BH 2000.12.527 I. Ha a szülő nő a születő gyermekét a szülés alatt vagy a megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megöli, a cselekmény jogi minősítése szempontjából szükségtelen az elkövető fizikai és pszichikai állapotának a vizsgálata, nevezetesen hogy az elkövetés aktuális időpontjában a vádlott ténylegesen kivételes testi és lelki állapotban volt-e [Btk. 166/A. §, 166. § (1) bek., 2. §].

II. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét az emberölés privilegizált eseteként minősíti, nem szükségszerűen teszi indokolttá az elsőfokú bíróság által büntetési tételkeret középmértékben megállapított szabadságvesztés tartamának az enyhítését [Btk. 83. §, 166/A. §].

A megyei bíróság az 1999. április 29-én kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, s ezért őt 5 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a tényállás részbeni megalapozatlansága miatt, illetve a büntetés súlyosítása végett; a vádlott enyhítés érdekében; a védője téves minősítés miatt, a cselekmény újszülött megölése bűntettekénti értékelése és enyhítés céljából fellebbezett.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A tényállást a sértettet ért erőbehatások számát illetően szükségesnek látta kiegészíteni, míg a cselekmény emberölés bűntettekénti minősítésével egyetértve, a börtönbüntetés tartamának a súlyosítását indítványozta.

A védelmi fellebbezés a cselekmény jogi értékelését támadó részében alaposnak bizonyult.

A Legfelsőbb Bíróság kétirányú perorvoslat folytán bírálta felül a megyei bíróság ítéletét, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával lefolytatott perben a bizonyítékok lehetséges körét maradéktalanul feltárta, azok gondos, egyben helytálló értékelése útján rögzítette a tényeket, mind a jelentőséggel bíró előzmények, mind a cselekmény véghezvitelének módja tekintetében. Az általa megállapított tényállás a lényeget illetően döntően a vádlott beismerő vallomásán alapul, amelyet az igazságügyi orvos szakértői vélemény és az egyéb bizonyítékok is alátámasztottak.

A megyei bíróság ítéletének a tényállását - az iratokra alapozottan, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt lehetőségnél fogva - a Legfelsőbb Bíróság csupán a következőkkel látta szükségesnek kiegészíteni.

A vádlott az újszülött megszülését követően az erdő előtti tisztáson továbbhaladva szülte meg a méhlepényt. A kiserdőben, amikor az újszülöttet kivette a nadrágjából, a köldökzsinórt nem vágta el, hanem a méhlepénnyel együtt tette le a földre. A sértett 33-35 terhességi hétnek megfelelő érett, életképes újszülött volt. Az újszülött a köldökzsinór elvágásának hiányában a méhlepény felé elvérzett volna, így az ellátatlanság is a halálához vezetett volna. E kiegészítésekkel a tényállás teljeskörűen megalapozottá vált, az pontosan tartalmazza a sértett sérüléseit, így azok számszerű összegzése az ügyész által igényeltek szerint nem szükséges.

Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntetteként értékelte. Az irányadó tényállás lényege szerint az ötödik alkalommal szülő vádlott a lakásáról elindulva a közeli kiserdőben szándékozta gyermekét megszülni és magára hagyni. A szülés rohamos jellege folytán azonban ez már útközben megtörtént, így az újszülöttet kezével a nadrágjában fogva, majd a méhlepényt is megszülve, kb. 800 métert megtéve ért ki az erdős részre. Ott az újszülöttet a méhlepénnyel együtt, a köldökzsinór elvágása nélkül a földre helyezte, kétszer közepes erővel fejbe ütötte, majd megfojtotta. Miután avart és földet szórt rá, hazament, a ruházatát kimosta, lepihent, majd este elhíresztelte, hogy gyermekét Budapesten kórházban szülte meg, és ott is hagyta.

Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a vádlott fizikai, testi állapota a könnyű, spontán szülést követően már néhány perc elteltével helyreállt, és semmiféle, a normálistól eltérő, patológiás irányú lelkiállapot vagy tudatzavart állapot nem volt feltárható. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott az ölési tevékenység idején nem volt kivételes testi és lelki állapotban, így a közvetlen szülés utáni elkövetési időt javára nem látta megállapíthatónak. Ezért a bűnösségének az enyhébb megítélésű, újszülött megölése bűntettében történő megállapítására nem látott lehetőséget.