32004R1008[1]

A Bizottság 1008/2004/EK rendelete (2004. május 19.) bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek importjára vonatkozó ideiglenes szubvencióellenes vám kivetéséről

A BIZOTTSÁG 1008/2004/EK RENDELETE

(2004. május 19.)

bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek importjára vonatkozó ideiglenes szubvencióellenes vám kivetéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2004. március 8-i 461/2004/EK rendelettel (1) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1997. október 6-i 2026/97/EK tanácsi rendeletre (2) (továbbiakban: az alaprendelet) és különösen annak 12. cikkére,

a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK

(1) 2003. augusztus 21-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3) közzétett értesítés útján (eljárás megindításáról szóló értesítés) a Bizottság bejelentette egy szubvenció-ellenes eljárás megindítását tekintettel bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek Közösségbe való importjára.

(2) Az eljárás a bizonyos grafitelektród-rendszerek teljes közösségi termelésének jelentős hányadát - jelen esetben több mint 50 %-át - képviselő termelők nevében eljáró Európai Szén- és Grafitszövetség (ECGA) által 2003 júliusában benyújtott panaszt követően kezdődött. A panasz egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott az említett termék támogatására és az abból eredő vagyoni kár meglétére, mely tények elegendőnek bizonyultak a szubvenció-ellenes eljárás megindításának jogosságához.

(3) Az eljárás megindítását megelőzően, valamint az alaprendelet 10. cikke (9) bekezdésének megfelelően, a Bizottság értesítette India kormányát (a továbbiakban: IK) egy megfelelően dokumentált panasz kézhezvételéről, mely arra hivatkozik, hogy bizonyos Indiából származó grafitelektród-rendszerek szubvencionált importja vagyoni kárt okozott a közösségi iparágban. India kormányát felkérték konzultációra a panasz tartalmára vonatkozó helyzet tisztázása, és közös megegyezésen alapuló megoldás elérése érdekében. Miközben konzultáció iránti megkeresés az IK részéről nem történt, az IK írásbeli észrevételeinek kézhezvétele a közösségi iparág által elszenvedett vagyoni kárra és a szubvencionált importra vonatkozó panaszban foglalt állításokról megtörtént.

(4) Az ugyanazon, Indiából származó terméknek a Közösségbe történő importjára vonatkozó párhuzamos dömpingellenes vámeljárás bevezetését értesítés útján közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának (4) aznapi számában.

(5) A Bizottság hivatalosan értesítette a panasz előterjesztőjét és más, az eljárás megindításában köztudottan érdekelt és ismert közösségi termelőket, exportőröket, importőröket, felhasználókat és szállítókat. A közvetlenül érintett feleknek lehetőséget adtak, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatásért folyamodjanak az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(6) A két indiai exportőr, az IK, valamint a közösségi termelők, felhasználók és importőrök/kereskedők írásban ismertették álláspontjukat. Az összes félnek, akik a megadott határidőn belül meghallgatást kértek, és meg is indokolták azt, lehetőséget adtak a meghallgatásra.

2. MINTAVÉTEL

(7) Figyelembe véve a nem kapcsolódó importőrök nagy számát a Közösségen belül, az alaprendelet 27. cikkével összhangban szükséges volt annak megvizsgálása, hogy kell-e mintavételi eljárást alkalmazni. Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavételi eljárás alkalmazásának szükségességéről, és amennyiben igen, a minta kiválasztásáról, az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében az összes ismert nem kapcsolódó importőrt felkérték arra, hogy az eljárás megindításától számított 15 napon belül nevezzék meg magukat, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat a Bizottság rendelkezésére bocsássák a 2002. április 1. és 2003. március 31. közötti időszakra vonatkozóan. Csak két nem kapcsolódó importőr egyezett bele a mintavételi eljárásban való részvételbe és bocsátotta rendelkezésre a kért alapinformációkat a megadott határidőn belül. Következésképpen a mintavétel alkalmazását nem tekintették szükségesnek ezen eljárás folyamán.

3. CUESTIONARIOS

(8) A Bizottság kérdőíveket küldött az összes ismert és érintett félnek, a fentiekben említett két nem kapcsolódó importőrnek és az összes többi vállalatnak, melyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül megnevezték magukat, valamint India kormányának is.

(9) Két indiai exportáló termelőtől, a két közösségi panasztevőtől, nyolc felhasználó vállalattól és a két, a fentiekben említett nem kapcsolódó importőrtől érkezett válasz. Ezenkívül egy felhasználó vállalat készített néhány mennyiségi információt tartalmazó írásbeli beadványt, és két felhasználói szövetség juttatott el írásbeli beadványt a Bizottságnak.

(10) A Bizottság a közösségi érdekeket sértő támogatás ideiglenes meghatározásához szükségesnek tartott minden információt felkutatott és ellenőrzött. Ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok helyszínein:

Közösségi termelők:

- SGL Carbon GmbH, Wiesbaden and Meitingen, Németország,

- SGL Carbon SA, La Coruña, Spanyolország,

- UCAR SNC, Notre Dame de Briançon, Franciaország (beleértve annak kapcsolódó vállalatát is: UCAR SA, Etoy, Svájc),

- UCAR Electrodos Ibérica SL, Pamplona, Spanyolország,

- Graftech SpA, Caserta, Olaszország.

Nem kapcsolódó importőrök a Közösségben:

- Promidesa SA, Madrid, Spanyolország,

- AGC-Matov allied graphite & carbon GmbH, Berlin, Németország.

Felhasználók:

- ISPAT Hamburger Stahlwerke GmbH, Hamburg, Németország,

- ThyssenKrupp Nirosta GmbH, Krefeld, Németország,

- Lech-Stahlwerke, Meitingen, Németország,

- Ferriere Nord, Osoppo, Olaszország.

Exporáló termelők Indiában:

- Graphite India Limited (GIL), Kolkatta;

- Hindustan Electro Graphite (HEG) Limited, Bhopal.

(11) A támogatás és a kár megállapítására irányuló vizsgálat 2002. április 1. és 2003. március 31. között (a továbbiakban: vizsgálati időszak) zajlott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálati ideje 1999 és a vizsgálati időszak vége között (továbbiakban: figyelembevételi időszak) zajlott.

B. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

1. ÉRINTETT TERMÉK

(12) Az érintett termék a grafitelektródok és/vagy az ilyen elektródok esetében használt elektród-kötőelemek, akár együtt, akár külön-külön importálják ezeket. A grafitelektród kerámiaipari eljárással előállított vagy extrudált grafitrúd. E henger mindkét végére csavarmenetes, kúpos "foglalatot" alakítanak ki oly módon, hogy két vagy több elektród egymáshoz illeszthető, és így egy rúd építhető. Egy szintén grafitból készült kapcsoló elemmel lehet két csatlakozó részt összeilleszteni. Ennek az elemnek elektród-kötőelem a neve. Mind a grafitelektródot, mind az elektród-kötőelemet általában előre összeállított kiszerelésben, grafitelektród-rendszerként értékesítik.

(13) Az ilyen elektródok esetében használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek a kőolajipar egyik melléktermékének, a petrolkoksznak, valamint kőszénkátrány-szuroknak a felhasználásával készülnek. Az előállítási folyamat hat lépésből áll, úgy mint: formázás, égetés, impregnálás, újraégetés, grafitosítás és megmunkálás. A grafitosítási folyamat során a terméket elektromos úton 3 000oC fölé melegítik és fizikailag grafittá alakítják, ami a szén kristályos módosulata: egyedülállóan kis elektromos, de nagy hővezető képességgel rendelkező anyag: magas hőmérsékleten mutatott nagyfokú szilárdsága és teljesítőképessége alkalmassá teszi elektromos ívkemencében való felhasználását. Egy grafitelektród-rendszer gyártási időtartama hozzávetőlegesen két hónap. A grafitelektród-rendszerek esetében nincsenek helyettesítő termékek.

(14) Grafitelektród-rendszereket acéltermelők használnak a "miniacélművek" néven is emlegetett elektromos ívkemencékben, elektromos áramvezetőként, acél újrafeldolgozni kívánt ócskavasból történő előállításához . Az ilyen elektródokhoz használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek közül csak azok tartoznak e vizsgálat körébe, amelyeknek látszólagos térfogatsúlya 1,65 g/cm3 vagy több, és elektromos ellenállása 6,0 μΩ.m vagy kevesebb. Azok a grafitelektród-rendszerek, amelyek megfelelnek ezeknek a műszaki jellemzőknek, rendkívül nagy áramteljesítmény-hasznosításúak.

(15) Egy indiai exportőr kijelentette, hogy néhány esetben az érintett terméket anélkül állította elő, hogy kiváló minőségű tűkokszot használt volna, amely első osztályú petrolkoksz, és amelyet e társaság szerint, a panasztevők a (12) és (14) bekezdésben említett előírások értelmében elengedhetetlennek tartottak a termék előállításához. Éppen ezért a fenti exportőr azzal a követeléssel lépett fel, hogy az ilyen elektródokhoz használt, kiváló minőségű tűkoksz felhasználása nélkül készült grafitelektródok és elektród-kötőelemek a vizsgálatból legyenek kizárva. Valóban különböző minőségű petrolkokszot lehet felhasználni a grafitelektród-rendszer előállítására. Azonban, a felhasznált nyersanyagoktól függetlenül, a végtermék fizikai és műszaki jellemzői, valamint végső felhasználása az, ami meghatározza a termék pontos leírását. Amennyiben az Indiából származó és a Közösségbe importált elektródokhoz felhasznált grafitelektródok és elektród-kötőelemek a termék pontos leírásában megadott fizikai és műszaki jellemzőknek megfelelnek, azokat érintett terméknek kell tekinteni. Következésképpen a követelést visszautasították.

2. HASONLÓ TERMÉK

(16) Az Indiából a Közösségbe exportált termék, az Indiában előállított és forgalmazott hazai termék, valamint a közösségi termelők által a Közösség területén gyártott és forgalmazott termék ugyanolyan fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, valamint ugyanolyan az alkalmazási köre, ennek következtében az alaprendelet 1. cikkének (5) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendő.

C. TÁMOGATÁS

1. BEVEZETŐ

(17) A panaszban leírt információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján a következő öt program, mely exporttámogatást vonhat magával, került kivizsgálásra:

i) Vámjogosultsági program (DEPB)

ii) Tőkejavak export-előmozdító programja (EPCG)

iii) Előzetes engedély-program (ALS)

iv) Exportfeldolgozó zóna /Exportorientált egység (EPZ/EOU)

v) Jövedelemadó-mentesség

(18) A fent meghatározott i., ii., iii., iv., v. programok az 1992-es Külkereskedelmi törvényen alapulnak (Fejlesztés és szabályozás), mely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. A Külkereskedelmi törvény feljogosítja India kormányát az export- és importpolitikára vonatkozó értesítések kibocsátására, melyek a Kereskedelmi Minisztérium által ötévenként kiadott és rendszeresen frissített Export- és importpolitika című dokumentumban kerülnek összefoglalásra. Az ennek az ügynek a vizsgálati időszakára vonatkozó Export- és importpolitika című dokumentum a 2002. április 1-jétől2007. március 31-ig terjedő ötéves tervet tartalmazza. Ezenkívül India kormánya megállapítja az India külkereskedelmi politikáját meghatározó eljárásokat, melyeket a folyamatosan frissített Eljárási kézikönyv - 2002. április 1. - 2003. március 31. (1. kötet) című dokumentumban tesz közzé.

(19) A 2002. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakot felölelő Export- és importpolitika című dokumentumból világosan kitűnik, hogy az ezen politika hatályba lépése előtt kibocsátott licencek/ igazolások/ engedélyek továbbra is, és a vizsgálati időszak alatt is, hacsak másként nem rendelkeznek, érvényben maradnak arra a célra, melyre az ilyen licencet/ igazolást/ engedélyt kibocsátották.

(20) A 2002. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakot felölelő Export- és importpolitika és az Eljárási kézikönyv - 2002. április 1.-2007. március 31. (1. kötet) című dokumentumokkal összefüggésben ebben a szövegben a fent említett i.-iv. vizsgálati programok jogi alapjára vonatkozóan további hivatkozások találhatók.

(21) Az v. pontban meghatározott jövedelemadó-mentesség a Pénzügyi törvénnyel évenként módosított 1961-es Jövedelemadó törvényen alapul.

