62007CJ0568[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. június 4-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés -EK 43. cikk és EK 48. cikk - Látszerészek - Letelepedési feltételek - Látszerészeti üzletek nyitása és működtetése - A Bíróság ítéletében foglaltak nem maradéktalan teljesítése - Átalányösszeg. C-568/07. sz. ügy

C-568/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Görög Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - EK 43. cikk és EK 48. cikk - Látszerészek - Letelepedési feltételek - Látszerészeti üzletek nyitása és működtetése - A Bíróság ítéletében foglaltak nem maradéktalan teljesítése - Átalányösszeg"

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete - Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése - Pénzügyi szankciók - Átalányösszeg

(EK 228. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete - Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése - Pénzügyi szankciók

EK 228. cikk)

3. Tagállamok - Kötelezettségek - Kötelezettségszegés - A belső jogrendre alapított igazolás - Megengedhetetlenség

EK 228. cikk)

4. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete - A végrehajtás határideje

EK 228. cikk)

5. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete - Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése - A letelepedés szabadsága alapvető elvének megsértése

EK 228. cikk)

1. Az első kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és a közösségi jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges átalányösszeg esetleges kiszabására minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EK 228. cikk alapján megindított eljárással érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell, hogy sor kerüljön.

Ha a Bíróság elhatározza az átalányösszeg kiszabását, a mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében e szankciót oly módon határozza meg, hogy az egyrészt a körülményekhez igazodjon, másrészt pedig arányban álljon a megállapított kötelezettségszegéssel és az érintett tagállam fizetési képességével.

Ebből következően az átalányösszeg kiszabása iránti kérelem elbírálásához ezen ügy összes körülményét figyelembe kell venni, különösen az érintett tagállam magatartását, a jogsértés időtartamát és súlyát.

Az említett átalányösszeg mértékének meghatározását illetően a fent említett körülményeken kívül további tényeket is figyelembe kell venni, így azt, hogy az érintett tagállam megszüntette az ítéletben megállapított kötelezettségszegést és maradéktalanul eleget tett az ezen ítéletben foglalt követelményeknek.

(vö. 44., 46-48., 58-60. pont)

2. A Bíróság feladata az egyes esetekben az előtte folyamatban lévő ügy körülményei szerint a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározni az első kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és a közösségi jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat.

Míg a kényszerítő bírság kiszabása különösen arra tűnik alkalmasnak, hogy ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse meg az olyan kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna, addig az átalányösszeg kiszabása inkább az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán- és közérdeket érintő következményeinek értékelésén alapul, különösen ha a kötelezettségszegés az azt először megállapító ítélet óta tartó hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt.

(vö. 45., 46. pont)

3. A közösségi jogból eredő kötelezettségek nem teljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire.

(vö. 50. pont)

4. Az EK 228. cikk ugyan nem határozza meg azt a határidőt, ameddig az ítéletben foglaltakat teljesíteni kell, azonban a teljesítést haladéktalanul meg kell kezdeni, és annak a lehető legrövidebb időn belül be kell fejeződnie.

(vö. 51. pont)

5. Mivel a Bíróság a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében úgy vélte, hogy a vitatott szabályozás sérti az EK 43. cikkben szereplő alapvető elvet, mivel a többi tagállamban székhellyel rendelkező társaságok számára csak akkor teszi lehetővé, hogy látszerészeti üzletet nyissanak és üzemeltessenek, ha a tagok többsége látszerészekből áll, vagy ha - az esettől függően - a tőke többségének tulajdonosai látszerészek, és hogy az ítélet kihirdetésétől csaknem 37 hónap telt el addig az időpontig, amíg az érintett tagállam az említett ítélettel teljesen összhangba hozta a szabályozását, meg kell állapítani, hogy az ezen tagállamnak felrótt kötelezettségszegés igen sokáig fennállt, különös figyelemmel arra, hogy az ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítése nem volt különösebben bonyolult, így a kötelezettségszegés az EK 228. cikk (1) bekezdése alapján indokolttá teszi az átalányösszeg kiszabását.

