62004TJ0288[1]

Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) 2007. január 9-i ítélete. Kris Van Neyghem kontra az Európai Unió Régiók Bizottsága. Tisztviselők - Elfogadhatóság. T-288/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(második tanács)

2007. január 9.

T-288/04. sz. ügy

Kris Van Neyghem

kontra

az Európai Unió Régióinak Bizottsága

"Tisztviselők - Kinevezés - Besorolási és fizetési fokozatba történő besorolás - Illetményelszámolás - Elkésett panasz - Elfogadhatóság"

Tárgy: A Régiók Bizottsága 2003. március 26-i 87/03. sz., a felperest véglegesen a B 5 besorolási fokozat 4. fizetési fokozatába besoroló határozatának megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. Az Európai Unió Régióinak Bizottsága viseli az összes költséget.

Összefoglaló

Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Határidők

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, valamint 90. és 91. cikk)

A havi illetményelszámolás közlése elindítja a közigazgatási határozat elleni jogorvoslati határidők folyását, amennyiben e határozat léte és hatálya az elszámolásból egyértelműen kitűnik, és a szóban forgó határozat tárgya pusztán pénzügyi jellegű, amelyet e jellege miatt megjeleníthet az ilyen elszámolás.

Nem ez a helyzet azonban a tisztviselő besorolási és fizetési fokozatba történő végleges besorolásáról szóló határozat esetében, amelynek elsődleges tárgya, mint olyan, nem pusztán pénzügyi jellegű, hanem a tisztviselő hivatali helyzetének lényegi elemére vonatkozik. Az ilyen jelentőségű határozat nem tűnhet ki egyértelműen egy egyszerű illetményelszámolásból. Ez utóbbi alkalmatlan eszköz arra, hogy a tisztviselőt az ilyen jelentőségű határozat elfogadásáról értesítsék, különösen akkor, ha egyáltalán nem említ besorolási vagy fizetési fokozatot. A személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében szereplő szabályra és azon elvre tekintettel ugyanis, hogy az adminisztrációnak meg kell győződnie arról, hogy a tisztviselők ténylegesen és könnyen tudomást szerezhetnek az őket személyükben érintő közigazgatási aktusokról - amely elv többek között az intézményeket a tisztviselőikkel szemben terhelő gondoskodási kötelezettségen alapul - az átlagosan gondos tisztviselő, akitől elvárható, hogy ismerje az illetményére vonatkozó szabályokat, joggal számíthat arra, hogy a besorolási és fizetési fokozatba történő végleges besorolását írásban közlik vele.

Mindazonáltal az a tény, hogy az adminisztráció nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy írásban közölje a tisztviselővel a végleges besorolásáról szóló határozatot, nem mentesíti a tisztviselőt az alól, hogy tanúsítsa a kellő gondosságot, különösen akkor nem, ha bebizonyosodik, hogy valójában tudott a végleges besorolásáról szóló határozat meghozataláról. Egyébiránt, tekintettel az illetményelszámolások közlésekor fennálló jogi és ténybeli körülményekre - többek között arra, hogy a próbaidős tisztviselő tudja, hogy végleges besorolásáról határozat fog születni -, az illetményelszámolások figyelmeztethetik a tisztviselőt a személyes helyzetének megváltozására, mivel az alapilletmény jelentős megváltozása és a visszamenőleges véglegesítés ésszerűen nem kerülheti el az átlagosan tájékozott tisztviselőtől elvárható gondosságot tanúsító személy figyelmét. Ebben az esetben az ő feladata legalábbis az, hogy tájékozódjon az adminisztrációnál az alapilletménye megváltozásának okáról, és adott esetben ésszerű időn belül kérje tőle az e változás alapjául szolgáló határozat teljes szövegét, annak érdekében, hogy alaposan megismerhesse a szóban forgó aktus tartalmát és indokait, és így gyakorolhassa a panasz előterjesztésére vonatkozó jogát. E tekintetben az a tény, hogy az alapilletmény jelentős megváltozását feltüntető első illetményelszámolások kézhezvétele óta több mint öt hónap eltelt, semmiképpen nem tekinthető ésszerűnek, még akkor sem, ha a felperes teljesen jóhiszeműen azt gondolta, hogy panasz előterjesztése nélkül is megállapodik az adminisztrációval, mivel az ilyen megállapodás esetleges létrejötte nem mentesíti őt a határidők - amelyek kógensek - tiszteletben tartása alól.

(lásd a 39-43. és 47-50. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-246/95. sz. Coen-ügyben 1997. január 23-án hozott ítéletének (EBHT 1997., I-403. o.) 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-33/89. és T-74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-249. o.) 34. pontja; T-6/94. sz., A. kontra Parlament ügyben 1996. április 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-191. o. és II-555. o.) 52. pontja; T-232/97. sz., Becret-Danieau és társai kontra Parlament ügyben 1998. március 24-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 1998., I-A-157. o. és II-495. o.) 31. és 32. pontja; T-190/02. sz., Österholm kontra Bizottság ügyben 2004. június 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-197. o. és II-877. o.) 32. pontja; T-354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-33. o. és II-147. o.) 38. és 39. pontja; T-144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-101. o. és II-465. o.) 146. pontja.