(22) Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének b) pontja előírja, hogy olyan fejlődő országok esetében, melyek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai, és melyeket megemlítenek a Támogatások és Kiegyenlítő Intézkedések egyezményében (ASCM), valamint olyan országok esetében, melyek a Kereskedelmi Világszervezet tagjai, és amelyekben teljesen felszámolták az exporttámogatásokat, az importra alkalmazott 3 %-os de minimis támogatási küszöbérték a WTO-megállapodás hatályba lépésének napjától számított nyolcadik év elteltével érvényét veszti. Mivel a fent említett megállapodás 1995. január 1-jén lépett hatályba, ez a támogatási küszöbérték már nem alkalmazható. A jelenleg a fejlődő országokban az importra alkalmazott de minimis támogatási küszöbérték 2 %, ahogy azt az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének a) pontja meghatározza. Az ASCM VII. mellékletében leírt országok esetében alkalmazott 3 %-os de minimis támogatási küszöbérték alkalmazásával párhuzamosan az EU-gyakorlat az említett országok esetében egyéni támogatási programonként 0,3 %-os de minimis támogatási küszöbértéket is alkalmazott. Mivel az ASCM VII. mellékletében leírt országok esetében a különleges de minimis támogatási küszöbérték már nem alkalmazható, az egyéni támogatási programra vonatkozó küszöbérték sem kerül a továbbiakban alkalmazásra.

2. VÁMJOGOSULTSÁGI PROGRAM (DEPB-PROGRAM - DUTY ENTITLEMENT PASSBOOK SCHEME)

a) Jogalap

(23) A DEPB 1997. április 1-jén lépett hatályba a Vámhatósági értesítés 34/97. számában. A program részletes leírását az Export- és importpolitika 4.3.1-4.3.4 bekezdése, valamint az Eljárások kézikönyve 4.37-4.53 bekezdése tartalmazza. A DEPB az 1997. március 31-én befejezett Passbook-program jogutódja. Kezdetben kétféle DEPB létezett: előexport alapú és utóexport alapú DEPB.

(24) India kormánya kiemelte, hogy az előexport alapú DEPB 2000. április 1-jén el lett törölve, ezáltal a vizsgálati időszak szempontjából nem lehet releváns. Megállapították, hogy egyik vállalat sem részesült az előexport alapú DEPB-juttatásból, és ezért nem szükséges az előexport alapú DEPB kiegyenlíthetőségének megállapítása. Ebből kifolyólag e program elemzése csak az utóexport alapú DEPB-en alapul.

b) Jogosultság

(25) Az utóexport alapú DEPB-t exportra gyártók vagy exportkereskedők (azaz kereskedők) vehetik igénybe.

c) Az utóexport alapú DEPB gyakorlati megvalósítása

(26) A program értelmében bármely exportőr folyamodhat hitelért, mely az exportált késztermék értékének a százalékában kerül kiszámításra. Az indiai illetékesek a standard input-output normák (SION) alapján ilyen DEPB-hitelarányt állapítottak meg a legtöbb termékre, az érintett termék tekintetében is. A kiutalt hitel összegét tartalmazó engedély kibocsátására automatikusan sor kerül a kérelem kézhezvételét követően.

(27) Az utóexport alapú DEPB az ilyen hitelek igénybevétele esetén lehetővé teszi az alkalmazandó vám ellensúlyozását minden rákövetkező import esetében, kivéve az importmegszorítás vagy importtilalom alá eső áruk esetében. Az ilyen hitellel importált áruk azt követően a hazai piacon (értékesítésiadó-köteles) forgalmazhatók vagy más módon felhasználhatók.

(28) A DEPB-engedélyek szabadon átruházhatók, ezért gyakran eladják őket. A DEPB-engedély, melynek kezelési költsége a kiutalt hitel 0,5 %-a, a kiállítás napjától számított 12 hónapig érvényes. Ennek megfelelően a 2001. április 1. és 2003. március 31. közötti kétéves időszakban kiállított engedélyek a vizsgálati időszakban vagy értékesítésre vagy pedig importvám ellensúlyozására voltak hozzáférhetőek.

(29) A vizsgálati időszakot megelőzően, azaz 2002. március 31-ig bezárólag, a DEPB-engedély bemutatása lehetővé tette egy általános importvám ellensúlyozását az engedély névértékéig terjedő összegig. Ezenfelül a DEPB-engedély egy másik vám, nevezetesen egy speciális kiegészítő vámtétel (SAD) alóli mentességet is lehetővé teszi. A SAD az Indiába importált legtöbb áru, így az érintett termék esetében is a vámérték ad valorem 4 %-ában került megállapításra. Míg e program értelmében a SAD alóli mentesség a DEPB-engedély bemutatásától függött, a megtakarított SAD-összeg nem került levonásra az engedélyben biztosított hitel összegéből. Ezáltal a DEPB-engedély névértékén túl kiegészítő gazdasági haszon halmozódott fel a DEPB-programban.

(30) A vizsgálati időszak kezdetétől fogva, 2002. április 1-jétől, India kormánya a DEPB-program értelmében eltörölte a SAD alóli mentességet. Ennélfogva a vizsgálati időszak alatt semmilyen SAD-ellensúlyozást nem vontak le az importőr által bemutatott DEPB-engedélyre kapott hitelből. Figyelembe véve a programban bekövetkező ezen változást, és az előzőleg a SAD-mentességgel elérhető gazdasági előny exportőröknek történő kompenzálását, India kormánya 2002. április 1-jei hatállyal a SION módosításával növelte a DEPB-rátákat az érintett termékre vonatkozóan. Kérésre India kormánya utólagos hiteleket bocsátott ki a 2002. április 1. előtt használatos engedélyekre azért, hogy a felülvizsgált DEPB-ráta szintjére emelje a biztosított hitel mértékét.

d) Végkövetkeztetés az utóexport alapú DEPB-ről

(31) Amikor egy vállalat árut exportál, arra hitelt kap, mely különböző áruk jövőbeli importjára kifizetendő jóváhagyott vám kiegyenlítésére használható fel, vagy pedig egyszerűen a nyílt piacon értékesíthető.

(32) A hitel mértéke a SION-ráták alapján automatikusan kiszámításra kerül függetlenül attól, hogy felhasználandó anyagok importálásra kerültek-e, fizettek-e rá vámot, illetve hogy a felhasználandó anyagokat valóban exporttermelésre használták-e és ha igen, milyen mennyiségben. Valójában egy vállalat a múltbeli exportok alapján követelhet engedélyt függetlenül attól, hogy más forrásokból is importál-e vagy vásárol-e árukat. A DEPB-hitelek támogatások, ezért anyagi hozzájárulásnak tekintendők. Ezen hitelek magukban foglalják a pénzeszközök közvetlen átadását, mert értékesítés útján készpénzzé alakíthatók, illetve a vám ellensúlyozására fordíthatók, így India kormánya arra kényszerül, hogy elengedje a bevételeket, amelyet egyébként meg kellene fizetni.

(33) Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja kivételt tesz lehetővé, többek között a vámkedvezmény és a helyettesítő vámkedvezmény-programok alól, melyek megegyeznek az I. melléklet i. pontjában, a II. mellékletben (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai) és a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) lefektetett szigorú szabályokkal.

(34) Ebben az esetben az exportőr nem kötelezhető a vámmentesen importált áruknak a termelési folyamatban történő felhasználására, és a hitel összege nem a jelenleg használt felhasználandó anyagokhoz viszonyítva kerül kiszámításra.

(35) Ezenkívül nincs olyan program vagy eljárás, amely megerősítené azt, hogy milyen felhasználandó anyagok kerültek felhasználásra az exportált termék előállítása során, valamint hogy előfordult-e importvám-többletfizetés az alaprendelet I. mellékletének i.) pontja, II. és III. melléklete értelmében.

(36) Végül, az exportőrök jogosultak a DEPB által elérhető gazdasági előnyre függetlenül attól, hogy importálnak-e felhasználandó anyagot vagy sem. Gazdasági előny elérése érdekében elegendő, hogy az exportőr egyszerűen árut exportál felhasználandó anyagot importáltálásának bizonyítása nélkül. Ily módon azok az exportőrök is, akik helyi szinten szerzik be a felhasználandó anyagot és nem importálnak semmilyen árut, melyet felhasználandó anyagként használnának, jogosultak a DEPB által elérhető gazdasági előnyökre. Ebből eredően az utóexport alapú DEPB nem teljesíti az alaprendelet I.-III. mellékletének kritériumait.

(37) Az i. az importált felhasználandó anyagok az előállítási folyamat során történő felhasználásra kerülése, és ii. az alaprendelet II. melléklete értelmében egy ellenőrző rendszer felállítása követelmények hiányában az utóexport alapú DEPB az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja ii. alpontja értelmében, nem tekinthető vámkedvezmény-, illetve helyettesítő vámkedvezmény-programnak (III. melléklet).

(38) Mivel a (33) preambulumbekezdésben említett, a vámkedvezmény- és helyettesítő vámkedvezmény-program támogatásának meghatározására vonatkozó kivétel nem alkalmazandó, a többletelengedés kérdése nem merül fel, és a kiegyenlíthető támogatás a rendszerint minden importra köteles összes importvám elengedéseként határozható meg.

(39) Mivel India kormányának anyagi hozzájárulása gazdasági előnyöket ruház a DEPB-engedély tulajdonosára, és mivel a kormány bevétele, amelyet egyébként meg kellene fizetni, elengedésre kerül, a program támogatást képez. Ez a támogatás az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése a) pontja értelmében, jogilag az exportteljesítménytől függ, mert, ahogy a fentiekből kitűnik, csak export útján érhető el. A támogatást tehát specifikusnak és kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

e) A támogatás összegének kiszámítása az utóexport alapú DEPB esetében

(40) A vállalatok gazdasági előnye az engedélyekben biztosított, a vizsgálati időszak folyamán felhasznált vagy átruházott (értékesített) hitelösszeg alapján került kiszámításra. Annak érdekében, hogy az elengedett bevétel összegének a kiszámítása a lehető legpontosabb legyen, különbséget kell tenni a vizsgálati időszak folyamán kiadott és használt engedélyek, a vizsgálati időszak folyamán kiadott és átruházott engedélyek, a vizsgálati időszak előtt kiadott és a vizsgálati időszak folyamán használt engedélyek, valamint a vizsgálati időszak előtt kiadott és a vizsgálati időszak folyamán átruházott engedélyek között.

(41) Abban az esetben, ha az együttműködő exportáló termelő a vizsgálati időszak folyamán adta ki, és az alkalmazandó vám (a SAD-ot is beleértve) megfizetése nélkül áruexportra használta a DEPB-engedélyt, a gazdasági előny az elengedett összes importvám alapján, a szóban forgó DEPB-engedély követelésegyenlegéből levonva került kiszámításra.

(42) Abban az esetben, ha a DEPB-engedély a vizsgálati időszak folyamán került kiadásra és lett átruházva (értékesítve), a gazdasági előny az engedélyben biztosított hitelösszeg alapján (névérték) került kiszámításra, tekintet nélkül az engedély eladási árára, mivel az engedély eladása egy tisztán kereskedelmi döntés következménye, mely nem módosítja a program révén szerzett gazdasági előny összegét (egyenértékű India kormánya pénzeszközeinek átadásával).

(43) Abban az esetben, ha a DEPB-engedélyt a vizsgálati időszak előtt adták ki, és a vizsgálati időszak folyamán az együttműködő exportáló termelő az alkalmazandó vám megfizetése nélkül áru importálására használta, a gazdasági előny az elengedett összes importvám (a SAD-ot is beleértve) alapján a szóban forgó DEPB-engedély hitelegyenlegéből levonva került kiszámításra. Az vámok ellensúlyozására használt meglévő engedélyek helyébe kiadott kiegészítő engedélyeket, melyek a megnövekedett DEPB-hitelek következtében kerültek kiadásra, szintén figyelembe vették az India kormánya által elengedett bevételek összegének megállapításánál.

(44) Abban az esetben, ha a DEPB-engedély a vizsgálati időszak előtt került kiadásra, és a vizsgálati időszak folyamán lett átruházva (értékesítve), megállapították, hogy ezen engedélyek a névértéküket meghaladó áron kerültek értékesítésre. Ez a díj az ilyen engedélyek által engedélyezett SAD alóli kiegészítő mentességgel magyarázható, ahogy a fentiekből is kitűnik. Az ezen engedélyek felvásárlói által importált termékek ismerete nélkül nem lehetséges az India kormánya részéről elengedett összes bevétel összegének megállapítása. Azonban óvatos becslések szerint, ennek az összegnek legalább az engedély eladási árával megegyezőnek kell lennie, mivel gazdasági szempontból nincs értelme az engedélyt a valós értékénél többért értékesíteni. Ennek következtében a gazdasági előny az engedély eladási ára alapján került kiszámításra.