(vö. 52., 53., 55. pont és a rendelkező rész 1., 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. június 4.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés -EK 43. cikk és EK 48. cikk - Látszerészek - Letelepedési feltételek - Látszerészeti üzletek nyitása és működtetése - A Bíróság ítéletében foglaltak nem maradéktalan teljesítése - Átalányösszeg"

A C-568/07. sz. ügyben,

az EK 228. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2007. december 18-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Zavvos és E. Traversa, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Görög Köztársaság (képviseli: E. Skandalou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, K. Schiemann, J. Makarczyk, L. Bay Larsen és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. március 11-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri a Bíróságtól, hogy:

- állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság - mivel nem tette meg a C-140/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. április 21-én hozott ítéletben (EBHT 2005., I-3177. o.) foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést - nem teljesítette az EK 43. és EK 48. cikkből eredő kötelezettségeit;

- kötelezze a Görög Köztársaságot arra, hogy fizessen a Bizottságnak a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítése késedelmének minden napjára 70 956 euró kényszerítő bírságot, a jelen ügyben hozandó ítélet kihirdetésének napjától az említett Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítése napjáig;

- kötelezze a Görög Köztársaságot arra, hogy fizessen a Bizottságnak átalányösszeget, amelynek nagysága egy napi összegnek a kötelezettségszegés fennállása alatt eltelt napok számával történő beszorzásával számítható ki, a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjától a jelen ügyben hozandó ítélet kihirdetésének napjáig;

- kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

A nemzeti jogi háttér

2 A nemzeti jogi hátteret a következő törvények alkotják: a látszerészi szakma gyakorlásáról és a látszerészeti termékeket árusító üzletekről szóló 971/79. sz. törvény (FEK A' 223., a továbbiakban: 971/79. sz. törvény); a közgondoskodás nemzeti rendszerének fejlesztéséről és más rendelkezésekről szóló 2646/98. sz. törvény (FEK A' 236., a továbbiakban: 2646/98. sz. törvény); a nemzeti egészségügyi rendszerre vonatkozó szabályozás módosításáról és kiegészítéséről, valamint az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozó egyéb kérdések szabályozásáról szóló 3204/03. sz. törvény (FEK A' 296., a továbbiakban: 3204/03. sz. törvény), valamint a 2008. május 19-i 3661/08. sz. törvény (FEK A' 89., a továbbiakban: 3661/08. sz. törvény).

3 A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet irányadó tényállásának időpontjában a 971/79. sz. törvény 6. cikkének (6) bekezdése, 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szólt:

"6. cikk

[...]

"(6) A jelen cikk (3) bekezdésének (létesítés gyógyszertárakban) és a 8. cikk (2) bekezdésének (családtagokra való átruházás) sérelme nélkül, a látszerészeti üzleteket személyesen az azok működtetésére kiállított engedély jogosultja vezeti. Egy látszerész csak egy látszerészeti üzletet vezethet [...].

7. cikk

(1) Látszerészeti üzleteket csak a látszerészi engedély jogosultjai létesíthetnek, és azok működtetésének feltétele a hatáskörrel rendelkező hatóság által kiállított engedély.

[...]

8. cikk

(1) Egy látszerészeti üzlet működési engedélye személyhez kötött és átruházhatatlan.

[...]"

4 A 2646/98. sz. törvény 27. cikkének (4) bekezdése előírta:

"Látszerészeti üzlet működtetésére kizárólag elismert látszerészek alapíthatnak közkereseti vagy betéti társaságot, azzal a feltétellel, hogy az üzlet működési engedélyének jogosultja a társasági tőke legalább 50%-ának tulajdonosa. Egy látszerész legfeljebb egy másik társaságban rendelkezhet társasági tagsággal, azzal a feltétellel, hogy a látszerészeti üzlet létesítésére és működtetésére szóló engedély egy másik elismert látszerész nevére legyen kiállítva."

