A Kúria Pfv.21846/2011/8. számú precedensképes határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 631. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

I. A tanú a végrendelkező személyazonosságának a tanúsítására akkor is képes, ha az őt egyébként rendszeresen foglalkoztató ügyvéd előtte ellenőrzi le a személyazonosság megállapításához szükséges okiratokat és ezt követően diktálja le neki a végrendeletet. II. A takarékbetétkönyv - ha a végintézkedés körülményeiből egyéb nem következik - az öröklési jog szempontjából ingóság, és ekként kiterjed rá az ingóhagyatékra vonatkozó végintézkedés. 1995. IV. Tv. 631. § a)

***********

Pfv.I.21.846/2011/8. szám

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban az Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Leé Tamás ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Németh Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 21.P.24.561/2006. számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Pf.21.979/2010/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 85. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.979/2010/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak felhívásra 495.000 (Négyszázkilencvenötezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes testvére az örökhagyó 2001. szeptember 5. napján végrendelkezett. Mozgásképtelenségére tekintettel a végrendelet a örökhagyó lakásán készült és azt ügyvéd szerkesztette. Az ügyvéd P.Sné P.Snéjével érkezett az örökhagyó lakására. A P.Sné a magával hozott táskaírógépen írta le a végrendeletet, amelynek a szövegét dr. A.A. diktálta le neki, majd azt tanúként mindketten aláírták.

A végrendeletben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy a tulajdonát képező ingatlanát az alperes örökölje, aki élettársának a fia. A 3. pont szerint az élettársával közös lakásukban lévő ingóságok örökösévé élettársát, az alperes apját jelölte meg. A 4. pontban foglaltak szerint az örökhagyónak leszármazója nincs, így végakaratát ebben a végrendeletben rögzíti.

Az örökhagyó 2004. augusztus 8. napján elhunyt, törvényes örökösei 1/2 részben a felperes, valamint az örökhagyó előtt elhunyt testvérének leszármazói, V.A. és S.M. 1/4-1/4 részben. Az örökhagyó hagyatékába az tulajdonát képező ingatlan az örökhagyó által lakott lakásban leltárba vett 1-9., 11-14. tételek alatt felsorolt ingóságok, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál letétként kezelt 1-11. tételszámok alatt feltüntetett értéktárgyak, valamint a Bank Rt.-nél nyitott takarékbetétkönyvben lévő 10.063.800 forint tartozott. A törvényes örökösök az örökhagyó végrendeletének érvényességét nem ismerték el és igényt tartottak a hagyatékra.

A közjegyző a 2006. május 4-én meghozott 1128.Kjö.VIII.246/24004/26. számú végzésével az örökhagyó ingatlan hagyatékát végrendeleti öröklés jogcímén az alperesnek, az örökhagyó által lakott lakásban felvett leltár 1-9. és 11-14. tételszámai alatti ingóságokat, valamint a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál letétbe helyezett 1-11. tételszámok alatt feltüntetett értéktárgyakat végrendeleti öröklés jogcímén az alperes apjának; a Bank Rt.-nél nyilvántartott kamatozó takarékbetétkönyvben lévő követelést törvényes öröklés jogcímén a felperesnek, valamint V.A-nak és S.M.-nak adta át ideiglenes hatállyal.

A 2006. október 13. napján meghozott 39. számú végzésével megállapította, hogy az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott 26. sorszámú hagyatékátadó végzés IV. pontjában írt, a kamatozó takarékbetétkönyvre vonatkozó ideiglenes hatályú rendelkezés teljes hatályúvá vált. A végzés indokolása szerint az örökhagyó élettársa, az alperes apja a hagyaték kiadása iránt indított pert, a keresetlevelet azonban a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Az alperes apja 2006. szeptember 16. napján elhunyt, örököse az alperes.

A felperes keresetében az örökhagyó 2001. szeptember 5. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte. Érvénytelenségi okként - egyebek mellett - azt jelölte meg, hogy az egyik végrendeleti tanú, P.Sné nem volt képes az örökhagyó személyazonosságának azonosítására.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy P.Snének dr. A.A. - aki egyben a végrendelet másik tanúja volt - ügyvéd diktálta az örökhagyó személyi adatait, amelyből tanúként meggyőződhetett arról, hogy azok a valóságnak megfelelnek.

Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 5 millió forint és annak 2007. november 7. napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte a felperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a takarékbetétkönyv az örökhagyó lakásában volt, amelynek mint ingóságnak az örököse végrendelet szerint az apja volt, akinek ő a jogutódja. A felperes és örököstársai a közjegyző hagyatékátadó végzésére figyelemmel a betéti összeget kiváltották, ezért annak birtokába kerültek.

A felperes kérte a viszontkereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2001. szeptember 5. napján kelt írásbeli végrendelete a peres felek viszonylatában érvénytelen. A viszontkeresetet elutasította.

P.Sné tanúvallomása alapján megállapíthatónak taláta, hogy előzőleg az örökhagyót és családját nem ismerte. Őt dr. A.A. kérte meg arra, hogy gépelje le a végrendeletet és ezért gépírónőként ment az örökhagyó lakásába. Miután megérkeztek, az ágyban fekvő örökhagyóhoz nem ment be, egymásnak nem mutatkoztak be, az örökhagyó személyi adatait nem azonosította. Az adatok valóságáról az ügyvéd győződött meg és diktálta le azokat. A tanúnak nem merült fel kétsége, hogy a közölt adatok az örökhagyó személyi adatai voltak, ezáltal azokat elfogadta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy P.Sné végrendeleti tanú az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására nem volt képes, ezért a végrendelet a Ptk. 631.§ a) pontja alapján érvénytelen.

Következésképpen az alperes a takarékbetétkönyvben elhelyezett és a felperes által felvett összeg egy részét nem követelheti, mert a jogelődje a végrendelet alapján azt nem örökölte meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak a kereset teljesítésére és a viszontkereset elutasítása végett az alperes terjesztett elő fellebbezést.

Hivatkozott arra, hogy a PK 86. számú állásfoglalás szerint a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem csak az a végrendeleti tanú alkalmas, aki az örökhagyót személyesen ismerte, hanem az is, aki a személyazonosságát egyébként kétségtelen bizonyossággal megállapította. Az alperes álláspontja szerint a tanú az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására alkalmas volt. P.Sné a végrendelet elkészítése céljából ment az ügyvéddel együtt az örökhagyó lakásába, ahol a végrendelkezőn és a tanún kívül más nőnemű személy nem volt jelen. A végrendeletet készítő ügyvéd hangosan felolvasta az örökhagyó végrendelkezése előtt a végrendeletet, ami ellen az örökhagyó nem tiltakozott, az okiratba foglalt személyi adatait nem kifogásolta, majd a végrendeletet saját kezűleg aláírta. P.Sné azzal, hogy maga gépelte az ügyvéd által ellenőrzött és diktált személyi adatokat, egy egyszerű bemutatkozáson kívül jóval nagyobb biztonsággal győzte meg a tanút arról, hogy a jelenlévő végrendelkező azonos az általa végrendeletben leírt személlyel. A végrendeletben szereplő adatok valóságosnak bizonyultak és az azon lévő aláírás is az örökhagyótól származik, ebből következően a végrendeleti tanú az örökhagyóval találkozott, így kialakult meggyőződése nem volt téves, ami később valónak is bizonyult. Jogszabálysértőnek és megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet elutasító rendelkezését is, mivel a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 533.§ (1) bekezdése szerint a lakossági megtakarítások egyik formája a takarékbetétkönyv, ami megtestesíti a betevőnek a bankkal szembeni pénzkövetelését.