BH 1983.10.393 Az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés megvalósulása folytán nem zsarolás, hanem csoportosan elkövetett rablás megállapításának van helye, ha a vádlottak az éjjeli órákban az idős életkorú, egyedül élő asszony lakásába behatolva őt pénzének és értékeinek azonnali átadására hívják fel [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 323. § (1) bek.].

A megyei bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat - egyéb vagyon elleni bűncselekmények mellett - bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében is.

Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r., a II. r., és a III. r. vádlottak a vádbeli napon a késő esti órákban megjelentek az egyedül élő, idős életkorú sértett házánál, akit az I. r. vádlott vagyonos asszonynak ismert. Betörtek egy ablakot és ezen keresztül a lakás előterébe jutottak, innen azonban nem tudtak tovább menni, mert az ajtó zárva volt. A szobájában alvó sértett a zajra felébredt, kiáltozására a vádlottak az előtérből visszaugrottak az udvarra. Az utcai kapu irányába szaladtak, amikor észlelték, hogy a sértett kinyitotta az utcára néző szobájának az ablakát és azt kiáltotta hogy: "Betörők, betörők!"

Az I. r. vádlott ekkor a nyitott ablakhoz ment, felhúzódzkodott az ablakpárkányra és bemászott a sértett szobájába. Kis idő múlva követték őt társai is. A megrémült idős sértettől az I. r. és a II. r. vádlottak pénzt követeltek, amit kezdetben a sértett nem volt hajlandó átadni. A vádlottak a szobában és a szomszédos helyiségben pénz után kutattak. A felszólításukra az ágyába visszafeküdt idős sértettől előbb a II. r. majd az I. r. vádlott is ismételten a pénzét kérték, s a vádlottak megjelenésétől és magatartásától megrémült sértett végül is közölte velük, hogy a pénzét a szobai falra akasztott egyik szentkép hátlapja mögött tartja. A vádlottak közül ekkor az egyikük a képet a falról levette, felszakította, és ott a vádlottak 7000 forint készpénzt, valamint 23 253 forintról kiállított, bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet találtak. A betétkönyvet a vádlottak nem vitték el, a 7000 forintot az I. r. vádlott tette a zsebébe. A vádlottak a kutatást tovább folytatták és ennek során az éjjeli szekrény fiókjában egy 3500 forint értékű karkötős aranyórát találtak, amelyet ugyancsak az I. r. vádlott vett magához. Ezt követően a vádlottak azzal fenyegették meg a sértettet, hogy ne menjen sehová, mert ők a szomszéd szobában fognak aludni. A vádlottak ezután elhagyták a lakást.

A sértett csak a reggeli időben mert a lakásból kimenni, és tartva a vádlottak jelenlététől, az egyik ablakon mászott ki. Értesítette a közeli szomszédjait az éjjeli eseményekről.

A vádlottak a pénzen megosztoztak, a későbbiekben pedig az aranyórát 3000 forintért értékesítették, amelyet szintén felosztottak maguk között.

Az idős sértett az esetet követően félelmében napokig nem mert a lakásában aludni, és a bemutatóra szóló takarékbetétkönyvét fenntartásosra alakította át.

Az első fokú bíróság a vádlottak cselekményét lényegében arra hivatkozással minősítette társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének, mivel a sértett sérelmére erőszakot nem alkalmaztak, illetve a fenyegetésük nem irányult az élet vagy testi épség ellen.