5 A 971/79. sz. törvény 6. cikkének rendelkezéseit a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélethez vezető ügyben az eljárás során a 3204/03. sz. törvénnyel akként módosították, hogy a természetes személy látszerészek ezentúl egynél több látszerészeti üzletet is működtethetnek, ugyanakkor azzal a feltétellel, hogy valamennyi üzletet egy elismert, okleveles látszerész vezeti.

6 A 971/79. sz. törvény 7. cikkének rendelkezéseit is módosították a 3204/03. sz. törvénnyel, a következőképpen:

"(1) Látszerészeti üzleteket létesíthetnek:

a) a látszerészi szakma gyakorlására jogosultként elismert személyek és

b) társaságok, a jogi formájuktól függetlenül azzal a feltétellel, hogy:

1) a közkereseti társaságok esetében a tagok többsége és az üzletvezető, vagy az üzletvezetők többsége a szakma gyakorlására jogosultként elismert látszerész [legyen];

2) a korlátolt felelősségű társaságok esetében a tagoknak több mint a fele, akik a társaság tőkéjének több mint felét képviselik, a szakma gyakorlására jogosultként elismert látszerészek [legyenek];

3) a részvénytársaságok esetében legalább a társaság tőkéjének 51%-a az Európai Unió valamely országában lakóhellyel rendelkező látszerészek birtokában [legyen].

[...]"

7 A jelen ügyben kibocsátott 2006. július 4-i indokolással ellátott véleményben a Bizottság által meghatározott határidő lejártát követően a Görög Köztársaság elfogadta a 3661/08. sz. törvényt, amely a 14. cikkében előírja:

"A [...] 3204/03. sz. törvény 21. cikkének (3) bekezdésével módosított [...] 971/79. sz. törvény 7. cikkének (1), (2), (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdéseit a következő szöveg váltja fel:

Látszerészeti üzleteket alapíthatnak: A) természetes személyek és B) társaságok a formájuktól függetlenül. A látszerészi szakma gyakorlására vonatkozó engedély nem követelmény.

A látszerészeti üzlet működtetésének előfeltétele, hogy kijelöljék az egészségügyi területért felelős, elismert látszerészt, aki kizárólag a szóban forgó üzletben dolgozhat. Az egészségügyi felelős lehet az alapító társaság tulajdonosa vagy tagja is, azzal a feltétellel, hogy elismert látszerész, aki az üzletben dolgozik.

Természetes személyek és társaságok több látszerészeti üzletet is alapíthatnak és működtethetnek, amelyek mindegyikének külön engedéllyel és külön egészségügyi felelős látszerésszel kell rendelkeznie.

[...]"

A Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet

8 A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben a Bíróság helyt adott a Bizottság első kifogásának, és megállapította, hogy a Görög Köztársaság azáltal, hogy elfogadta és hatályban tartotta a 971/79. sz. törvényt, amely nem teszi lehetővé egy természetes személy okleveles látszerész számára, hogy egy látszerészeti üzletnél többet működtessen, nem teljesítette az EK 43. cikkből eredő kötelezettségeit (a továbbiakban: az elfogadott első kifogás).

9 A Bíróság ezzel az ítélettel helyt adott a Bizottság második kifogásának is, és megállapította, hogy a Görög Köztársaság azáltal, hogy elfogadta és hatályban tartotta a 971/79. sz. és a 2646/98. sz. törvényt, amely a jogi személy ahhoz való jogát, hogy látszerészeti üzletet nyisson Görögországban, a következő feltételektől teszi függővé:

- a látszerészeti üzlet létesítésére és működtetésére vonatkozó engedély egy elismert látszerész természetes személy nevére legyen kiállítva, az a személy, aki az üzlet működtetésére vonatkozó engedélyt birtokolja, a társaság tőkéjének, valamint nyereségének és veszteségének legalább 50%-ából részesedjen, a társaság közkereseti társasági vagy betéti társasági formában működjön, és

- a szóban forgó látszerész legfeljebb egy másik olyan társaságnak legyen tagja, amelynek tulajdonában látszerészeti üzlet van, azzal a feltétellel, hogy az üzlet létesítésére és működtetésére vonatkozó engedély egy másik elismert látszerész nevére legyen kiállítva,

nem teljesítette az EK 43. és az EK 48. cikkből eredő kötelezettségeit (a továbbiakban: elfogadott második kifogás).

