A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20667/2022/7. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685/A. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. § (1) bek.] Bírók: Gyuris Judit, Hajdu Csaba, Kollár Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A meglévő különvagyon bizonyítása hiányában a számlán kezelt pénz a törvényi vélelemre tekintettel közös vagyon.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21926/2020/73., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20667/2022/7.*, Kúria Pfv.20432/2023/13.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.667/2022/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Neiger, Papp és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Neiger M. Tibor ügyvéd) által képviselt I.r. felperes (I.r. felperes címe.) I. rendű és II.r. felperes (I.r. felperes címe.) II. rendű felperesnek - a Dr. Bálint Tünde Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Bálint Tünde ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2022. július 14. napján meghozott 20.P.21.926/2020/73. számú ítélete ellen a felperesek 75. és 77. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 180.000 (száznyolcvanezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperesek keresetükben az alperest személyenként 46.937,63 euró és 6.255.000 forint, valamint 46.937,63 euró után 2017. május 23-tól a kifizetés napjáig járó, a ország2i, euróban meghatározott pénzpiaci kamattal megegyező mértékű késedelmi kamat, továbbá 6.255.000 forint után 2017. május 23-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérték kötelezni.

[2] Keresetüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:35. § (1) bekezdésére, 4:38. § (1) bekezdése a) és b) pontjára, 6:514. § (1)-(2) bekezdéseire, 4:37. § (1) bekezdésére, 4:42. § (1) bekezdésére, 4:53. § c) pontjára, 4:57. § (1) és (3) bekezdésére és 6:48. (1) bekezdésére alapították.

[3] Az érvényesíteni kívánt jog ténybeli alapjául előadták, hogy a lányuk néhai személy1 (a továbbiakban: örökhagyó1) és a vejük (az alperes fia) néhai személy2 (a továbbiakban: örökhagyó2) 2010. december 4-én kötöttek házasságot, amelyet megelőzően 2009 októberétől éltek élettársi kapcsolatban. Az életközösség a házastársak 2017. május 22-én bekövetkezett halálával szűnt meg. A felperesek örökhagyó1 örökösei, míg az alperes örökhagyó2 egyik örököse. A házastársak 2004. július 22-én közjegyző települési 5 közjegyző előtt 1780/2004. ügyszámon (a továbbiakban: közjegyzői okirat) közös nyilatkozatot tettek, amely szerint 2004. február 1. napjától élettársi kapcsolatban élnek a ingatlan címe2. szám alatti lakásban (a továbbiakban: ingatlan címe2 lakás), amelyet örökhagyó1 az életközösséget megelőzően 2003-ban szerezett. A közjegyzői okirat tartalma azonban nem volt valós, mert a házastársak ténylegesen 2009 októberétől éltek élettársi kapcsolatban. Örökhagyó1 ekkor az életközösséget megelőzően felhalmozott 91.783,15 euró különvagyoni megtakarítással rendelkezett. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes a házassági életközösség ideje alatt banki átutalás útján a II. rendű felperessel közös vagyonuk terhére örökhagyó1-nek az alábbi összegeket ajándékozta:

2011. december 19-én 6.600 eurót, 2013. július 22-én 600 eurót, 2016. április 4-én 200 eurót, összesen 7.400 eurót, továbbá

2016. október 11-én 500 eurót, valamint 2016. október 31-én, 2016. december 1-jén, 2017. január 4-én, 2017. március 1-jén, és 2017. május 2-án alkalmanként 1000-1000 eurót, összesen 5.500 eurót.

Örökhagyó1 2016. március 1-jén eladta a különvagyonát képező ingatlan címe2 lakását, amelynek 110.913 euró vételárát a vevők örökhagyó1 ország2 bankszámlájára utalták.

Az I. rendű felperes 2014. január 18-án - a szüleitől örökölt romániai ingatlana eladásából származó 30.000 euróból - 23.450 eurót ajándékként utalt örökhagyó1-nek.

Örökhagyó1 tehát 239.046,15 euró különvagyonnal rendelkezett az életközösség megszakadásakor.

