A Kúria Bfv.903/2013/5. számú precedensképes határozata testi sértés bűntette (HALÁLT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 170. §, 173. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §] Bírók: Mészár Róza, Szabó Péter, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A törvényi büntetési tétel szerint tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, védekezésre képtelen személy sérelmére különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt hét évi fegyházbüntetés kiszabása törvénysértő. A támadott határozatok megváltoztatása és a büntetés súlyosítása a törvénysértő büntetéskiszabást, mint egyéb anyagi jogszabálysértést sérelmező alapos ügyészi indítvány esetén.

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék B.193/2012/24., Debreceni Ítélőtábla Bf.137/2013/5., *Kúria Bfv.903/2013/5.* (BH 2014.6.174)

***********

KÚRIA

Bfv.I.903/2013/5. szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év december hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A halált okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szolnoki Törvényszék 7.B.193/2012/24. számú ítéletét, valamint a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.137/2013/5. számú ítéletét megváltoztatja,

a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést 15 (tizenöt) évi fegyházbüntetésre súlyosítja.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályában fenntartja azzal, hogy a büntetés halmazati jellegére történt utalást mellőzi.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 3000 (háromezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szolnoki Törvényszék a 2012. november 22-én kihirdetett 7.B.193/2012/24. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki gondozás elmulasztása bűntettében [1978. évi IV. törvény 173. §], valamint testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdése, (6) bekezdés II. fordulata]. Ezért halmazati büntetésül hét év börtönbüntetésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte; a szabadságvesztésbe beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a terhelt és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett, az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt a szüleivel élt együtt azok ...-ban lévő házában. 1998-ban édesanyja combnyaktörést szenvedett, ami miatt mozgáskorlátozottá, ágyban fekvővé vált. 2000. október 20. napjától kezdődően a terhelt erre tekintettel a helyi önkormányzattól ápolási díjat kapott, amit azonban egy év után visszavontak. 2007. évben a terhelt édesapja elhalálozott.

A terhelt és édesanyja italozó életmódot folytatott. Mindketten a sértett 60.000 Ft összegű rokkant-nyugdíjából éltek, amelyet a terhelt időnként alkalmi munkából származó - minimális - jövedelemmel egészített ki. A jövedelmük nagy részét alkoholra költötték.

A terhelt törvényes kötelezettsége ellenére édesanyja ellátásával és gondozásával nem törődött. A mozgásképtelen, magatehetetlen sértett élelmezéséről, táplálásáról, gyógykezeléséről több hónapon keresztül nem gondoskodott megfelelően, a szobában gyakran magára hagyta. A sértett szobáját nem takarította, nem szellőztette, a sértettet nem mozgatta meg azt követően sem, hogy az ágyáról nem volt képes leszállni, és a mozgásképtelen sértett a szükségletét maga alá engedte az ágyban. Ruházatát, ágyneműjét nem cserélte ki annak ellenére, hogy az a lakásban uralkodó bűz miatt is szükséges és indokolt lett volna. A redőnnyel besötétített szobában mindenkitől elszigetelte, a másokkal való kapcsolattartást meggátolta. Bár a sértett egyre rosszabbodó egészségi állapotát, nagy fájdalmait észlelte, ennek ellenére sem gyógyszeres kezelést, sem orvosi ellátást nem biztosított részére.

A terhelt az édesanyjával gyakran veszekedett, őt rendszeresen bántalmazta, különböző testrészein megütötte, folyamatosan sérüléseket okozott neki.

2011. év elejére a sértett mozdulatlanul, ún. magzatpózban feküdt az ágyon, ízületei megmerevedtek, teljes mértékben mozdulatlanná vált, már az ágyban sem volt képes helyzetváltoztatásra. Az ápolás hiánya miatt testét több helyen 3-5 centiméteres felfekvéses fekélyek borították, széklete beivódott, rátapadt, rászáradt a bőrére. 2011. májusára a folyamatos bántalmazása és ellátatlansága miatt egészsége közvetlen veszélybe került.

A terhelt 2011. május 3. napját megelőző napokban, pontosan meg nem határozható időben a sértett szobájában a mozgásában teljes mértékben korlátozott, magatehetetlen, arccal a falnak forduló, magzatpózban fekvő, mozdulatlan sértettet tarkótájékán egy ízben nagy erővel ismeretlen körülmények között megütötte. A bántalmazás következtében a sértettnél koponyaűri vérzés, agyzúzódás jött létre. Egészségi állapota emiatt tovább romlott és közvetlenül életveszélyes állapottá vált.

2011. május 03. napján, amikor a sértett már beszélni is alig tudott, a délutáni órákban a terhelt kihívta a mentőket. A sértettet közvetlen életveszélyes állapotban vitték kórházba, ahol 2011. május 12. napján a gondos és szakszerű orvosi ellátás ellenére elhalálozott.

A halál közvetlen oka a koponyaűri vérzés és agyzúzódás következtében kialakult keringési és légzési elégtelenség volt. A terhelt által a sértett tarkótájékára nagy erővel mért egyszeri ütés és az emiatt kialakult koponyaűri vérzés és agyzúzódás, valamint az ezek következményeként létrejött keringési és légzési elégtelenség között közvetlen ok-okozati összefüggés állt fenn, és a terhelt bántalmazása indította el azt az okfolyamatot, amely közvetlenül a sértett halálához vezetett.

Beszámítási képességét korlátozó vagy kizáró kóros elmeállapotban a terhelt nem szenvedett, és jelenleg sem szenved. Nála beszámítási képességét nem érintő személyiségzavar áll fenn. Rendszeres italozó, de nem alkoholbeteg.

A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2013. május 7-én meghozott Bf.I.137/2013/5. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés d) és j) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A tényállást az iratok tartalma alapján a következőkkel egészítette ki:

- 2011. május 3-án a terhelt otthonról eltávozva bekiabálta az anyjának: "remélem, mire hazajövök, megdöglesz!"