A pert megelőző eljárás

10 A 2005. december 13-án kelt felszólító levélben a Bizottság úgy vélte, hogy a Görög Köztársaság által megtett intézkedések nem minősülnek a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítésének.

11 A 2006. február 22-i válaszában ez a tagállam előterjesztette, hogy olyan törvénytervezetet készít elő, amely a társaságok összes típusa számára elismeri a látszerészeti üzlet nyitásának lehetőségét, anélkül hogy megkövetelné a látszerészek többségi részesedését.

12 2006. július 4-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította a Görög Köztársaságot valamennyi ahhoz szükséges intézkedés megtételére, hogy biztosítsa a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítését.

13 A 2006. szeptember 8-i levelében ez a tagállam úgy válaszolt, hogy támogatja az említett törvénytervezet módosítását, amely a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítését biztosítaná.

14 Az említett állam a 2006. december 22-i levelében tájékoztatta a Bizottságot, hogy a törvénytervezet említett módosítását 2006. december 15-én a görög parlament elé terjesztette.

15 Mivel úgy vélte, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket a megszabott határidőkön belül nem tették meg, a Bizottság előterjesztette a jelen keresetet.

A jelen eljárás során bekövetkezett fejlemények

16 2008. május 19-én a Görög Köztársaság Hivatalos Lapjában kihirdették a 3661/08. sz. törvényt, amely az alperes szerint biztosítja a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítését.

17 Az említett törvény tartalmának megvizsgálását követően a Bizottság a 2008. november 28-i levélben arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy álláspontja szerint a Görög Köztársaság a szabályozását összhangba hozta az említett ítélettel.

18 Ebből következően a Bizottság már nem kéri kényszerítő bírság meghatározását. A Bizottság azonban fenntartotta az átalányösszeg megfizetésére és annak összegére irányuló kérelmét.

A kötelezettségszegésről

A felek érvei

19 A Bizottság úgy véli, hogy az indokolással ellátott véleményben meghatározott időpontig a Görög Köztársaság csak részben teljesítette a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltakat.

20 A Görög Köztársaság vitatja a kötelezettségszegést, azt állítva, hogy a 3204/03. sz. törvény a természetes személyek letelepedési szabadságának valamennyi korlátozását megszüntette, és rugalmasabbá tette a jogi személyek letelepedési szabadságára vonatkozó korlátozásokat. Állítása szerint ez a törvény egyrészt megszüntette a természetes személyeket érintő, több látszerészeti üzlet működtetésére vonatkozó tilalmat, másrészt lehetővé tette a társaságok számára, azok formájától függetlenül, hogy látszerészeti üzleteket birtokoljanak és működtessenek.

21 A Görög Köztársaság azonban ellenkérelmében elismeri, hogy a 3204/03. sz. törvény fenntartott egy olyan feltételt, amely nem teljesen felel meg a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélettel elfogadott második kifogás feltételeinek, nevezetesen, hogy a látszerészeti üzletet működtető társaság tagjai többségét látszerészeknek kell alkotnia, és a részvénytársaságok esetében a társaság tőkéjének legalább 51%-ának látszerészek birtokában kell lennie.

22 A Görög Köztársaság úgy véli, hogy a 3661/08. sz. törvény elfogadásával valamennyi szükséges intézkedést megtette a Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez.

23 A Görög Köztársaság a beadványaiban és a tárgyalás során előterjesztette, hogy a kérdéses jogszabályi módosítások elfogadásában bekövetkezett késedelem egyrészt a választásoknak, másrészt annak a ténynek tudható be, hogy a Parlament elutasította az ebben a vonatkozásban előterjesztett első törvénytervezetet.