(45) Ahogy a (26) preambulumbekezdésben megállapításra került, a DEPB-programból eredő gazdasági előny az exportált késztermék értékén alapul, és nem a szállított, exportált, termelt vagy előállított mennyiség alapján kerül odaítélésre. Ezért az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében a vizsgálati időszak során a támogatás kiszámított összegét a teljes exportárbevétel alapján osztották el. A gazdasági előny kiszámításakor az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja értelmében a támogatásra való jogosultság megszerzése során szükségszerűen felmerülő díjak levonásra kerültek.

(46) A vállalatok igényt tartottak arra, hogy a szakemberek számára kifizetett, valamint az értékesítési jutalék kifizetése és egyéb kiadások során felmerülő költségek kerüljenek levonásra a DEPB-programból eredő gazdasági előny kiszámításakor. Ebben a vonatkozásban megjegyzendő, hogy harmadik fél igénybevétele engedélyek vétele és értékesítése céljából tisztán kereskedelmi döntés, mely nem módosítja az engedélyekben biztosított hitel összegét. Mindenesetre az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja értelmében csak a támogatásra való jogosultság megszerzése során szükségszerűen felmerülő költségek kerülnek levonásra. Mivel a fentiekben említett költségek nem szükségszerűen a támogatásra való jogosultság megszerzése során merülnek fel, az igényt elutasították.

(47) A vállalatok azt is kijelentették, hogy a DEPB-engedélyükből eredő gazdasági előny egyéb bevételeket eredményezett, és így növekedett az általános adókötelezettségük, különösképpen a vállalati jövedelemadójuk. Ennélfogva igényt tartottak rá, hogy a DEPB-programból eredő gazdasági előnyből levonásra kerüljön a jelenleg fizetendő jövedelemadó összege.

(48) Az a tény, hogy egy vállalat milyen módon használja fel a támogatási rendszer által ráruházott gazdasági előnyt, jelen esetben vagy olyan engedély felhasználásával, mely lehetővé tette az importvám ellensúlyozását, vagy pedig az engedélyek értékesítésével, különböző kihatással lehet a vállalat adózási helyzetére. Nem a vizsgálatot folytató hatóság feladata, hogy megvizsgálja, milyen hatással lehet egy ilyen gazdasági előny a vállalat adózási helyzetére. Ebből kifolyólag az igényt elutasították.

(49) Mindkét együttműködő vállalat a vizsgálati időszak folyamán gazdasági előnyt szerzett e program keretében, és 14.5 % és 20.4 % közötti támogatásban részesült.

3. AZ EXPORTOT ELŐMOZDÍTÓ TŐKEJAVAKPROGRAMJA (EPCG-PROGRAM - EXPORT PROMOTION CAPITAL GOODS SCHEME)

a) Jogalap

(50) Az EPCG-programot 1992. április 1-jén jelentették be. A vizsgálati időszak alatt a programot a 28/97. számú és a 1997. április 1-jén hatályba lépő 29/97. számú vámhatósági értesítés szabályozta. A program részleteit a 2002/2007. Export és importpolitika 5. fejezete, valamint az Eljárási kézikönyv 5. fejezete tartalmazza.

b) Jogosultság

(51) A programban gyártó-exportőrök (azaz minden olyan indiai gyártó, aki exportál) vagy kereskedő-exportőrök (azaz kereskedők) vehetnek részt, ahol a "megkötés" a gyártók támogatása.

c) Gyakorlati megvalósítás

(52) A program gazdasági előnyeinek kihasználása érdekében a vállalatnak be kell nyújtania az illetékes hatóságokhoz az importálandó tőkejavak típusára és értékére vonatkozó részletes adatokat. Attól függően, hogy a vállalat milyen szintű exportkötelezettséget kész vállalni, csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel mellett importálhat tőkejavakat. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált tőkejavaket az exportálandó áruk előállítására kell használni. Az exportőr kérelmére engedélyt bocsátanak ki, amely preferenciális vámtételek mellett teszi lehetővé az importot. Az engedély megszerzéséhez kérelmezési díjat kell fizetni.

(53) Az EPCG-engedély tulajdonosa hazailag is hozzájuthat a tőkejavakhoz. Ilyen esetben a tőkejavak hazai gyártója élhet az ilyen tőkejavak gyártásához szükséges alaktrészek vámmentes importja adta gazdasági előnnyel. Másik lehetőségként a hazai gyártó igényelheti a vélhető exportra szóló kedvezményt az EPCG-engedély tulajdonosának tőkejavakkel történő ellátását illetően.

(54) Az EPCG-programban való részvétel érdekében exportkötelezettséget kell vállalni. Az exportkötelezettséget a tőkejavak felhasználásával gyártott vagy előállított áruk exportálásával kell teljesíteni, és ezen exportok értékének meg kell haladnia ugyanazon terméknek a vállalat által az előző három engedélyezett évben elért átlagos exportszintjét.

(55) A közemúltban változás következett be a program feltételeiben az exportkötelezettség kiszámítását illetően. Az új szabályok értelmében a vállalatoknak nyolc év áll rendelkezésére az exportkötelezettség teljesítéséhez (az exportok összegének az importált tőkejavak teljes vámmentes értékének legalább hatszorosának kell lennie). Ez a változás azonban nem módosítja a program alapvető működését.

d) Következtetések az EPCG-programról

(56) Az exportőr által fizetett csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a máskülöben befolyó bevétel el van engedve, és a rendes körülmények között megfizetendő behozatali vámtételek csökkentésével vagy elengedésével a kedvezményezett gazdasági előnyben részesül. Az engedélyt kizárólag exportáruk iránti kötelezettségvállalással lehet megszerezni. Az EPCG-program olyan támogatás, amely az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében jogliag az exportteljesítménytől függ, és vélhetően specifikus, ezáltal kiegyenlíthető.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(57) A vállalatok gazdasági előnyét az importált tőkejavakra kiszabott vám kifizetetlen összegei alapján számították ki olyan időszakra, amely az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett termék iparágában az ilyen tőkejavak normális értékcsökkentési időszakát tükrözi. A bevett gyakorlat szerint a vizsgálati időszak alatti gazdasági előny nagyságát kamat hozzáadásával kiigazították a vizsgálati időszak alatt annak érdekében, hogy a gazdasági előny értékét időtállóan tükrözze, és ezáltal meghatározza a program teljes gazdasági előnyét a kedvezményezett számára. Tekintettel a támogatás egyszeri támogatáshoz hasonló természetére, a vizsgálati időszak alatt a vállalatspecifikus kereskedelmi kamatot tartották megfelelőnek. Az (53) preambulumbekezdésben leírtak szerint az EPCG-programból származó gazdasági előny az exportált késztermékek megnövekedett értékétől függ, és nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek szerint ítélik meg. Ebből adódóan az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatás összegét a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomhoz mérten osztották el.

(58) A vizsgálati időszak alatt mindkét együttműködő exportőr részesült az EPCG-program nyújtotta gazdasági előnyből, és 0,1-0,3 %-os támogatást kaptak.

4. AZ ELŐZETES ENGEDÉLYPROGRAM (ALS-PROGRAM - ADVANCE LICENSE SCHEME)

a) Jogalap

(59) Az ALS-program 1977-78 óta működik. A program részleteit a Export és Importpolitika 4.1.1.- 4.1.7. bekezdése, valamint az Eljárási kézikönyv 4. fejezete tartalmazza.

b) Jogosultság

(60) Előzetes engedélyeket exportőrök, gyártó-exportőrök vagy kereskedő-exportőrők vehetnek igénybe, ahol a "megkötés" a gyártó(k) támogatása az exportálandó áruk előállításához felhasználandó anyagok vámmentes importja érdekében.

c) Gyakorlati megvalósítás

(61) A program által engedélyezett importok mennyiségét az exportált késztermékek mennyiségének százalékaként határozzák meg. Az előzetes engedélyek az engedélyezett importok egységeit mennyiségük és értékük alapján mérik. Mindkét esetben a megengedett vámmentes vásárlások meghatározására használt arányszámokat a SION alapján a legtöbb termékre vonatkozóan megállapítják, beleértve az érintett terméket is. Az előzetes engedélyekben meghatározott felhasználandó anyagok olyan elemek, amelyeket a vonatkozó késztermék előállításához használnak.

(62) Előzetes engedélyeket a következő esetekben lehet kiadni:

i) "Fizikai" exportok: előzetes engedélyek exportra gyártónak vagy exportáló kereskedőnek adhatók, ahol kitétel a gyártó(k) támogatása az exportálandó termékek gyártásához szükséges felhasználandó anyagok importjára nézve.

ii) Közvetett értékesítések: előzetes engedélyek kiadhatók közvetett értékesítésre az áruk gyártásához szükséges, egy másik előzetes engedéllyel rendelkező végső exportőr/vélhető exportőr számára értékesítendő felhasználandó anyagok gyártó-exportőrének. Az előzetes engedély tulajdonosa, aki közvetlen import helyett hazai forrásból kíván hozzájutni a felhasználandó anyagokhoz, közvetett értékesítésre irányuló előzetes engedély ellenében megteheti azt. Ilyen esetekben a hazai piacon vásárolt mennyiségek az előzetes engedélyből leírásra kerülnek, és kiadnak egy köztes előzetes engedélyt a hazai értékesítő hasznára. Az ilyen köztes előzetes engedély tulajdonosa jogosult arra a haszonra, hogy vámmentesen importálja a végső exportőrhöz szállítandó felhasználandó anyagok előállításához szükséges árukat.

iii) Vélhető exportok: előzetes engedélyek kiadhatók vélhető exportra az Export és importpolitika 8.2 bekezdésében említett kategóriákat helyettesítendő termékek gyártásához szükséges felhasználandó anyagok fő importőrének. Az indiai kormány szerint a vélhető exportok azokra az ügyletekre vonatkoznak, amelyek során az értékesített áruk nem hagyják el az országot. Az értékesítés számos kategóriája vélhető exportnak tekintendő, feltéve hogy az árukat Indiában gyártották, pl. az Exportorientált egységek számára értékesített áruk, vagy az EPCG-engedély tulajdonosának értékesített tőkejavak.

iv) Előzetes kiadási végzés (ARO - advance release order): Az előzetes engedély tulajdonosa, aki közvetlen import helyett hazai forrásból kíván hozzájutni a felhasználandó anyagokhoz, közvetett értékesítésre irányuló előzetes kiadási végzés ellenében megteheti azt.. Ilyen esetekben az előzetes engedélyek előzetes kiadási végzésként érvényesek, és a benne foglalt tételek értékesítése után az értékesítőre szállnak át. Mindez feljogosítja az értékesítőt a vélhető exportok kedvezményének és a végső fogyasztási adó megtérítésének gazdasági előnyeire. Bizonyos szempontból az ARO-mechanizmus visszatéríti az adókat és vámokat a terméket szállító gyártónak ahelyett, hogy ugyanezt az exportőrnek térítené vissza vámkedvezmény/visszatérítés formájában. Az adók/vámok visszatérítése hazai és importált felhasználandó anyagokra egyaránt alkalmazható.

(63) Az ellenőrzés folyamán megállapításra került, hogy egy gyártó-exportáló csak a fenti i) pontban említett ALS-eket (fizikai exportok) használta a vizsgálati időszak alatt. Ezért jelen vizsgálat keretein belül nem szükséges a fent említett ii), iii) és iv) kategóriák kiegyenlíthetőségének megállapítása.

d) Következtetések a programról

(64) Kizárólag az exportáló vállalatok kapnak olyan engedélyt, amelyek az importokra kiszabott vámok összegeinek kiegyenlítésére használhatók. Ebben a tekintetben a program az exportteljesítménytől függ.

(65) A fentiek szerint megállapításra került, hogy az ASL-t a "fizikai exportok" tekintetében a vizsgálati időszak alatt egy vizsgált vállalat használta. A vállalat az ASL-t az exportált termékek felhasználandó anyagainak vámmentes importjaira használta.

