r. alperes előtt is ismert volt a közjegyzői okirat elkészíttetésének a célja. Tisztában kellett lenniük azzal, hogy nem az adós tulajdonában lévő ingatlanra a végrehajtás közjegyzői okirat záradékolása esetén sem rendelhető el. Erről a II.r. alperes a felperest, a III.r. alperes pedig a vele ügyféli kapcsolatban álló P. Zs.-t felróhatóan nem tájékoztatta. Ezzel a II.r. alperes megsértette az Ügyvédi törvény 3. § /2/ bekezdését, a III.r. alperes pedig a Közjegyzői törvény 3. § /2/ bekezdését és a 121. §-át. Az alperesek jogellenes és felróható magatartására tekintettel szükségessé vált, hogy a bíróság a II. és a III.r. alperes jogellenes magatartása és a felperes kára közötti okozati összefüggés fennállását vizsgálja. A polgári jogi felelősség szempontjából az a releváns ok, ami a kártérítés szankciójával befolyásolható, amivel szemben a kártérítés prevenciós hatást fejthet ki. Ennek megítélése nagymértékben attól függ, hogy mennyire lehet a károsodást előre látni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kára bizonyosan nem következett volna be, ha a szerződést csak a teljes vételár kifizetése esetén írja alá. Az az állítása, hogy a szerződés kizárólag a közjegyzői okiratban megjelölt ingatlanfedezetre, mint a követelés behajtásának biztos forrására tekintettel írta alá, nem fogadható el. A felperes a hónapokon át tartó tárgyalások során kiharcolt vételárat a szerződés aláírásának a megtagadásával nem akarta kockáztatni. Nem állapítható meg, hogy ha megkapja azt a helyes tájékoztatást, hogy az ingatlanfedezet a kívánt joghatás kiváltására alkalmatlan, megtagadta volna a szerződés aláírását. Nem állapítható meg, hogy a felperes a szerződés aláírásának a megtagadása esetén is elérhetett volna 12 millió forint vételárat. A felperes a színlelt szerződéssel magát hozta abba a helyzetbe, hogy a tényleges vevővel szemben a sikeres igényérvényesítés bizonytalanná vált. Ez a lehetőség adott volt, azonban a felperes ezzel nem élt, a szerződéskötés körülményeit a bíróság előtt nem tárta fel, a vevővel és az okiratot szerkesztő ügyvéddel szemben nem lépett fel. A közjegyzői okirat alapján indított végrehajtás sikertelensége nincs okozati összefüggésben a II. és a III.r. alperes terhére megállapítható felróható magatartással.