A Bíróság álláspontja

24 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és hogy a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd többek között a C-121/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 22. pontját).

25 Amint azt a Görög Köztársaság elismerte, az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta előtt megtett jogalkotói intézkedések nem biztosítják a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítését az ezen ítélettel elfogadott második kifogást illetően.

26 Ezenkívül az nem vitatott, hogy a 3661/08. sz. törvényt az említett határidő lejártát követően fogadták el, ebből következően annak rendelkezéseit nem lehet figyelembe venni a kötelezettségszegés fennállásának értékelése céljából.

27 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság - mivel a Bizottság által az EK 228. cikk értelmében kibocsátott indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártáig nem tette meg a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést - nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A pénzügyi szankcióról

A felek érvei

28 Az EK 228. cikk végrehajtásáról szóló, 2005. december 13-i közleményében (SEC (2005) 1658) a Bizottság kifejti, hogy hogyan szándékozik a jövőben ellátni az ezen cikk által ráruházott feladatot.

29 E közlemény 10. pontja értelmében a Bizottság a jövőben rendszeresen azt fogja kérni, hogy a mulasztó tagállamot kötelezzék átalányösszeg fizetésére, és az ilyen kérelmet a keresettől való elállása nélkül még abban az esetben is fenntartja, ha a Bírósághoz fordulást követően és az EK 228. cikk alapján való ítélethozatal előtt a tagállam eleget tesz a kötelezettségének.

30 A C-304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-6263. o.) és a 2005. december 13-i közleménye alapján a Bizottság először azt kérte, hogy a Bíróság a Görög Köztársaságot mind kényszerítő bírság, mind átalányösszeg megfizetésére kötelezze.

31 Amint azt a jelen ítélet 17. pontja felidézte, a Bizottság úgy vélte, hogy a 3661/08. sz. törvény elfogadásával a Görög Köztársaság összhangba hozta a szabályozását a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélettel, és kérte, hogy a Bíróság ezt a tagállamot csak átalányösszeg megfizetésére kötelezze.

32 Az írásbeli szakasz és a tárgyalás során a Bizottság azt állította, hogy az átalányösszeget a napi 200 euróban rögzített átalány-alapösszegnek a jogsértés súlyát jelző együtthatóval és a fizetési képességet tükröző együtthatóval - amely a Görög Köztársaság esetében 4,38 - való megszorzásával kell kiszámítani.

33 A Bizottság ebben a tekintetben a jogsértés súlyát jelző együtthatónak az 1-től 20-ig terjedő skálán a 9-et javasolja, figyelembe véve a jogsértés tárgyát képező közösségi rendelkezések fontosságát és az e jogsértéssel az általános és egyéni érdekekre gyakorolt hatást.

34 Először is a szóban forgó jogsértés tárgyát képező közösségi szabályok fontosságát illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítésének elmaradása miatt hosszú ideig elhúzódott egy alapvető szabadság jelentős megsértése, hátrányos megkülönböztetést teremtve a természetes és a jogi személyek között, ami nem összeegyeztethető az EK 43. és EK 48. cikkel.

35 Másodszor a Bizottság úgy véli, hogy különösen súlyosak a jogsértésnek az általános és egyéni érdekekre gyakorolt következményei, mivel a szóban forgó jogszabályi rendelkezések fő célja a görög piac védelme volt, és az, hogy megakadályozza a többi tagállamban székhellyel rendelkező látszerészeti társaságok számára az e piacra való bejutást. Ebből következően az említett rendelkezések fenntartása igen jelentősen akadályozta a belső piac működését, amennyiben hozzájárult annak felaprózódásához.

36 Harmadszor, a súlyosító és enyhítő körülményeket illetően a Bizottság úgy véli, hogy a Görög Köztársaság számos egymást követő év során, annak ellenére, hogy tökéletesen ismerte mind a közösségi szabályozást, mind a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletet, megpróbálta egy meghatározott szakmai csoport javára a védelmi rendszert fenntartani, megtiltva más tagállamok jogi személyei számára az említett piacra való bejutást. A Görög Köztársaság ezáltal semmibe vette a Bizottság ismételt felszólításait és figyelmeztetéseit, amelyeket érdemben figyelmen kívül hagyott.

