A Debreceni Ítélőtábla Bhar.76/2016/3. számú határozata közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 351. §, 352. §, 372. §, 386. §, 387. §, 388. §, 394. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 64. §, 79. §, 80. §, 302. §, 459. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.I.76/2016/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2016. április hó 4. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A közfeladatot ellátó személy eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2015. november hó 24. napján kihirdetett 1.Bf.354/2015/3. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlott bűnös közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk. 302. § (1) bekezdés).

Ezért őt megrovásban részesíti.

I n d o k o l á s :

A Fehérgyarmati Járásbíróság 2015. március hó 2. napján kihirdetett 7.B. 248/2014/4. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntettében a Btk. 302. § (1) bekezdését megjelölve. Ezért 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1 200 Ft-ban állapította meg. Kimondta, hogy az így kiszabott 300 000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetés esetén napi tételenként 1 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett.

Az ügyben másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.354/2015/3. számú, 2015. november 24. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlottat az ellene közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntette (Btk. 302. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a felmentése miatt, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében fellebbezett.

Az ügyészi fellebbezést a fellebbviteli főügyészség irányának megfelelően módosítva tartotta fenn az alábbiak szerint:

Az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat hiánytalanul beszerezte és indokolási kötelezettségét teljesítve okszerűen értékelte. Az elsőfokú ítélet tényállása a másodfokú bíróság korrekciójával lényegét tekintve megalapozott és a harmadfokú eljárásban is irányadónak tekintendő a Be. 388. §-ára figyelemmel.

A másodfokú bíróság tévesen hozott felmentő ítéleti rendelkezést a vádlottal szemben. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a kezében lévő osztálynaplóval egy alkalommal a sértett fejére koppintott, majd a sértett előtt az iskolapadon lévő füzetet felvéve azzal további egy alkalommal a kezére koppintott. A másodfokú bíróság nagyrészt a vádlott vallomásának megfelelően helyesbítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal az eltéréssel, hogy a füzetet nem a sértett kezére engedte, hanem azzal a sértett kezére koppintott a vádlott. A tettlegesség tényét a vádlott is elismerte, bár cselekvőségét kisebbíteni törekedett. Az ütés szó helyett a koppintás, koccintás szót használta az ütés kiserejűségének értékelésére.

A másodfokú bíróság helytelenül következtetett arra, hogy az irányadó tényállás szerinti vádlotti magatartás bántalmazásként nem értékelhető. A közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás törvényi tényállásában meghatározott bántalmazás lényegében azonos a tettleges becsületsértésnél megkívánt bántalmazással. Közvetlen, tudatos ráhatást jelent a sértett testére, de nem eredményezheti a testi épség sérelmét. Megvalósításának nem tényállási eleme a sértési célzat, nem kell, hogy fájdalom okozására, vagy a becsület csorbítására irányuljon, az emberi méltóság megsértésére azonban alkalmas.

A vádlott részéről a sértett testének támadó szándékú kétszeri kiserejű megütése túlmutat a tettleges becsületsértésen. Az erőbehatásoktól a gyermekkorú sértettnek nem keletkezett sérülése és fájdalmat sem érzett, az osztálytársak körében a pedagógus által leadott ütések azonban az emberi méltóságát sértették. Ezt ... törvényes képviselő is kifejezésre juttatta a feljelentésében.

A Köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 46. §-ának (2) bekezdése, továbbá a nyomozás során beszerzett házirend szerint - összhangban az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményben foglaltakkal - a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek.

A vádlott tényállásban meghatározott cselekvősége által a közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntettének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak.

A jelentős sértetti közrehatásra, a nem durván erőszakos bántalmazási módra és arra tekintettel, hogy a célzat elsősorban nevelő, fegyelmező jellegű volt, a vádlott cselekményének elkövetéskori társadalomra veszélyessége csekély. Kedvező személyi körülményeire, büntetlen előéletére és az iskola igazgatója által elismert pedagógusi munkájára figyelemmel nem szükséges büntetés kiszabása, megrovás intézkedés alkalmazása elegendő.

A fentiekre tekintettel a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §-a alapján változtassa meg, a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 302. § (1) bekezdésében meghatározott közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntettében és vele szemben a Btk. 64. §-a alapján megrovás intézkedést alkalmazzon.

Az ügyész fellebbezése a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján joghatályos (BH.2010.180. sz. jogeset).

A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387. § (1) és (4) bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el az ügyben.

A Be. 388. § (1) bekezdése kimondja, hogy a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.

A Be. 388. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ha az a tényállás, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, megalapozatlan, és a helyes tényállás az iratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészítheti vagy helyesbítheti.

A másodfokon eljárt törvényszék amikor az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálta, megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával lefolytatta a vád megalapozottságáról való döntés meghozatalához szükséges bizonyítást. Ítélete azonban részben megalapozatlan a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontjaiban írt okokból, iratellenessége, illetve helytelen ténybeli következtetések miatt.