(66) Az indiai kormány kijelentette, hogy az ALS mennyiségi alapú program, és az engedély értelmében engedélyezett felhasználandó anyagok az exportok mennyiségeire vonatkoznak. Azt is javasolták, hogy bármilyen felhasználandó anyagot is importálnak az ALS keretén belül, ugyanazokat az felhasználandó anyagokat kell használni az exportálandó termékek gyártásához vagy a már exportált termékekhez használt felhasználandó anyag-készletek utántöltéséhez. Az indiai kormány szerint az importált felhasználandó anyagokat az exportőrnek kell felhasználnia, és ilyen felhasználandó anyagok nem értékesíthetők illetve nem szállíthatók át.

(67) Megfelelő rendszer vagy eljárás azonban nem volt annak megerősítésére, hogy az exportált áruk előállítási folyamatában felhasználták-e az felhasználandó anyagokat, és ha igen, melyeket. A rendszer csak azt mutatja, hogy a vámmentesen importált árukat felhasználták az előállítási folyamatban függetlenül az áruk rendeltetési helyétől (hazai vagy exportpiac).

(68) Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezése a) pontjának ii) alpontja kivételt említ többek között a vámkedvezmény és helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek alól, amelyek igazodnak az alaprendelet I. mellékletének i) tételében, II. mellékletében (vámkedvezmény meghatározása és szabályai) és III. mellékletében (meghatározás és a helyettesítő vámkedvezmény szabályai) meghatározott szigorú szabályokhoz.

(69) Megfelelő rendszer vagy eljárás hiányában annak megerősítésére, hogy mely felhasználandó anyagokat alkalmazták az exportálandó termék előállítási folyamatában, vagy hogy az alaprendelet I. melléklete i) tételének, II. és III. mellékletének értelmében történt-e importvám-többletfizetés, az ALS nem tekinthető engedélyezett vámkedvezmény vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának ii) alpontja értelmében.

(70) Mivel a fenti kivétel a (67) preambulumbekezdésben hivatkozott vámkedvezmény és helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek támogatási meghatározásához nem alkalmazandó, nincs szó többlet-visszautalásról, és a kiegyenlíthető gazdasági előny a rendesen minden importra kivetett teljes vám visszautalása.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(71) A vállalat gazdasági előnyét a vizsgálati időszak alatt használt engedélyekkel megadott hitel összege alapján számították ki. A (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az ALS keretén belüli gazdasági előny egyarát függ az exportált késztermékek mennyiségétől és értékétől. Ebből adódóan az alapszerződés 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatás összegét a vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomhoz mérten osztották el. A gazdasági előny kiszámításakor az alapszerződés 7. cikkének (1) bekezdése a) pontja értelmében a támogatás megszerzéséhez szükséges díjakat levonták. Ilyen alapon a szerzett támogatás 0,2 % volt.

5. EXPORTFELDOLGOZÓ ZÓNÁK ("EPZ") / EXPORTORIENTÁLT EGYSÉGEK ("EOU")

(72) Beigazolódott, hogy egyik exportáló termelő sem található sem az EPZ-ben, sem pedig az EOU-ban. Ennek megfelelően a jelen vizsgálat szempontjából nem volt szükség további elemzésre.

6. JÖVEDELEMADÓ-MENTESSÉG

a) Jogalap

(73) A jövedelemadó-mentesség jogi alapja az 1961-es jövedelemadó törvény. A törvény, amelyet a pénzügyi törvény évente módosít, meghatározza az adók beszedésének alapját , valamint a különféle igényelhető mentességeket/levonásokat. A cégek által igényelhető mentességek között szerepelnek a törvény 10A, 10B és 80HHC szakaszában foglaltak, amelyek jövedelemadó-mentességet biztosítanak az exporteladásokból származó haszonra.

b) Gyakorlati megvalósítás

(74) Az indiai kormány kijelentette, hogy 2003. március 31-től a jövedelemadó-mentesség eltörlésre került, és ezt bizonyítékokkal támasztotta alá. Amíg a program a vizsgálati időszak alatt gazdasági előnyt jelenthetett volna az érintett exportőrök számára, ez után az időpont után a program nem jár gazdasági előnnyel az exportáló vállalatokra nézve. Ilyen körülmények között, és az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében nem szükséges létrehozni a jövedelemadó-mentesség kiegyenlíthetőségét.

7. A KIEGYENLÍTHETŐ TÁMOGATÁSOK ÖSSZEGE

(75) Az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően a kiegyenlíthető támogatások összege ad valorem kifejezve 14,6% és 20,9% a vizsgált exportáló termelőkre vonatkozóan. Mivel Indiával a teljes együttműködés szintje magas volt (az Indiából származó érintett termékek a Közösségbe történő exportjainak 100 %-a), az összes többi vállalatra a maradék támogatási árrést a legnagyobb egyedi árréssel, azaz 20,9 %-kal rendelkező vállalat szintjén határozták meg.

D. KÖZÖSSÉGI IPARÁG

1. TELJES KÖZÖSSÉGI TERMELÉS

(76) A Közösségen belül a hasonló terméket az SGL AG ("SGL") és az UCAR SA ("UCAR") több leányvállalata, úgy mint az UCAR SNC, az UCAR Electrodos Ibérica SL és a Graftech SpA gyártja, amelyek nevében a panaszt benyújtásra került. Az SGL és az UCAR termelőüzemei Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban találhatók.

(77) A két panaszos közösségi termelőn, azaz az SGL-en és az UCAR-on túlmenően a hasonló terméket az 1999-es vizsgálati időszak alatt a Közösségben két másik termelő is gyártotta. E két másik termelő egyike fizetésképtelenné vált, és a német csődtörvény értelmében bírósági védelemhez kellett folyamodnia. Ez utóbbi vállalat 2002 novemberétől felfüggesztette a hasonló termék gyártását. Ez a két vállalat a panasszal kapcsolatban kifejezte támogatását, de a Bizottság felkérését a vizsgálatban való aktív közreműködésére vonatkozóan elutasította. A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi termelést a fent említett négy termelő biztosítja.

2. A KÖZÖSSÉGI IPARÁG MEGHATÁROZÁSA

(78) A két panaszos közösségi termelő megfelelően válaszolt a kérdőívre, és a vizsgálat során maximálisan együttműködött. A vizsgálati időszak alatt a közösségi termelés több mint 80 %-át képviselték.

(79) Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (8) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi iparágat, és a továbbiakban "közösségi iparág"-ként történik rájuk hivatkozás.

E. KÁROK

1. ELŐZETES MEGJEGYZÉS

(80) Mivel az érintett terméknek csak két indiai exportáló termelője van, és mivel a közösségi iparág szintén csak két gyártóból áll, az Indiából származó érintett termék Közösségbe történő importjaival vagy a közösségi iparággal kapcsolatos adatokat indexálni kellett az alaprendelet 29. cikkében rögzített titoktartási szabályok betartása végett.

2. KÖZÖSSÉGI FOGYASZTÁS

(81) A közösségi fogyasztás a közösségi iparág közösségi piacon értékesített mennyiségei, a hozzáférhető legpontosabb bizonyítékok szerint más közösségi gyártók közösségi piacon értékesített mennyiségei, a két együttműködő indiai exportáló termelő közösségi piacon értékesített mennyiségei, az SGL együttműködéséből szerzett, Lengyelországból importált értékesített mennyiségek és a Közösségbe irányuló egyéb importok Eurostat által biztosított, szükség esetén megfelelően hozzáigazított adatai alapján került megállapításra.

(82) Mindezek alapján az érintett termék közösségi fogyasztása 1999 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között 14 %-kal növekedett, 2001-ben 7 százalékponttal csökkent, 2002-ben további 1 százalékponttal csökkent, majd a vizsgálati időszakban 3 százalékponttal emelkedett. Mivel az érintett terméket elsősorban az elektroacél-iparban alkalmazzák, a fogyasztás mértékének alakulását kifejezetten ezen iparág gazdasági tendenciájához kell viszonyítani, amely 2000-ben erőteljesen felgyorsult, majd 2001-től kezdődően csökkenni kezdett.

3. AZ ÉRINTETT ORSZÁGBÓL SZÁRMAZÓ IMPORTOK

a) Mennyiség

(83) Az Indiából származó érintett termék Közösségbe irányuló importjainak mennyisége 1999 és a vizsgálati időszak között 76 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között az Indiából származó importok 45 %-kal, majd 2001-ben további 31 %-kal emelkedtek valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten csaknem stagnáltak.

b) Piaci részesedés

(84) Az érintett országban az exportőrök piaci részesedése az érintett időszak alatt 3,4 százalékponttal (61 %-kal) növekedett, hogy a vizsgálati időszak alatt elérje a 8-10 %-os szintet. Először 1999 és 2000 között 1,5 százalékponttal, 2001-ben további 2 százalékponttal emelkedett, valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten viszonylag állandó maradt. 1999-től a vizsgálati időszakig az érintett országból származó importok és piaci részesedések növekedése a fogyasztás 9 %-os növekedésével esett egybe.

c) Árak

i) Az árak alakulása

(85) 1999 és a vizsgálati időszak között az Indiából származó érintett termék importjainak átlagos ára 2000-ben 2 %-kal, 2001-ben 8 százalékponttal növekedett, majd 2002-ben 9 százalékponttal csökkent, és ezen a szinten a vizsgálati időszak alatt stagnált. A vizsgálati időszak alatt az Indiából származó érintett termék átlagos importára 1 %-kal magasabb volt, mint 1999-ben.

ii) Árak alákínálása

(86) Az említett termék összehasonlítható változatait összevetették az exportáló termelők és a közösségi iparág Közösségben használatos átlagos eladási áraira vonatkozóan. Ennek érdekében a közösségi iparág nem kapcsolódó vásárlóknak kiszabott, kedvezményektől és adóktól mentes gyártelepi árait összehasonlították az indiai exportáló termelők CIF közösségi határparitáson számított áraival, amelyeket megfelelően hozzáigazítottak a behozatal utáni költségekhez. Az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Közösségben értékesített Indiából származó érintett termék ára 6,5-12,2 %-kal alacsonyabb volt a közösségi iparág árainál.

(87) Hangsúlyozni kell, hogy ezek az árkülönbözetek nem adnak teljes képet a támogatott importoknak a közösségi ipar áraira irányuló hatásáról, mivel árleszorítás és árszuppresszió egyaránt tapasztalható volt - mint ahogy látható a vizsgálati időszak alatt a közösségi iparág által elért viszonylag alacsony nyereségen -, miközben támogatás nélkül jóval magasabb nyereséget várhatott volna.

4. A KÖZÖSSÉGI IPARÁG HELYZETE

(88) Az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan vonatkozó gazdasági tényezőt és mutatót, amely befolyásolta a közösségi iparág helyzetét.

a) Előzetes megjegyzések

(89) Bizonyos kármutatók helyes értékelése érdekében szükség volt az UCAR-ra vonatkozó néhány adat megfelelő összevonására az UCAR közösségi termelési leányvállalatainak adataival (lásd (76) preambulumbekezdést).

(90) A Bizottság különös figyelmet fordított a két panaszos közösségi termelő korábbi versenyellenes magatartásából adódó kármutatók minden lehetséges következményére. A Bizottság nevezetesen biztosította, hogy a kárfelmérés kiindulópontja (1999) mentes volt minden versenyellenes gyakorlattól (lásd (121), (122), (125) preambulumbekezdést alább). Ezen túlmenően a közösségi iparág költségei és nyereségessége meghatározása során a Bizottság egyértelműen kérte és igazolta, hogy a versenyhatóságok által kirótt büntetésekkel kapcsolatos kifizetések közvetlen költsége, vagy az abból származó bármilyen közvetett költség (beleértve a finanszírozási költségeket) egyértelműen ki volt zárva annak érdekében, hogy a nyereséget úgy állapítsa meg, hogy az ne tartalmazzon semmilyen ilyen jellegű különleges kiadást.

b) Termelés

(91) A közösségi iparág termelése 2000-ben 14 %-kal növekedett, 2001-ben 16 százalékponttal, majd 2002-ben további 4 százalékponttal csökkent, és a vizsgálati időszak alatt 5 százalékponttal emelkedett. A 2000-ben tapasztalt ugrásszerű növekedés a jó gazdasági légkörnek volt köszönhető, amely abban az évben egyben növekedő kapacitás-kihasználtsági arányt is eredményezett.

c) Kapacitás és kapacitás-kihasználtsági arányok

(92) 2000-ben a termelési kapacitás kb. 2 %-kal csökkent, és 2001-ben ezen a szinten maradt. 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 5 illetve 2 százalékponttal tovább csökkent. A vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 9 %-kal alacsonyabb volt, mint 1999-ben, elsősorban az egyik közösségi termelőüzem működésének ideiglenes felfüggesztése eredményeként, amely az egész vizsgálati időszak alatt érvényben volt.