37 A Görög Köztársaság elsősorban azt terjeszti elő, hogy az átalányösszeg kiszabása nem indokolt, mivel megtette a szükséges jogalkotói intézkedéseket, és a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltakat önként, rövid ugyanakkor ésszerű határidőn belül teljesítette.

38 Másodlagosan ez a tagállam vitatja a Bizottság által javasolt, a jogsértés súlyát jelző együtthatót, és - röviden - fenntartja, hogy a vitatott görög szabályozásnak nem volt protekcionista célja, hanem az a közegészség közérdeken alapuló kényszerítő indokának felelt meg.

39 A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítésében bekövetkezett késedelem nem halogató szándékoknak, hanem a jogalkotási eljáráshoz és a választásokhoz kapcsolódó belső nehézségeknek tudható be.

40 Az ügy tárgyára és a 3661/08. sz. törvény 14. cikkének tartalmára tekintettel a jogsértés megismétlésének semmilyen konkrét kockázata nem áll fenn.

41 Ráadásul a Görög Köztársaság szerint a jogsértés nem nagyon súlyos, mivel az - még a 3661/08. sz. törvény elfogadása előtt is - a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben elfogadott második kifogásnak csak egy részét érintette.

A Bíróság álláspontja

A kényszerítő bírságról

42 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kényszerítő bírságnak az EK 228. cikk alapján történő esetleges kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolt, ha a Bíróság korábbi ítéletében foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad (lásd ebben az értelemben különösen a C-119/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6885. o.] 45. és 46. pontját, valamint a C-503/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6153. o.] 40. pontját).

43 Tekintettel arra, hogy a Bizottság elismeri, hogy a 3661/08. sz. törvény biztosítja a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítését, a Görög Köztársaságot nem kell kényszerítő bírság fizetésére kötelezni.

Az átalányösszegről

44 Az átalányösszeg esetleges kiszabását illetően emlékeztetni kell arra, hogy arra minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EK 228. cikk alapján megindított eljárással érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell, hogy sor kerüljön (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9-én hozott ítélet 62. pontját).

45 Míg a kényszerítő bírság kiszabása különösen arra tűnik alkalmasnak, hogy ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse meg az olyan kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna, addig az átalányösszeg kiszabása inkább az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán- és közérdeket érintő következményeinek értékelésén alapul, különösen ha a kötelezettségszegés az azt először megállapító ítélet óta tartó hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12-én hozott ítélet 81. pontja).

46 A Bíróság feladata az egyes esetekben az előtte folyamatban lévő ügy körülményei szerint a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározni az első kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és a közösségi jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9-én hozott ítélet 59. pontját).

47 Mindenesetre ha a Bíróság elhatározza az átalányösszeg kiszabását, a mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében e szankciót oly módon határozza meg, hogy az egyrészt a körülményekhez igazodjon, másrészt pedig arányban álljon a megállapított kötelezettségszegéssel és az érintett tagállam fizetési képességével (lásd a C-278/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. november 25-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-14141. o.] 41. pontját).

48 Ebből következően az átalányösszeg kiszabása iránti kérelem elbírálásához ezen ügy összes körülményét figyelembe kell venni, különösen a Görög Köztársaság magatartását, a jogsértés időtartamát és súlyát.

49 Így először is e tagállam magatartását illetően az nem vitatott, hogy e tagállam a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben elfogadott második kifogást csak a 3661/08. sz. törvény elfogadásával hajtotta maradéktalanul végre, jóllehet az ezen ítéletben megállapított akadályok teljes megszüntetéséhez szükséges fellépés nem jelentett különösebb nehézséget.

