BH 1998.3.132 I. A volt házastársak tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatásának feltételeit az annak jóváhagyásától számított két éven belül előterjesztett kereset esetén a bíróság akkor is a Csjt. 18.§-ának (3) bekezdésében megszabott többletfeltételek alapján vizsgálja, ha döntését később hozza meg.

II. A világnézet különbözősége a gyermek elhelyezésénél egyik szülő javára vagy terhére sem értékelhető [Alkotmány 60. §, 67. § (2) bek., 70/A. §, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke, 7. sz. kiegészítő jegyzőkönyvének 5. cikke].

III. Mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek esetén csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni (17. számú irányelv III/C pontja).

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a bíróság által jóváhagyott egyezségben az 1986. július 19-én született Péter nevű gyermek elhelyezését megváltoztatta, és őt a felperes nevelésébe és gondozásába helyezte, kötelezte az alperest, hogy a gyermeket a ruházatával együtt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül adja ki a felperesnek, egyebekben pedig a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek házastársak voltak, a házasságukból 1986. július 19-én Péter, 1988. március 15-én pedig Tamás utónevű gyermekeik születtek. A házasságukat a bíróság ítéletével felbontotta, és a házassági bontóperben az 1992. április 20-án kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felek között, amelyben a felek megállapodtak abban, hogy a gyermekeik az alperes gondozásában maradnak, a felperes a havi jövedelme gyermekenkénti 20-20%-ának megfelelő mértékű gyermektartásdíjat fizet az alperesnek, közös lakásuk használatát pedig a felek megosztják egymás között akként, hogy az alperes a gyermekekkel az emeleti egyik szobát, a felperes pedig a földszinti másik szobát használja kizárólagosan, a mellékhelyiségek közös használata mellett. A felek közösen kérték a házasság felbontását a megromlásához vezető okok feltárása nélkül. A felperes elismerte, hogy az alperes a gyermekeket megfelelően gondozza, és őt a gyermekek nevelésére alkalmasnak tartja.

A felperes, mindössze három hónappal a jogerős egyezség megkötését követően, 1992. július 22-én előterjesztett keresetében a gyermekek elhelyezésének a megváltoztatását és mindkét gyermek nála történő elhelyezését kérte, arra hivatkozással, hogy az alperes 1991 májusa óta a Jehova Tanúi elnevezésű felekezet rendszeres látogatója, 1992. július 4-e óta pedig "alámerített tagja", a gyermekeket heti 4-5 alkalommal a gyülekezetbe viszi, és ezzel a fejlődésüket gátolja.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével mindkét gyermeket a felperesnél helyezte el, és a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét megszüntette, mert a megállapított tényállás szerint az alperes az elfoglaltságánál fogva a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem biztosítja, este későn érkezik haza a gyermekekkel együtt, a gyermekek fáradtak és gondozatlanok. Negatívumként értékelte a bíróság azt is, hogy az alperes az ún. vérkérdésben nem adott határozott választ arra, hogy szükség esetén hozzájárulna-e ahhoz, hogy a gyermekei vért kapjanak, vagy vérátömlesztésben részesüljenek, az alperesnek ez a felfogása pedig az adott esetben a gyermekek életét és testi épségét is veszélyeztetné.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a hatályon kívül helyezés folytán a megismételt eljárásban fel kell tárni azt, hogy mi motiválta a feleket az egyezség megkötésénél - tekintettel arra is, hogy a felperes a pert mintegy fél évvel az egyezség megkötése után indította meg.

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság mellőzte annak a vizsgálatát, hogy a korábbi egyezség valamelyik fél vagy a gyermekek érdekét súlyosan sérti-e, mert az egyezség megkötése óta időközben már több mint három év telt el. Elfogadta a feleknek a megismételt eljárásban is fenntartott azon álláspontját, mely szerint a bontóper során bizonyos, a házasság felbontására vezető okokat elhallgattak, és e vonatkozásban kölcsönösen engedményeket tettek egymásnak: az alperes nem hivatkozott arra, hogy a felperest ittas vezetésért elítélték, továbbá hogy a házastársi hűséget sértő magatartást tanúsított, a felperes pedig nem hivatkozott arra, hogy az alperes vallási nézeteit helyteleníti.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a gyermekeket minden tekintetben kifogástalanul ellátja és gondozza. Erre tekintettel azt vizsgálta, hogy a hazánkban nyilvántartásba vett gyülekezet hitelvei szerint nevelt gyermekekre milyen hatással vannak egyrészt az alperes nevelési elvei, másrészt pedig az a kettősség, amely a felperes és az alperes nevelési elvei között mutatkozik. A perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint a perbeli gyermekek mindkét szülőjükhöz megfelelően kötődnek ugyan érzelmileg, a felperes apához való érzelmi kötődésük azonban - különösen a Péter utónevű gyermek esetében - valamelyest erősebb. Megállapítható a pszichológus szakértői vélemény adatai alapján az is, hogy a gyermekek pszichésen nem kiegyensúlyozottak, mert Péternél olyan kifejezetten magas szintű szorongás észlelhető (halálfélelem, negatív félelmekkel telített jövőkép), amely az anya vallási azonosulásának a gyermekek felé való kivetülése, Tamásnál pedig olyan hipermobilitás, túlmozgékonyság tapasztalható, amely a kapcsolódásbeli labilitásának a következménye, és amely elsődlegesen a szülők közötti konfliktusok, illetőleg a család felbomlásának a feldolgozatlan voltára vezethető vissza.

Mindezek miatt az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felpereshez érzelmileg jobban kötődő Péter utónevű gyermek lelki fejlődése az alperes gondozásában súlyosan veszélyeztetett, ezért a felperes kereseti kérelmét Péter tekintetében alaposnak, Tamás vonatkozásában pedig alaptalannak találta.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig - lényegében helyes indokainál fogva - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét, valamint az alperes kiterjesztett felülvizsgálati kérelmét az 5. sorszámú végzésével hivatalból elutasította.

A jogerős ítélet törvénysértő.

I. A Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. A Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése kimondja azonban azt is, hogy a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.