(93) A kapacitás-kihasználtság 1999-ben 70 %-os szintről indult, majd 2000-ben 81 %-ra emelkedett az erős kereslet hatására, különösképpen az elektroacél-iparban. 2001-ben és 2002-ben 70%-os szintre esett vissza, majd a vizsgálati időszak alatt 76 %-ra emelkedett.

(94) A vizsgálat kimutatta, hogy a fent említett üzem működésének felfüggesztése mögött álló gazdasági problémák hátterében számos ok áll, amelyek közül a két legjelentősebb a következő: i) az országban az elektromos áram árával együtt járó magas termelési költségek, és ii) az Indiából származó támogatott importokból adódó verseny. Mivel az egyik okot a másiktól igen nehéz elkülöníteni, a Bizottság megvizsgálta, hogy mi lehetett volna a kapacitás és a kapacitás-kihasználtság tendenciája 2002-ben és a vizsgálati időszakban, ha az üzem működését nem függesztették volna fel. A termelés mértéke változatlan maradt a szimulációban, mivel az adott közösségi termelő más termelőüzemei a hiány pótlása érdekében növelték termelékenységüket. Az alábbi táblázatból látható, hogy ha az üzem működését nem függesztették volna fel, akkor mind a termelési kapacitás, mind a kapacitás-kihasználtság a teljes közösségi iparágban az 1999-es szinthez nagyon közel lett volna a vizsgálati időszakban.

d) Készletek

(95) A vizsgálati időszak alatt a késztermékek leltárai a közösségi iparág teljes termelési mennyiségének kb. 3 %-át tették ki. A közösségi iparág zárókészleteinek szintje az érintett időszakban általánosan növekedett, és a vizsgálati időszakban az 1999-es érték kb. ötszöröse volt. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a leltározott tételek alakulása nem tekinthető a közösségi iparág gazdasági helyzetének különösen releváns mutatójának, mivel a közösségi termelők általában rendelésre termelnek, ezért a készletek rendszerint olyan áruk, amelyek vásárlók részére feladásra várnak.

e) Értékesített mennyiség

(96) A közösségi iparág saját termékeinek eladásai a nem kapcsolódó vásárlók részére a közösségi piacon 1999 és a vizsgálati időszak között 1 %-kal visszaesett. Pontosabban szemléltetve 2000-ben 16 %-kal ugrásszerűen megnőttek, 2001-ben 17 százalékponttal, majd 2002-ben újabb 5 százalékponttal csökkentek, később a vizsgálati időszak alatt újra emelkedtek 5 százalékponttal. Az értékesített mennyiség alakulása jól tükrözi az elektroacél-iparban a gazdasági tendenciát, amely a 2000-es fellendülés után 2001-ben és 2002-ben csökkenő irányba mozdult.

f) Piaci részesedés

(97) 2000-ben csekély kezdeti 1 százalékpontos növekedés után 2002-ig a közösségi iparág piaci részesedése jelentősen csökkent. A közösségi iparág 2001-ben 6,5 százalékpont piaci részesedést, majd 2002-ben újabb 2,8 százalékpontot veszített, miután a vizsgálati időszak alatt 1,9 százalékpontot visszaszerzett. Az 1999-es értékkel összehasonlítva a vizsgálati időszakban a közösségi iparág piaci részesedése 6,3 százalékponttal, avagy a mutatók tekintetében 9 %-kal alacsonyabb volt.

g) Növekedés

(98) 1999 és a vizsgálati időszak között, amikor a közösségi fogyasztás 9 %-kal növekedett, a közösségi iparág értékesített mennyisége a közösségi piacon 1 %-kal visszaesett. Fent is látható, hogy a közösségi iparág 6,3 százalékpontot vesztett piaci részesedéséből, miközben ugyanazon időszak alatt a támogatott importok 3,4 százalékponttal növelték piaci részesedésüket.

h) Foglalkoztatás

(99) 1999 és a vizsgálati időszak között a közösségi iparág foglalkoztatási szintje kb. 17 %-kal csökkent. A munkaerő 2000-ben 1 %-kal, 2001-ben pedig 5 százalékponttal visszaesett. 2002-ben és a vizsgálati időszakban 9, illetve 3 százalékpontos visszaesés következett be, amelynek legfőbb oka az egyik közösségi termelői üzem működésének felfüggesztése, valamint a munkaerő egy részének átcsoportosítása nyereségesebb üzletágakba.

i) Termelékenység

(100) A közösségi iparág munkaerejének termelékenysége - egy alkalmazott éves termelékenységében mérve - 1999-től 2000-ig először 15 %-kal ugrásszerűen megnőtt, 2001-ben 12 százalékponttal csökkent, 2002-ben 5 százalékponttal újra megnőtt, és a vizsgálati időszak alatt újabb 11 százalékponttal emelkedett. Az érintett időszak végén a termelékenység 19 %-kal magasabb volt az időszak elejéhez képest, ami a közösségi iparág ésszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseket tükrözi a versenyképesség megőrzése végett. Összehasonlításképpen az átlagos munkatermelékenységi növekedés a teljes közösségi gazdaságban (minden gazdasági ágazatot beleértve) csak 1,5 %-os volt ugyanabban az időszakban.

j) Bérek

(101) 1999 és a vizsgált időszak között az alkalmazottankénti átlagos bér 13 %-kal növekedett. Ez a számadat kissé alacsonyabb, mint ugyanabban az időszakban a teljes közösségi gazdaságban (összes ágazat) megállapított alkalmazottankénti átlagos nominális kompenzáció növekedésének mértéke (14 %).

k) Eladási árak

(102) A közösségi iparág saját termeléséhez nem kapcsolódó vásárlóinak szánt közösségi értékesítésben meghatározott egységárak 1999 és 2000 között 6 %-kal csökkent, 2001-ben 9 százalékponttal növekedett, 2002-ben 12 százalékponttal csökkent, és a vizsgálati időszakban 1 százalékponttal újra emelkedett. Mindent egybevéve 1999 és a vizsgálati időszak között az eladási egységárak 8 %-ot estek. Ez a viszonylag egyenlőtlen alakulás a következőkkel magyarázható.

(103) Az árakat két jelentős erő alakítja: az előállítási költségek valamint a kereslet és kínálat aránya a piacon. Amíg az eladási egységárak 1999 és a vizsgálati időszak között 8%-kal csökkentek, az előállítási költségegységek 2 %-kal emelkedtek. A költségek ezen viszonylag egyenletes alakulása után 2001-ben az érték 10 százalékponttal megugrott a nyersanyagárak 2000-es emelkedésének elhúzódó hatása következtében. A grafitelektróda-rendszerek gyártásához két alapvető nyersanyagra van szükség, petrolkokszra és szurokra, ami a teljes előállítási költség kb. 34 %-át teszi ki. Az enegria, amelynek az ára szintén erősen függ az olajár ingadozásától, az előállítási költségek további 13 %-át jelenti. Ez a három alapvető egységár-tétel összesen - köztük egy olyannal, amelyet közvetlenül befolyásol az olajár ingadozása -a hasonló termék teljes előállítási költségeinek közel 50 %-át teszi ki. Mivel a közösségi iparág árai nem tudtak lépést tartani az előállítási költségek emelkedésével a támogatott importokkal járó árszuppresszió miatt, a közösségi iparág visszaesést tapasztalt a nyereségességben.

l) A közösségi árakat befolyásoló tényezők

(104) A vizsgálat kimutatta, hogy a támogatott importok árai átlagosan 6-12 %-kal alacsonyabbak voltak a közösségi iparág átlagos leszorított eladási áránál a vizsgálati időszakban (lásd (86) preambulumbekezdést). Típusokat vizsgálva azonban az derült ki, hogy bizonyos esetekben az érintett exportáló termelők által kínált árak jóval alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparág fent említett átlagos alákínált árai. Az inkább egyedi terméktípusokhoz meghatározott ilyen alákínált árak együttesen, hozzáértve a támogatott importok egyre nagyobb piaci részesedését, kétségkívül befolyásolták a közösségi iparág belgazdasági árait.

m) Nyereségesség és a befektetések megtérülése

(105) A érintett időszakban a Közösségben a saját termelés nem kapcsolódó vásárlóknak történő értékesítésének nyereségessége az adózás előtti nettó értékesítés hozamának tekintetében 2000-ben 50 %-kal, 2001-ben újabb 3 százalékponttal, majd 2002-ben újabb 18 százalékponttal csökkent, és végül a vizsgálati időszak alatt 4 százalékponttal növekedett. 1999 és a vizsgálati időszak között a nyereségesség visszaesése 66%-ra rúgott, azaz 1999-ben 12-15%-ról a vizsgálati időszakban 3-6 %-ra esett.

(106) A beruházások megtérülése a befektetések nettó könyv szerinti érték százalékban meghatározott nyereségében kifejezve nagyjából követte a fent említett nyereségességi tendenciát a teljes érintett időszak alatt. 2000-ben 34 %-kal, 2001-ben 23 százalékponttal, 2002-ben 26 százalékponttal és a vizsgálati időszak alatt újabb 8 százalékponttal esett. Az 1999-ben uralkodó helyzethez mérten a befektetések megtérülése (ROI) a vizsgálati időszakban kb. 90 %-kal esett, azaz az 1999-es 45-55 %-ról a vizsgálati időszak alatt 3-10 %-ra.

(107) A Bizottság elkülönítette a fent említett üzem működésének felfüggesztésének a közösségi iparág összesített nyereségességére tett hatását (lásd (93) preambulumbekezdést) a vizsgálati időszak alatt. Kiderült, hogy a közösségi iparág nyereségessége 2002-ben 0,8 százalékponttal, a vizsgálati időszak alatt pedig 0,5 százalékponttal magasabb lehetett volna, ami azonban nem változtatta volna meg jelentős mértékben az 1999 óta látható nyereségességi tendenciát.

n) Pénzforgalom és tőkefelhalmozási képesség

(108) A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2000-ben 40 %-kal visszaesett, 2001-ben 24 százalékponttal emelkedett, 2002-ben 12 százalékponttal újra visszaesett, és a vizsgálati időszak alatt újabb 7 százalékponttal csökkent. A pénzforgalom 35 %-kal alacsonyabb volt a vizsgálati időszakban, mint az érintett időszak kezdetén.

(109) A világ különböző nemzeti és regionális hatóságai mindkét panaszos közösségi termelőre büntetést szabtak ki az 1990-es években az árrögzítés és piacfelosztás miatt. Ezeken a büntetéseken túlmenően a panaszos közösségi termelőket további költségek terhelték egyfelől az Egyesült Államokban és Kanadában a vásárlókkal és részvényesekkel való peres eljárások rendezése, másfelől pedig ezen különleges költségek finanszírozása miatt. Ennek eredményeként a két csoport eladósodottsága ugrásszerűen megnőtt, valamint hitelminősítésük és tőkefelhalmozási képességük egyaránt romlott. E helyzet gyakorlati következménye az, hogy a hasonló termék ágazati gyártására és eladására korlátozott tőkefelhalmozási képesség tekintetében nem lehetséges az elhatárolt értékelés a trösztellenes körülmények figyelmen kívül hagyásával. A nyereségességre, a befektetés megtérülésére és a pénzforgalomra vonatkozó fenti, valamint a befektetésekre vonatkozó alábbi bizonyítékok, amelyek kizárólag a hasonló termékre vonatkoznak, és amelyeket gondosan megóvtak a versenyellenes magatartás hatásaitól, minden bizonnyal súlyosbító tényezőnek tekinthetők a már eleve szorult, fent említett pénzügyi helyzetben.

o) Befektetések

(110) A közösségi iparág éves befektetései az érintett termékbe 1999 és a vizsgálati időszak között kb. 50 %-kal visszaestek. Pontosabban szemléltetve 2000-ben 2 7%-kal csökkentek, 2001-ben 4 százalékponttal növekedtek, 2002-ben 18 százalékponttal újra csökkentek, és a vizsgálati időszak alatt újabb 8 százalékpontot estek.

p) A kiegyenlítő árrés nagysága

(111) A közösségi iparág a támogatás valódi árrésének nagyságára való hatását illetően, mivel adott az érintett országból származó importok mennyisége és ára, ezt a hatást nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

q) A korábbi támogatásból vagy dömpingből való erősödés

(112) A jelen eljárásban értékelt helyzetet megelőző támogatás vagy dömping meglétéről való információ hiányában ez a kérdés irrelevánsnak tekintendő.