50 Ebben a tekintetben nem lehet elfogadni a Görög Köztársaság által hivatkozott azon indokolást, amely szerint az említett ítéletben foglaltak teljesítésének késedelme a jogalkotási eljáráshoz vagy a választások tartásához kapcsolódó belső nehézségeknek tudható be. Amint azt a Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, a közösségi jogból eredő kötelezettségek nem teljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 38. pontját).

51 Másodszor a kötelezettségszegés időtartamát illetően fontos emlékeztetni arra, hogy az EK 228. cikk ugyan nem határozza meg azt a határidőt, ameddig az ítéletben foglaltakat teljesíteni kell, az azonban nem vitatott, hogy a teljesítést haladéktalanul meg kell kezdeni, és annak a lehető legrövidebb időn belül be kell fejeződnie (lásd a 131/84. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1985. november 6-án hozott ítélet [EBHT 1985., 3531. o.] 7. pontját).

52 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet kihirdetésétől csaknem 37 hónap telt el addig az időpontig, amíg a Görög Köztársaság az említett ítélettel teljesen összhangba hozta a szabályozását.

53 Meg kell tehát állapítani, hogy a Görög Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés igen sokáig fennállt, különös figyelemmel arra, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítése nem volt különösebben bonyolult.

54 Harmadszor a jogsértés súlyát illetően meg kell jegyezni, hogy a jelen kötelezettségszegés a letelepedés szabadságára vonatkozó jelentős korlátozás fennmaradását okozta.

55 Ugyanis a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben a Bíróság úgy vélte, hogy a vitatott szabályozás sérti az EK 43. cikkben szereplő alapvető elvet, mivel a többi tagállamban székhellyel rendelkező társaságok számára csak akkor teszi lehetővé, hogy látszerészeti üzletet nyissanak és üzemeltessenek, ha a tagok többsége látszerészekből áll, vagy ha - az esettől függően - a tőke többségének tulajdonosai látszerészek.

56 Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló kötelezettségszegés lényegesen érintheti egy másik tagállamban letelepedett azon társaságok és látszerészek érdekeit, amelyek, illetve akik Görögországban szándékoznak látszerészeti üzletet nyitni.

57 A fentiekre tekintettel a Bíróság úgy véli, hogy indokolt a Görög Köztársaság átalányösszeg megfizetésére való kötelezése.

58 Az említett átalányösszeg mértékének meghatározását illetően a jelen ítélet 49-56. pontjában meghatározott megfontolásokon kívül fontos az itt következő további tények figyelembe vétele.

59 Így emlékeztetni kell arra, hogy a Görög Köztársaság még a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet kihirdetése előtt részben megszüntette az említett ítéletben megállapított kötelezettségszegést. Az alperes ugyanis módosította a természetes személy látszerészek egynél több látszerészeti üzlet működtetésének tilalmára vonatkozó vitatott rendelkezéseket, és megszüntette a látszerészeti üzletek jogi személyek általi nyitásához és működtetéséhez kapcsolódó feltételek többségét.

60 Azt is meg kell állapítani, hogy a 3661/08. sz. törvény elfogadásával a Görög Köztársaság a jelen ügyben folyamatban lévő eljárás során maradéktalanul eleget tett a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletben foglalt követelményeknek.

61 A fentiekre tekintettel a jelen ügy körülményei megfelelő értékelésének megfelel, ha a Bíróság a Görög Köztársaság által megfizetendő átalányösszeget egymillió euróban állapítja meg.

62 Következésképpen a Görög Köztársaságot arra kell kötelezni, hogy fizessen a Bizottságnak az "Európai Közösség saját forrásai" számlára egymillió euró átalányösszeget.

A költségekről

63 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1. A Görög Köztársaság - mivel az Európai Közösségek Bizottsága által az EK 228. cikk értelmében kibocsátott indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártáig nem tette meg a C-140/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. április 21-én hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést - nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2. A Bíróság kötelezi a Görög Köztársaságot, hogy fizessen az Európai Közösségek Bizottságának az "Európai Közösség saját forrásai" számlára egymillió euró átalányösszeget.

3. A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: görög.