BH 2002.5.169 I. A tényállásszerű ölési magatartás és a sértett halála között a közvetett okozati összefüggés fennáll, ha az idős sértett hasűri sérülése folytán jelentkező közvetlen életveszélyt a műtéti eljárás során elhárították, de néhány hét múlva a szövődményként jelentkező tüdőgyulladás következtében áll be a sértett halála [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].

II. A külföldi állampolgárságú, emberölést elkövető vádlottal szemben mellékbüntetésként végleges hatályú kiutasítás kiszabása indokolt [Btk. 61. § (1) és (3) bek., 166. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2000. január 7. napján meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, és ezért 11 évi börtönbüntetésre, valamint kiutasításra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A román állampolgárságú vádlott 1998. augusztus 19-én a szállásadóját, egy 74 éves asszonyt annak lakásában konyhakéssel hasba szúrta, aztán a késsel a védekező sértett felső testén is több szúrt, illetve szúrt-metszett sérülést ejtett.

A hasszúrás közvetlenül életveszélyes volt; a műtét az életveszélyt elhárította, de a sérülés szövődményeként kétoldali tüdőgyulladás alakult ki, és a sértett szeptember 8-án meghalt.

A hasszúrás közepes, a többi szúrás közepes és enyhe közepes erejű volt.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett, a fellebbezésüket a tárgyaláson mindketten fenntartották.

A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva az ügy érdemi elbírálását akadályozó eljárási szabálysértést nem észlelt.

Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokkal ellentétesen járt el, amikor a vádlott feleségének és testvérének a nyomozás során tett vallomásáról perrendszerűen felvett jegyzőkönyvet nem olvasta fel, annak ellenére, hogy a tanúkat a tárgyaláson nem lehetett kihallgatni.

A Be. 83. §-ának (3) bekezdése szerint a vallomás tartalmát rögzítő okirat is felhasználható bizonyítékként, egyebek mellett akkor, ha a vallomást tevő személy nem hallgatható ki, ezért a bíróság álláspontjával ellentétben az a körülmény, hogy ezek a tanúk az őket megillető mentességi jogról a tárgyaláson nem tudtak nyilatkozni, nem lett volna akadálya a korábbi vallomásaik ismertetésének. Ez az eljárási szabálysértés azonban nem volt lényeges befolyással az ítéletre, ezért a Be. 261. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet hatályon kívül helyezését nem teszi szükségessé.

Az elsőfokú bíróság egyebekben a beszerezhető bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálta, ezek az ügy elbírálásához elegendőek voltak, az ügy kellő felderítése megtörtént.