A Kúria Kfv.35016/2020/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2008. évi LXVII. törvény (Távhő. tv.) 10. §, 2008. évi XL. törvény (Get.) 3. §, 2010. évi XCIV. törvény (Áktv.) 1. §, 2. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva, Kurucz Krisztina, Sugár Tamás

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.I.35.016/2020/8.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró, dr. Kurucz Krisztina bíró, dr. Sugár Tamás bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Jókay és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Hangyási Gábor Tamás ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Balog Andrea kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 13. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 31.K.31.449/2017/12.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 31.K.31.449/2017/12. számú ítéletét, az alperes 2017. február 28. napján kelt 2188028996 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes földgáz nagykereskedelmi tevékenységet végző társaság, mely a Magyar Energia Hivatal által (a továbbiakban: MEH) 236/2009. számon kiadott határozatlan időre szóló földgáz-kereskedelmi működési engedéllyel rendelkezik.

[2] A felperes a 2012-2013 évben a földgáz nagykereskedelmi tevékenysége során földgázt vásárolt az L. Gazprom E-tól (a továbbiakban: Gazprom), majd tovább értékesítette magyarországi vevői részére. A földgáz műszaki átadás-átvétele, a gáz mennyiségének és minőségi jellemzőinek mérése és meghatározása, a szerződésekben kikötött átadás-átvételi ponton a beregszászi gázmérő állomáson Ukrajnában történt. A leszállított földgáz mennyiségéről a Gazprom számlát állított ki a felperes felé.

[3] A felperes a leszállított mennyiséget a b-i mérési ponton belföldi vevők részére értékesítette, akik saját nevükben vámoltatták, belföldiesítették és táplálták be a magyar földgázrendszerbe.

[4] Az adóhatóság a felperesi társaságnál valamennyi adónem és költségvetési támogatás tekintetében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. Megismételt eljárásban hozott határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére - javára szóló megállapítások mellett - energiaellátó vállalkozási tevékenységnek különadója adónemben 731.542.000 forint adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg, azonban késedelmi pótlékot nem számított fel, adóbírságot nem szabott ki.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. február 28. napján kelt 2188028996 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes az energiaellátó tevékenység különadójának az alanya és éves nettó árbevétele után 2012 évben adóbevallási és adófizetési kötelezettsége keletkezett, melynek nem tett eleget. Rögzítette, hogy a felperes 2012 évre földgáz-kereskedelmi működési engedéllyel rendelkezett, és energiaellátói minőségében végzett tevékenységből származó bevétele az adóévet megelőző évben elérte az összes, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerinti nettó árbevétel 5%-át. Hivatkozott az egyes ágazatok terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Áktv.) 1. § 4. pontjára, 2. § c) pontjára, a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő tv.) 10. § 1.3. pontjára, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 3. § 15. pontjára.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetet terjesztett elő, melyben a határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság az adókülönbözetet, adóhiányt törölje. Vitatta, hogy a vizsgált időszakban energiaellátó tevékenység különadója adónemben adóbevallási, adófizetési kötelezettsége keletkezett volna. Rámutatott arra, hogy az Áktv. 1. § 4. pontja szerint az adóalanyiságnak kettős feltétele van: Távhő tv. szerinti energiaellátói minőség fennállása és az, hogy az ebben a minőségben végzett tevékenységből származó Sztv. szerinti árbevétel a megelőző évben elérje az összes árbevétel 5%-át.

[7] A felperes az ukrajnai tevékenységből származó, az összesített árbevételének 97-78%-át kitevő árbevételt ugyan földgáz kereskedelmi tevékenységgel érte el, de nem a Get. szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyesi minőségben. Ekként nem teljesült az adóalanyiság megállapíthatóságának második feltétele. Indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését és az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[8] Az alperes határozata indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak.

[10] Egyetértett a felperessel abban, hogy az Áktv. alkalmazhatóságának két konjunktív feltétele van: egyrészt energiaellátónak kell minősülnie, másrészt az energiaellátói minőségében végzett tevékenységéből származó Sztv. szerinti nettó árbevételének, az adóévet megelőző évben el kell, hogy érje az összes Sztv. szerinti árbevétel legalább öt százalékát.

[11] A felperes sem vitatta, hogy a MEH által kiadott földgáz-kereskedelmi működési engedéllyel rendelkezett a vizsgált időszakban. A bíróság megítélése szerint a jogalkotó egyértelműen önmagában az engedély meglétéhez kötötte az első feltétel teljesülését, majd meghatározta a második feltétel megállapításához szükséges tények körét, amelyet nem szűkített le a felperes által értelmezett körre, vagyis nem kötötte azt ki, hogy törvény szempontjából csak a Magyarország területén végzett tevékenységet lehet figyelembe venni.

[12] Hivatkozott a Kúria Kfv.V.35.546/2014/14. számú döntésére, melynek értelmében az adóalanyi minőség megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Áktv. 3. § (1) és (2) bekezdése az adóalany címszó alatt csak a külföldi illetőségű adóalany adókötelezettségét korlátozza a belföldön végzett energiaellátók vállalkozási tevékenységből szerzett Sztv. szerinti nettó árbevételre, a belföldi illetőségűnél ilyen szabályt nem alkalmaz. E törvényhelyen kívül nincs az Áktv.-nek olyan rendelkezése, amely területi, földrajzi alapon, az átadás-átvétel vagy a teljesítés helye szerint tenne különbséget a különadó adóalanyok, illetve ezek adókötelezettsége között és a tevékenységi körök alapján differenciálna.