A Kúria Bfv.1410/2014/7. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 110. §, 120. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 421. §, 423. §, 424. §, 426. §, 427. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

A Be. 416. § (1) bekezdés e) pontján alapuló felülvizsgálati indítvány esetén - ha az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazása a büntetés mértékére nem hatott ki - annyiban kell megváltoztatni a jogerős ítéletet, hogy a mellőzött jogszabály helyett alkalmazott rendelkezést kell feltüntetni. Fiatalkorú terhelt esetében azonban gondosan vizsgálni kell, hogy az Alkotmánybíróság határozatával érintett jogszabályhely ténylegesen alkalmazásra került-e.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.410/2014/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 5. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - az I. rendű terhelt javára - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.Fk.2144/2010/22. számú, valamint a Nyíregyházi Törvényszék 1.Fkf.43/2012/4. számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatja meg, hogy

a büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

A Legfőbb Ügyészség által a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.Fk.2144/2010/22. számú, valamint a Nyíregyházi Törvényszék 1.Fkf.43/2012/4. számú ítélete ellen a fk. III. rendű terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Nyíregyházi Városi Bíróság a 2011. október 26-án kelt 32.Fk.2144/2010/22. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1), (2) és (4) bekezdés I. fordulat], testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés], magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont, (4) bekezdés], garázdaság vétségében [korábbi Btk. 271. § (1) bekezdés] és testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül 7 évi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság 21.Fk.2053/2008/14. számú ítéletével kiszabott 9 hónapi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - fk. fogházbüntetés végrehajtását elrendelte.

Ugyanezen ítéletében a bíróság a fk. III. rendű terheltet rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1), (2) és (4) bekezdés I. fordulat], testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés] és magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont, (4) bekezdés] mondta ki bűnösnek, és ezért halmazati büntetésül 5 évi fk. börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A terheltek és védőik fellebbezése alapján eljárva a Nyíregyházi Törvényszék a 2012. április 24-én kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett 1.Fkf.43/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet csupán a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés tekintetében változtatta meg, egyebekben azt mind az I. rendű, mind a III. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - az I. és a III. rendű terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (Fk.BF.1349/2014.).

Ennek indokolásában kiemelte: az eljárt bíróságok - bár arra kifejezetten csak a másodfokú bíróság utalt - a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésében írt szabály alkalmazásával szabták ki büntetésüket. Ennek eredményeképp az I. rendű terhelttel szemben öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztést vettek alapul. A III. rendű terhelt vonatkozásában is alkalmazták a hivatkozott rendelkezést, azonban az ő esetében a korábbi Btk. 110. § (4) bekezdésére és 120. § (1) bekezdésére figyelemmel a kiszabható büntetés felső határaként hét év hat hónapi szabadságvesztést vettek figyelembe.

Az indítvány jelezte, hogy a büntetés végrehajtása egyik terhelttel szemben sem fejeződött még be.

Ezt követően utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A fentiek alapján pedig azt rögzítette a Legfőbb Ügyészség, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp jelen ügyben az I. és a III. rendű terheltek javára hivatalból köteles a felülvizsgálati indítvány benyújtására.

Utalt rá, hogy a fenti indokon alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Részletesen kifejtette azonban, hogy e rendelkezés értelmében nem a jelenleg hatályos - a konkrét esetben sem az elkövetéskor, sem a jogerős elbíráláskor hatályban nem volt - 2012. évi C. törvényt, hanem a jogerős ítéletben alkalmazott büntető jogszabályt -, azaz jelen ügyben az 1978. évi IV. törvényt kell alkalmazni, értelemszerűen az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett.

A fentiekre figyelemmel jelen ügyben a korábbi Btk.-t kellett alkalmazni, de a büntetést a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének alkalmazása nélkül kell kiszabni. Ez pedig azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret az I. rendű terhelt esetében öttől húsz évig terjedő szabadságvesztésről - a korábbi Btk. 85. § (3) bekezdése szerint - öttől tizenöt évig terjedő tartamra csökken. Ugyancsak csökken e terhelt vonatkozásában a korábbi Btk. 83. § (3) bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 12 év 6 hónapról tíz évre.

A III. rendű terhelt tekintetében csak elvi jelentősége van a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése felhívásának, mert a korábban írtak szerint változatlan egyéb törvényi szabályozás a halmazati büntetés felső határát eddig is korlátozta hét év hat hónapban, így mellőzése sem az alkalmazandó büntetési tétel kereteiben, sem az irányadó középmértékben (3 év 9 hónap 15 nap) nem eredményez változást.