[4] Örökhagyó1 hagyatékához tartozott a bank2nál a nevén vezetett két ország2i bankszámláján lévő összesen 318.860 euró, és a házastársak banknál vezetett közös magyar bankszámláján lévő összeg fele (989.686 forint). Örökhagyó2 hagyatékához tartozott a bank4 településsel 4 a nevén nyilvántartott három ország2i bankszámlán lévő összesen 267.504,37 euró, a közös bank forintszámlán lévő összeg másik fele (989.686 forint), továbbá a nevén nyilvántartott 1 millió forint értékű Skoda Fabia típusú és 2 millió forint értékű Toyota Avensis típusú személygépkocsi, valamint a különvagyoni ingatlana.

[5] Jogi érvelésük szerint mivel az elhunyt házastársak vagyonjogi szerződést nem kötöttek, a házasság alatt szerzett vagyonuk közös vagyonnak minősül, azonban örökhagyó1 hagyatékához tartozó 318.860 euróból le kell vonni a különvagyonát képező összesen 239.046,15 eurót, és az így fennmaradó 79.813,85 euró, valamint örökhagyó2 hagyatékához tartozó 267.504,37 euró - ami összesen 347.318,22 euró - képezi a házastársak közös vagyonát, amelynek fele összege, vagyis 173.659,11 euró egyenlő arányban a felpereseket illeti. Ebből az összegből a felperesek a hagyaték átadása során csak 79.813,85 eurót kaptak, ezért a 93.845,23 euró különbözeti összeg a felpereseknek jár, ami fejenként 46.922,63 euró.

[6] Előadták még, hogy a felek a hagyatéki eljárást követően 2018. július 31-én egyezséget kötöttek a közös vagyonba tartozó Skoda Fabia és a forint összegek tekintetében, azonban a közös vagyonhoz tartozó 2 millió forint értékű személygépkocsi az alpereshez került, amelyből 1 millió forint (fejenként 500.000 forint) szintén a felpereseket illeti.

[7] A peres eljárás során beszerzett banknál vezetett bankszámlaforgalmi kimutatások alapján előterjesztett - az elsőfokú bíróság által engedélyezett - keresetváltoztatásukban állították, hogy a házastársak 23.020.000 forintot adtak kölcsön az alperes néhai férjének, amelyet a közös bankszámláról átutalás formájában két részletben (2015. április 9-én 17.020.000 forint, 2016. január 4-én 6.000.000 forint összegben) fizettek meg. A vissza nem fizetett kölcsön fele összege (11.510.000) örökhagyó1 jutója, amelynek a visszakövetelési joga az örökös felpereseket (fejenként 5.755.000 forint összegben) illeti meg.

[8] Mindezek alapján a házastársi közös vagyonból a felpereseknek fejenként további (500.000+5.755.000=) 6.255.000 forint jár.

[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[10] A védekezését a Ptk. 4:37. § (1), (3) és (4) bekezdésére, a 4:38. § (1) bekezdése a), f) pontjaira, valamint a 6:514. § (1) bekezdésére alapította. Állította, hogy az életközösség kezdete 2004. február 1-je, mert a házastársak ettől az időponttól éltek élettársi kapcsolatban. Az életközösséget megelőzően örökhagyó1 különvagyona a ingatlan címe2 lakás, örökhagyó2-é pedig jelentős összegű megtakarítás volt. Az ezeken felüli vagyon a házastársak közös vagyona volt, amelyre a felek - mint örökösök - egymás között egyenlő arányban jogosultak. Az életközösség alatt adták el a különvagyoni ingatlant, így az abból befolyt 110.913 euró vételár örökhagyó1 különvagyona maradt. A hagyatéki eljárásban a felperesek részére átadott összegből örökhagyó1 különvagyona levonását követően fennmaradó összeg meghaladta az alperesnek átadott összegből örökhagyó2 különvagyoni megtakarítása levonását követően fennmaradó összeget, így a felperesek az őket öröklés jogcímén megillető jutójuknál többet kaptak, mint ami ugyanilyen jogcímen az alperesnek járna, ezért a keresetük megalapozatlan.