5. KÖVETKEZTETÉSEK A KÁROKAT ILLETŐEN

(113) 1999 és a vizsgálati időszak között az Indiából származó érintett termék támogatott importjának mennyisége 76 %-kal jelentősen emelkedett, és közösségi piaci részesedése 3,4 százalékponttal növekedett. Az Indiából származó támogatott importok átlagos árai következetesen alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparág árai az érintett időszakban. Mindemellett a vizsgálati időszak alatt az érintett országból származó importok árai alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál. Súlyozott átlagban mérve a vizsgálati időszak alatt az áralákínálás átlagosan 6-12 % volt, míg az egyedi terméktípusokra vonatkozóan néhány esetben jóval magasabb volt.

(114) Az érintett időszak alatt a közösségi iparág helyzetében romlást tapasztaltak. 1999 és a vizsgálati időszak alatt gyakorlatilag minden kármutató negatív irányba mozdult: a termelési mennyiség 1 %-kal csökkent, a termelési kapacitás 9 %-kal csökkent, a Közösségben az értékesített mennyiségek 1 %-kal csökkentek, és a közösségi iparág 6,3 százalékpont piaci részesedést veszített. Az eladási egységár 8 %-kal csökkent, miközben az előállítási költségegység 2 %-kal nőtt, a nyereségesség 66%-kal csökkent, a befektetési megtérülés és a működési tevékenységekből származó pénzforgalom pedig ugyanazt a negatív tendenciát követték. A foglalkoztatás 17 %-kal és a beruházás 50 %-kal csökkent.

(115) Néhány mutató láthatóan pozitív irányban fejlődött: az érintett időszak alatt a bérek 13 %-kal emelkedtek, ami normális emelkedési aránynak tekinthető, és a termelékenység 19 %-kal növekedett. A fent említett foglalkoztatásbeli csökkenéssel együtt ez utóbbi jól mutatja a közösségi iparág versenyképessége megőrzése érdekében az Indiából származó támogatott importokból eredő verseny ellenében tett erőfeszítéseit.

(116) Az előzőek tekintetében ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a közösségi iparág az alaprendelet 8. cikke értelmében jelentős kárt szenvedett.

F. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

1. BEVEZETÉS

(117) Az alaprendelet 8. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatott importok okoztak-e olyan mértékű kárt a közösségi iparágnak, amely miatt azt anyagi kárnak minősítheti. Vizsgálat tárgyát képezték a támogatott importoktól eltérő, a közösségi iparágat az importtal egyidejűleg potenciálisan károsító, ismert tényezők is, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ezen egyéb tényezők által okozott lehetséges kár nem a támogatott importoknak tudható be.

2. A TÁMOGATOTT IMPORT HATÁSAI

(118) A támogatott import mennyiségében 1999 és a vizsgálati időszak között bekövetkezett jelentős 76 %-os, illetve az ennek megfelelő közösségi piaci részesedés mértékében bekövetkezett 3,5 százalékpontos növekedés, továbbá a felfedezett alulkínálás (a vizsgálati időszakban átlagosan kb. 6-12 %) együtt járt a közösségi iparág gazdasági helyzetének romlásával. Ugyanezen időszakban a közösségi iparágat veszteség érte az értékesítés mértékében (- 1 %) és a piaci részesedésben (- 6,3 százalékpont), valamint nyereségessége is romlott (- 8,7 százalékpont). Ez a tendencia jelenti a növekvő közösségi piac hátterét 1999-től a vizsgálati időszak végéig. Mindemellett a tekintett időszak alatt a támogatott árak alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál, és ezáltal nyomást gyakoroltak azokra. A közösségi iparág árainak 8 %-os csökkenése egy olyan időszakban, amikor a termelés költségei csaknem 2 %-kal emelkedtek, a nyereségesség csökkenését vonta maga után. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a támogatott importok jelentős negatív hatást gyakorolnak a közösségi iparág helyzetére.

3. AZ EGYÉB TÉNYEZŐK HATÁSAI

a) A keresletnek az acéltermelés csökkenéséhez kapcsolódó visszaesése

(119) Két érdekelt fél állítása szerint a közösségi iparágat ért károk a hasonló termék iparában, nevezetesen az acéliparban, 2001-ben és 2002 elején bekövetkezett termelés-csökkenéshez kapcsolódnak.

(120) Az acéltermelés 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett visszaesését igazolja és megerősíti az érintett, illetve hasonló termék fogyasztásának alakulása, amely 2000-ben csúcsosodott ki, azt követően pedig 2001-ben és 2002-ben csökkent.. Eközben a közösségi iparág nyereségessége is folyamatosan csökkent 2000 és 2002 között. Az érv azonban bizonyosan nem vonatkozhat 2000-re, amikor a közösségi iparág nem profitált az acélpiac fellendüléséből az értékesítési árak és a nyereségesség ugyanazon évben bekövetkező csökkenése miatt. Ezzel ellentétben, a kérdéses évben az Indiából érkező importok mértéke 45 %-kal, piaci részesedésük pedig 1, 5 százalékponttal emelkedett. Megfigyelhető az is, hogy a fogyasztás a vizsgálati időszakban 2000-től kezdődően az 1999-es szint felett volt. Így az acéltermelés csökkenése nem vezetett az érintett, illetve hasonló termék iránti kereslet általános visszaeséséhez; ámbár a 2000-es szintet nyilvánvalóan nem érték el a következő években. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az acéltermelés visszaeséséhez kapcsolódó keresletcsökkenés nem ad kielégítő magyarázatot a közösségi iparágat ért kár keletkezésére, és a közösségi iparágnak okozott kárhoz csak nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem járult hozzá. Következésképpen a hatás nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó támogatott importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

b) Visszatérés a rendes versenyfeltételekhez a kartell felbomlását követően

(121) Számos érdekelt fél állítása szerint a közösségi iparágat ért károk kizárólag a grafitelektród-rendszerek vonatkozásában a közösségi piacon a rendes versenyfeltételekhez való visszatérés következményei. Pontosabban, az említett felek a közösségi iparág árainak és a nyereségességnek 1999 óta tartó folyamatos csökkenését annak a ténynek tulajdonítják, hogy a kezdő árak mesterségesen magasak voltak a kartell létezésének következtében.

(122) A Bizottság 2001. július 18-i 2002/271/EK (5) határozatában megállapította, hogy a két panasztevő közösségi termelő, egyéb termelőkkel együtt, 1992 májusa és 1998 márciusa között kartell-megállapodást működtetett. A jelen szubvenció-ellenes eljárásban megállapított vizsgálati időszak 2002. április 1-jétől2003. március 31-ig, míg a kárfelmérés szempontjából releváns időszak 1999. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tart. Ennélfogva, mind a vizsgálati, mind a figyelembevételi időszak a kartell működéséhez képest későbbi. A vizsgálat megállapította, hogy a megállapodások és szerződések különbözőségének ellenére az ügyletek többségét tipikusan azon éves szerződések teszik ki, amelyekben az adott évben történő bizonyos számú szállítást egy bizonyos áron garantálják. Az éves szerződésekről szóló tárgyalások rendszerint a szerződés hatálybalépését megelőző év októberében és novemberében zajlanak. A vizsgálat megállapította, hogy az 1998-1999-es időszakban az éves szerződések az ügyletek 40 %-át, a 6 hónapos szerződések az ügyletek 35 %-át, a 3 hónapos szerződések vagy az egyszerű megbízások pedig az ügyletek kb. 25%át tették ki. Hosszú távú szerződések (pl. hároméves szerződések) inkább manapság nyernek teret, az 1997-98-as időszakban ritkán vagy nem is fordultak elő, amint az logikusan várható egy olyan piactól, amelyet a magas árak jellemeznek. Ennélfogva megállapítható, hogy az 1999-ben ténylegesen számlázott és kifizetett ügyletek, valamint az azt követő, a fentebb említett (102) és(103) preambulumbekezdések alatt vizsgált árak az eladók és vevők közötti azon megállapodások eredményei, amelyek a piacfelosztási és árrögzítési időszak után jöttek létre.

(123) A fenti érvet alátámasztó tény, hogy ugyanezen érdekelt felek hívták fel a Bizottság figyelmét a nagy átmérőjű elektródok (azaz 700 mm feletti átmérő), vagyis egy olyan szegmentum árainak alakulására, amelyre állítólagosan nem szállítanak az indiai exportáló termelők. A vizsgálatok megállapították, hogy bár a két indiai exportáló termelő a vizsgálati időszak alatt nem exportálta ezt a típusú terméket, időközben kifejlesztették a technikai feltételeket azok előállításához. A vizsgálat azt is megállapította, hogy ezen különleges termékskála közösségi iparági árai relatíve nagyobb mértékben csökkentek 1999 és a vizsgálati időszak között, mint a hasonló termék átlagos közösségi iparági árai egészében véve. Ez a termékskála a hasonló termék közösségi piaci összértékesítésében korlátozott, 8 % körüli részesedést képvisel. Ez a különleges piaci szegmentum két további sajátossággal bír. Először is, egy viszonylag új és terjeszkedő piacról van szó, ami azt jelenti, hogy az 1999 és a vizsgálati időszak közötti években piac versenyképessége folyamatosan erősödött. Másodsorban, azt a nagy ügyfelek jelenlétének nagyon kis száma jellemzi, akik kisebb átmérőjű elektródákat is vásárolnak. Mint ahogyan az ésszerűen várható, ezek az átlagosnál nagyobb ügyfelek előnyös helyzetükből adódóan vásárlóerejüket arra használják, hogy egy átlagos ügyfél által elérhető kedvezményeknél nagyobb kedvezményeket érjenek el. Azok dominanciája ennélfogva torzítja az ár alakulását e különleges szegmentumban. Végül, bár az indiai termelők a vizsgálati időszakban ezt a termékskálát nem exportálták rendszeresen, a vizsgálat talált ezen termékskálára vonatkozó indiai árkínálatokat, amelyeket a közösségi ügyfelek a közösségi iparággal folytatott tárgyalásaik során alkueszközként használtak.

(124) A Bizottság hosszú távú ársorokat (az 1980-as évek közepétől) kért és kapott a közösségi iparágtól a hasonló terméknek a közösségi piacon történő reprezentatív értékesítéshez. Ezek a sorok azt mutatják, hogy az árak a '90-es években fokozatosan emelkedtek és 1998-ban érték el a csúcsot. 1998 és 1999 között egy 14 %-os, hirtelen árzuhanás volt megfigyelhető, amely világosan tükrözi a piac felosztásának és az árrögzítés időszakának végét.

(125) Azonkívül, a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérésre való hivatkozás nem ad magyarázatot a közösségi iparágat a piaci részesedésében 1999 és a vizsgálati időszak között ért veszteségre, amely a támogatott importok piaci részesedése növekedésének szisztematikus ellensúlyozása volt. A fentiekből következik, hogy a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérés a közösségi iparágat károsító folyamatoknak csak egy korlátozott részére ad magyarázatot, következésképpen annak hatása nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó támogatott importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

c) Egyéb közösségi termelők teljesítménye

(126) Egyéb a közösségi iparághoz nem tarozó közösségi termelő nem működött együtt a vizsgálatokban. Meg kell jegyezni, hogy a két másik ismert közösségi termelő közül az egyik fizetésképtelenné vált és 2002 novemberétől leállította a termelést (lásd fentebb a (77) preambulumbekezdést). Hozzáférhető bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a két másik termelő által az Európai Közösségben értékesített mennyiség 1999-ben 15 000 tonnáról 2002-ben 21 000 tonnára növekedett, mielőtt a vizsgálati időszakban 19 000 tonnára csökkent volna. A piaci részesedésük 1999-ben 12,5 %-ról 2002-ben 16,6 %-ra nőtt, mielőtt a vizsgálati időszakban 14,4 %-ra csökkent volna. Ha a vizsgálat 2003 egészére vonatkozott volna, akkor az egyedül maradt közösségi termelő piaci részesedése 9,7 % lett volna. Amíg igaz, hogy a két másik közösségi termelő piaci részesedése 1999 és a vizsgálati időszak között 1,9 százalékponttal emelkedett, annak a ténye, hogy egy termelő fizetésképtelenné vált, egy károkozási helyzetben jelzésértékű. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az egyéb közösségi termelők teljesítménye csak nagyon kis mértékben vagy nem járult hozzá a közösségi iparágat ért károkhoz, és hogy, következésképpen annak hatása nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó támogatott importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

d) Importok egyéb harmadik országokból

(127) A rendelkezésre álló információk szerint az Indiától eltérő harmadik országokból származó hasonló termék teljes importmennyisége 20 %-kal emelkedett, 1999-ben 13 000 tonnáról a vizsgálati időszakban kb. 15 000 tonnára, továbbá piaci részesedésük 1999-ben 10,7 %-ról a vizsgálati időszakban 11,85 %-ra. Ezen importok súlyozott átlagú CIF-árai 1999 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal csökkentek, 1999-ben 2 400 euró/tonnáról a vizsgálati időszakban 2 200 euró/tonnára. Említésre méltó, hogy az Indiától eltérő harmadik országokból származó importok árai lényegesen magasabbak, mint az érintett országból származó importok árai a vizsgálati időszakban.

