A Debreceni Ítélőtábla Bhar.309/2010/6. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 170. §, 277. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 341. §, 386. §, 390. §, 396. §, 588. §] Bírók: Elek Balázs, Háger Tamás, Kardos Sándor

Debreceni Ítélőtábla

Bhar. II. 309/2010/6.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2010. június 21. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás büntette és más bűncselekmények miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2010. április hó 01. napján kihirdetett 3.Bf.542/2009/8. számú ítélete ellen a vádlott és védője által előterjesztett fellebbezést elutasítja.

A bíróság a vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a 2010. június 21. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítani rendeli.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A harmadfokú eljárásban 3 000 (Háromezer) forint az államot terhelő költség merült fel.

I n d o k o l á s:

A Nyíregyházi Városi Bíróság vádlottat bűnösnek mondta ki rablás büntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés), testi sértés büntettében (Btk. 170. § (1), (2) bekezdés), 4 rb. közokirattal visszaélés vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdés), testi sértés büntettében (Btk. 170. § (1), (2) bekezdés), testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés}, lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdés b/1. pont). A bíróság ezért, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Rendelkezett az előzetes letartóztatásnak a kiszabott főbüntetésbe való beszámításáról valamint a bűnügyi költség viseléséről is.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2010. április 01. napján tartott nyilvános tárgyaláson a Nyíregyházi Városi Bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy vádlottat 3 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, és kényszergyógyításának elrendelését mellőzte. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról. Az ítélet egyben biztosította a fellebbezés lehetőségét az ügyésznek, a vádlottaknak és a védőnek.

A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést. A másodfokú eljárásról készült 3. Bf. 542/2009/8. számú jegyzőkönyvben a vádlott és a védő részéről csupán annyi van rögzítve, hogy 'fellebbezést jelent be'.

A védő írásban indokolt fellebbezésében a bizonyítékok ellentmondásosságára hivatkozással a rablás bűntette tekintetében felmentésre tett indítványt.

A vádlott írásbeli beadványában ugyancsak a rablás bűntettében történő felmentését kérte figyelemmel arra, hogy ezt a bűncselekményt nem követte el.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.172/2010/2-I. számú átiratában a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla az ügyben tartott nyilvános ülésen észlelte, hogy a bejelentett fellebbezések a törvényben kizártak, így az ügy harmadfokú elbírálására törvényes lehetőség nincsen.

A harmadfokú rendes jogorvoslat lehetőségét a Be. 386. § (1) bekezdés biztosítja. Ennek alapján fellebbezésnek egyéb esetek mellett akkor van helye, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette. Ezen eljárási szabályokat a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az 1/2007. Bk. vélemény b/2. pontjában valamint a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntésében is értelmezte (Legf.Bir. Bhar. I.707/2007/14. szám)