(128) Megállapításra került továbbá, hogy a vizsgálati időszakban csupán az Indiától eltérő három országból származó importoknak volt 1 % feletti közösségi piaci részesedésük, úgymint Japánnak, Lengyelországnak és az Egyesült Államoknak. Megállapításra került, hogy i. Japán piaci részesedése 1999-ben 2,1 %-ról a vizsgálati időszakban 2,6 %-ra emelkedett, ii. Lengyelország piaci részesedése 1999-ben 3,3 %-ról a vizsgálati időszakban 4,4 %-ra emelkedett és iii. az Egyesült Államok piaci részesedése 1999-ben 5,3 %-ról a vizsgálati időszakban 4,7 %-ra csökkent. E három származási ország közül Japán és az Egyesült Államok CIF-import-árai alacsonyabbnak tűnnek a közösségi iparág árainál, míg a Lengyelországból származó importok árai magasabbak voltak a közösségi iparág árainál. Azonkívül, ezen három ország CIF-importárai mindig magasabbak voltak a tekintett ország árainál. Továbbá, nincs olyan hozzáférhető bizonyíték, amely jelezné, hogy ezek az importálások támogatott árakon történtek.

(129) A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló terméket előállító és azokat a Közösségbe exportáló két lengyelországi létesítmény mindegyike az egyik panasztevő közösségi termelő leányvállalata. Ennélfogva, a Lengyelországból a vizsgálati időszak alatti összes importálás az említett közösségi termelő nevében történt. A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló termék Egyesült Államokból származó importjának 40 %-át az egyéb panasztevő közösségi termelők importálták a Közösségben történő végső értékesítés céljából. Nem volt arra utaló jel, hogy a megfelelő újraértékesítések kárt okoztak volna a többi közösségi termelőnek, vagy hogy ezen importálások a saját közösségi termelés költségén mentek volna végbe. A két panasztevő közösségi termelő birtokában van hasonló terméket előállító egyéb létesítményeknek egyéb harmadik országokban, bár a vizsgálat megállapította, hogy ezek az importált mennyiségek egyedileg és együttesen is elhanyagolhatóak, azaz a közösségi fogyasztás 1 %-át sem teszik ki.

(130) A két panasztevő közösségi termelő mindegyike globális szinten tevékenykedő nagyvállalat. Tevékenységük nem csak a Közösség területére korlátozódik. Ezen vállalatok nem csak a Közösségen belüli végső értékesítés céljából importálnak hasonló terméket korlátozott mennyiségben, hanem közösségi termelésük jelentős részét exportálják a Közösségen kívülre. Ezen globális szállítások mögött rejlő ésszerű magyarázat az az egyre növekvő tendencia, amely a hasonló termék előállításának különböző dimenzióra és fokozataira specializálódott létesítményeket hoz létre azzal a közvetlen következménnyel, hogy mindkét panasztevő közösségi termelőnek - bizonyos dimenziók és fokozatok tekintetében - nem közösségi létesítményekből származó importokhoz kell folyamodnia annak érdekében, hogy teljessé tegye a közösségi ügyfeleknek kínált termékek skáláját.

(131) Tekintve az átlagárat, ezen importok alacsony mértékét, korlátozott piaci részesedésüket és a termékskálát illető fenti megfontolásokat, nem lehetne arra utaló jelet találni, hogy ezek a harmadik országból származó importok -akár a panasztevő közösségi termelők létesítményeiből származnak, akár nem - hozzájárultak a közösségi iparágat a piaci részesedés, az értékesítés mennyisége, a foglalkoztatás, a befektetések, a nyereségesség, a befektetések hozama és a készpénzforgalom tekintetében ért károkhoz.

(132) A felek azt is kifogásolták, hogy ezen eljárások diszkriminánsak, mivel nem vették figyelembe a hasonló termék Kínai Népköztársaságból származó importjainak létezését, ahogyan az állítólagosan nagy importált mennyiséget a 8545 11 00-ös KN-kód kimutatta. Elsőként azt kell hangsúlyozni, hogy a 8545 11 00-ös KN-kód nem csak az érintett és hasonló termékeket fedi le, hanem egyéb termékeket is. Ennélfogva nem helyénvaló a fenti KN-kód alapján következtetéseket levonni. Ezen témának egyébként különös figyelmet szenteltek az együttműködő felhasználók telephelyein tett ellenőrző látogatások alkalmával. Amíg a kérdőívekre adott válaszokban számos felhasználó jelentette a hasonló termék Kínai Népköztársaságból történő importált mennyiségeit, a helyszíni ellenőrzések világossá tették, hogy ezen kínai elektródok egyike sem felelt meg az érintett termék paramétereinek. Továbbá, a felhasználók szövetségeinek egyike egy írásbeli beadványban világosan kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság 1999 és a vizsgálati időszak között nem volt abban a helyzetben, hogy a hasonló terméket előállítsa. illetve exportálja. Az érv ezért elutasításra kerül.

e) A közösségi iparág exportteljesítménye

(133) Az egyik érdekelt fél a közösségi iparág exportárainak jelentős csökkenésére rámutatva azt állította, hogy i. ez a támogatott importok és a közösségi iparágat a közösségi piacon ért kár közötti okozati kapcsolat hiányát jelzi, továbbá ii. a kár önmaga által okozott kárnak tekinthető.

(134) Mint az fentebb kifejtésre került, a két panasztevő közösségi termelő mindegyike globális szinten tevékenykedik. A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi iparág 15 %-kal nagyobb mennyiséget exportál, mint amennyit a Közösségen belül értékesít. 1999-ben egy kb. 100 000 tonnás szintről indulva a közösségi iparág exportforgalma 2000-ben 12 %-kal növekedett, 2001-ben 20 százalékponttal csökkent, 2002-ben 2 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 6 százalékponttal emelkedett. Az exportforgalom mértéke a vizsgálati időszakban közel állt az 1999-ben megfigyelthez, ennélfogva a gazdaságos sorozatnagyság vesztesége nem az exporttevékenységnek tudható be. A vizsgálatok megállapították, hogy az exportforgalom árai 14 %-kal csökkentek 1999 és a vizsgálati időszak között. Azonban a világpiaci szinten szerepet játszó egyéb tényezőktől elszigetelve ennek a megfigyelésnek a jelen eljárás szempontjából nincsen jelentősége, mivel az a közösségi piacra és nem a világpiacra vonatkozik. Megjegyzendő továbbá, hogy a kárfelmérés keretében vizsgált nyereségesség alakulása kizárólag csak a közösségi iparág saját termelésének a Közösségen belüli értékesítéseire utal. Ámbár az exportforgalom nyereségessége jóval kedvezőtlenebbül alakult a Közösségen belüli értékesítések nyereségességénél, ez a tény is irreleváns a jelen eljárás szempontjából. Ennélfogva megállapítható, hogy az exporttevékenység semmilyen módon nem járulhatott hozzá a közösségi iparágat ért kárhoz.

4. AZ OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSRE VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉSEK

(135) Következésképpen megerősítésre kerül, hogy a közösségi iparágat ért anyagi kárt, amely alapvetően a piaci részesedés 1999 és a vizsgálati időszak közötti csökkenésében; az értékesítési árak 8 %-os csökkenésében; a termelés átlagköltségének 2 %-os növekedésében; a nyereségesség, a befektetések hozamának és a működési tevékenységek készpénzforgalmának azt követő csökkenésében; valamint a befektetések és a foglalkoztatás visszaesésében nyilvánul meg; a támogatott importok okozták.

(136) Az acéltermelés visszaeséséhez kapcsolódó keresletcsökkenésnek, a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérésnek, a többi közösségi termelő teljesítményének, az egyéb harmadik országokból származó importoknak és a közösségi iparág exportteljesítményének a hatása nem létezett vagy csak nagyon korlátozott mértékben, következésképpen nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó támogatott importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

(137) Ezért ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az Indiából származó támogatott importok az alaprendelet 8. cikke (6) bekezdésének értelmében anyagi kárt okoztak a közösségi iparágnak.

G. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

(138) A Bizottság a szubvencionálásra, a károkozásra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére megvizsgálta, hogy léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a különös esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedéseket elfogadni. E célból és az alaprendelet 31. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta az intézkedések várható hatását az összes érdekelt félre.

1. A KÖZÖSSÉGI IPARÁG ÉRDEKE

(139) A közösségi iparág a vállalatok két csoportjából áll és összesen kilenc termelőüzemet foglal magában a Közösség különböző országaiban, továbbá 1 800 személy vesz részt közvetlenül a hasonló termék előállításában, értékesítésében és az igazgatásában. Az intézkedések bevezetését követően várhatóan emelkednek a közösségi iparág közösségi piacon értékesített mennyiségei és értékesítési árai. Ugyanakkor, a közösségi iparág árai bizonyosan nem emelkednének egy kiegyenlítő vám szintjéig, mivel a verseny továbbra is a közösségi termelők, az érintett országból származó nem támogatott áron történő importok és egyéb harmadik országból származó importok között folyik.. Következésképpen várható, hogy egyrészről a termelés és értékesítés mennyiségének növekedése, másrészről pedig az átlagár további csökkenése lehetővé teszi a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további javulását.

(140) Ugyanakkor, ha nem kerül bevezetésre szubvencióellenes intézkedés, valószínű, hogy a közösségi iparág helyzete tovább romlik. A közösségi iparág tovább veszít piaci részesedéséből és nyereségessége csökken. Ez minden valószínűség szerint a termelés és a befektetések visszaeséséhez, bizonyos termelési létesítmények bezáráshoz, illetve további létszámleépítéshez fog vezetni a Közösségen belül.

(141) Következésképpen, egy szubvencióellenes intézkedés bevezetése lehetővé teszi, hogy a közösségi iparág mentesüljön a károsító szubvencionálás hatásai alól.

2. A NEM KAPCSOLÓDÓ KÖZÖSSÉGI IMPORTŐRÖK ÉS KERESKEDŐK ÉRDEKEI

(142) A vizsgálati időszakban a két együttműködő importőr az érintett EK-országból származó érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének kb. 20%-át importálta. A két indiai exportáló termelő együttműködéséből kitűnik, hogy a közösségi importőrök és kereskedők (azaz egyrészről a fentebb említett két együttműködő importőr, másrészről a nem együttműködő kereskedők és importőrök) az EK Indiából származó érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének kb. 40 %-ában érintettek.

(143) Amennyiben szubvencióellenes intézkedések kerülnének bevezetésre, lehetséges, hogy az érintett országból származó importmennyiség csökkenne. Nem zárható ki továbbá, hogy szubvencióellenes intézkedések bevezetése az érintett termék vonatkozásában mérsékelt áremelkedést eredményez a Közösségben, kihatva ezzel az importőrök és kereskedők gazdasági helyzetére. A két együttműködő importőr vonatkozásában az Indiából származó érintett termékkel folytatott kereskedés teljes forgalmuk kb. 40 %-át teszi ki. Ez munkaerejükben kifejezve azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló 10 munkavállalóból 4 érintett közvetlenül az Indiából származó érintett termékkel folytatott kereskedésben. Az érintett termék importára növekedésének az importőrökre gyakorolt hatása attól is függ majd, hogy képesek lesznek-e azokat továbbadni ügyfeleiknek. Az érintett termék alacsony aránya a felhasználók termelési költségeiben (lásd fentebb a (146) preambulumbekezdést) megkönnyítheti az importőrök számára, hogy a megemelkedett árakat a felhasználók számlájára írják.

(144) Mindezek alapján ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a szubvencióellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nincs súlyos negatív hatással a közösségi importőrök helyzetére.

3. A FELHASZNÁLÓ IPAR ÉRDEKE

(145) A legfontosabb felhasználó ipar az elektroacél-ipar, amely az érintett, ill. hasonló termék teljes EK-felhasználásának 80 %-át teszi ki. A vizsgálati időszakban a nyolc együttműködő végső felhasználó az EK-nak az érintett országból származó, közvetlenül a két indiai exportáló termelőtől vagy importőrök/kereskedők útján importált érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének 27 %-át használta fel. A két indiai exportáló termelő együttműködéséből kitűnik, hogy a közösségi végső felhasználók (azaz egyrészről a fentebb említett nyolc együttműködő felhasználó, másrészről a nem együttműködő felhasználók) az EK Indiából származó érintett termékre vonatkozó teljes közvetlen importmennyiségének kb. 56 %-ában érintettek.. A fennmaradó részt (4%) a közösségi iparág importálta.

(146) Az együttműködő felhasználók állítják, hogy szubvencióellenes intézkedések bevezetése közvetlenül az indiai származású felhasználásuk megnőtt árai útján, közvetetten pedig a közösségi termelők által megvalósított várható áremelés útján ellentétesen hatna pénzügyi helyzetükre.

(147) A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett, ill. hasonló termék felhasználása átlagban az együttműködő felhasználók teljes előállítási költségeinek 1 %-át teszi ki. A lehetséges költségek a következőképpen hatnak a felhasználókra: Amennyiben szubvencióellenes intézkedések bevezetésére kerülne sor, a felhasználók előállítási költségei 0,15 % (abban a legkedvezőtlenebb esetben, ha mind az érintett, mind a hasonló termék árai tekintet nélkül származásukra a vám összegével emelkednének), illetve 0,03 % (abban az esetben, ha az Indiából származó felhasználásra kihatással van az áremelkedés) közötti mértékben emelkednének. Mindent összevetve a jelenlegi következmény egy köztes eset, a következők miatt: A közösségi iparág egy bizonyos mértékig felemelheti ugyan az árait, ám az elvesztett piaci részesedések visszanyerése érdekében valószínűleg használni fogja az árakra nehezedő nyomás enyhüléséből származó előnyöket, is versenyezve az indiai árakkal. Tartalékkapacitások léteznek, továbbá a tisztességes és hatékonyabb piaci feltételek visszaállítása bizonyosan növelné a különféle származású, potenciális értékesítések számát, továbbá új beruházásokra ösztönözne. Azonfelül, az EU-ban történő felhasználás kb. 15 %-a különböző értékesítőktől származik (azaz egyéb közösségi termelők és az Indiától különböző harmadik országokból származó importok). Ennélfogva nem valószínű, hogy egy általános áremelkedés következik be.. Végül, a felhasználók termelési költségeire történő, várhatóan korlátozott hatás miatt legalább egy részüket tovább lehet adni másodlagos ügyfeleknek, amely így végül még mérsékeltebben hatna a felhasználók nyereségére.

(148) Az együttműködő felhasználók is kifogásolják a kiegyenlítő vám kivetését azon az alapon, hogy az akadályt emelne a versenyképes piacon és de facto elősegítené a Bizottság által 2001-ben felfedezett kartell újbóli felállását.

(149) (Az 1992 és 1998 között kartellt működtető, két panasztevő közösségi termelőre a Bizottság 2001-ben büntetést szabott ki. A vizsgálat megerősítette, hogy a közösségi iparágat alkotó két termelő felhagyott árrögzítő és piacfelosztó tevékenységével, ezt a pontot a felek nem vitatják. A jelen helyzetben helyre kell állítani azokat az azonos feltételeket, amelyeket az indiai exportőrök által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok eltorzítottak. A szubvencióellenes intézkedések célja nem az, hogy megakadályozza az érintett országból történő importálást a Közösségbe, hanem hogy csökkentse a támogatott importok jelenlétéből adódó torzított piaci feltételek hatását. A tisztességes piaci feltételek visszaállítása nemcsak a közösségi termelőknek, hanem az alternatív értékesítési forrásoknak - mint pl. a nem támogatott importoknak - is hasznára válik majd. Azon tény, hogy a közösségi iparág 1992 és 1998 között egy kartellt működtetett, nem fosztja meg azon jogától, hogy az alaprendelet keretében segítséget kapjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

(150) Ezen felismerésekre tekintettel ideiglenesen megállapítható, hogy a szubvencióellenes intézkedések bevezetése i. valószínűsíthetően nem lesz komoly hatással a felhasználók pénzügyi helyzetére, . valamint ii. valószínűsíthetően nem lesz negatív hatással a Közösség általános piaci versenyhelyzetére.

4. A KÖZÖSSÉGI ÉRDEKRE VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉSEK

(151) Az intézkedések bevezetése várhatóan olyan hatásokkal jár, amelyek lehetőséget adnak a közösségi iparágnak elvesztett értékesítési és piaci részesedéseik visszanyerésére, továbbá nyereségességük fejlesztésére. Másrészről, a közösségi iparág rosszabbodó helyzetére tekintettel fennáll annak a kockázata, hogy az intézkedések hiányában bizonyos közösségi termelők termelőüzemeket zárnak be, illetve munkaerejük egy részét elbocsátják. Amíg az importálók, kereskedők és felhasználók számára várható néhány negatív hatás az importált mennyiség visszaesése és mérsékelt áremelkedés formájában, ezek mértékét csökkenteni lehet az árnövekedésnek a másodlagos ügyfélre történő áthárításával. A fentiek fényében ideiglenesen megállapításra kerül, hogy jelen esetben nincsen kényszerítő ok az intézkedések bevezetése ellen, illetve az intézkedések alkalmazása nem áll a közösségi érdekkel szemben.

H. JAVASLAT IDEIGLENES KIEGYENLÍTŐ INTÉZKEDÉSEK BEVEZETÉSÉRE

(152) A szubvencionálásra, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre figyelemmel levont következtetésekre tekintettel ideiglenes intézkedést kell hozni a közösségi iparágnak a támogatott importok által okozott további kár megelőzése érdekében.

1. A KÁR FELSZÁMOLÁSÁNAK MÉRTÉKE

(153) Az ideiglenes kiegyenlítő vám mértékét úgy kell megszabni, hogy az elegendő legyen a támogatott importok által a közösségi iparágágnak okozott kár felszámolásához, összege azonban nem haladhatja meg a megállapított károkozási árrést. A kárt előidéző támogatások hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításánál figyelembe vették, hogy az intézkedésnek lehetővé kell tennie a közösségi iparág adózás előtti olyan nyereséghez jutását, amely rendes versenyfeltételek esetén - azaz a támogatott importok hiányában - ésszerűen elérhető.

(154) A hozzáférhető információk alapján ideiglenesen megállapításra került, hogy a forgalom 9,4 %-os haszonkulcsa egy olyan megfelelő mértéknek tekinthető, amely a kárt előidéző támogatásának hiányban várhatóan elérhető. A panasztevő közösségi termelők azt állították, hogy ők 10-15 %-os ésszerűen várható haszonkulccsal számolnak a támogatott importok hiányában. A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi iparág 1999-ben, amikor a támogatott importok piaci részesedése a legalacsonyabb szinten volt, 12-15 %-os nyereséget ért el (ezzel kapcsolatban lásd a (105) preambulumbekezdést.) A Bizottság megvizsgálta, hogy az 1999-es piaci feltételek az érintett termék piacának rendes feltételeit reprezentálónak tekinthetők-e. A vizsgálat megállapította, hogy a rendes piaci feltételek visszaállítása a piac felosztása és az árrögzítés időszaka után kihatott az árakra, és hogy, a kulcsfontosságú nyersanyagok árai jelentősen megnövekedtek 1999 és a vizsgálati időszak vége között. Ilyen körülmények között megállapítható, hogy a közösségi iparág a vizsgálati időszakban valószínűleg nem érhetett el 12-15 %-os nyereségességet. Végül, a Bizottság ellenőrizte a németországi, franciaországi, olaszországi, japán és egyesült államokbeli központi bankok által összegyűjtött szektoronkénti vállalatimérleg-statisztikákat. Ezen adatokat összesítő adatbázis a Bizottság birtokában van. A vizsgálat kimutatta, hogy a fent említett legnagyobb ipari országok legközelebbi elérhető szektorhoz tartozó vállalatai 2002-ben átlagosan 9,4 %-os nyereséget értek el. Számításba véve minden körülményt és tényezőt, a Bizottság a 9,4 %-os profitot ésszerű profitnak tekinti, amelyet a közösségi iparág a támogatott importok hiányában elérhet.

(155) A szükséges áremelés az importárak súlyozott átlagának - ahogyan azt alulkínálás kiszámításánál megállapították - a közösségi iparág által a Közösségen belül értékesített hasonló termék kárt elő nem idéző áraival történő összehasonlítása alapján került meghatározásra. A kárt elő nem idéző árat úgy számították ki, hogy a közösségi iparág értékesítési árait kiigazították annak érdekében, hogy az tükrözze a fent említett haszonkulcsot. Ezt követően ezen összehasonlításból eredő minden különbség a teljes CIF-importmennyiség százalékában került kifejezésre.

(156) A fent említett ár-összehasonlítás a következő károkozási árrést mutatta ki:

2. IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

(157) Az eddigiek fényében megfontolandó egy ideiglenes, a megállapított árréshez szabott kiegyenlítő vám kivetése, amely az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdése értelmében nem lehet magasabb a fent kiszámított károkozási árrésnél.

3. ZÁRÓ RENDELKEZÉS

(158) A rendezett igazgatás érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül a magukat az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül megnevező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, vagy meghallgatást kérhetnek. Továbbá, a vámoknak ezen rendelet céljaihoz történő kivetésére vonatkozó megállapítások ideiglenes jellegűek, és azok egy végleges vám kivetésének céljából ismételten megvizsgálhatóak,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

1. Ezennel egy ideiglenes kiegyenlítő vám kerül kivetésre az elektromos kemencékhez használt olyan grafitelektródok importjára, amelyek látszólagos sűrűsége 1,65 g/cm3 vagy több, elektromos ellenállása 6,0 μΩ.m vagy kevesebb, a ex 8545 11 00 (TARIC-kód 8545110010) KN-kód alá tartozik, továbbá ezen elektródok olyan kötőelemei importjára, amelyek a ex 8545 90 90 (TARIC-kód 8545909010) KN-kód alá tartoznak, függetlenül attól, hogy együtt vagy külön importálták őket Indiából.

2. A Közösség határain belül vámmentes, nettó árra alkalmazható ideiglenes kiegyenlítő vám mértéke, a vám kivetése előtt, az alábbi indiai vállalatok által előállított termékekre:

3. Amennyiben nincsen másképpen meghatározva, a vámra vonatkozó hatályban lévő rendelkezéseket alkalmazni kell.

4. Az érintett terméknek a Közösségbe történő szabad forgalomba bocsátása egy biztonsági ekvivalens rendelkezései alá esik az ideiglenes vám összegének mértékéig.

2. cikk

A 2026/97/EK tanácsi rendelet 30.cikkének sérelme nélkül, az érdekelt felek kérhetik a lényeges tények és ezen rendelet alapjául szolgáló előírásokra vonatkozó elgondolások közzétételét, álláspontjukat közölhetik írásban, illetve ezen rendelet hatálybalépését követő 15 napon belül szóbeli meghallgatást kérhetnek

A 2026/97/EK tanácsi rendelet 31. cikke (4) bekezdésének megfelelően az érdekelt felek észrevételeket tehetnek a rendelet alkalmazásával kapcsolatban annak hatálybalépését követő 1 hónapon belül.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

E rendelet 1. cikke 4 hónapig kerül alkalmazásra.

Kelt Brüsszelben, 2004. május 19-én.

a Bizottság részéről

Pascal LAMY

a Bizottság tagja

(1) HL L 77., 2004.3.13., 12. o.

(2) HL L 288., 1997.10.21., 1. o.

(3) HL C 197., 2003.8.21., 5. o.

(4) HL L C 197., 2003.8.21., 2. o.

(5) HL L 100., 2002.4.16., 1. o.