A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31268/2015/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGÉSZSÉGÜGYI HATÓSÁGI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 57. §, 58. §, 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 6. §, 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. §] Bíró: Varga Eszter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

13.K.31.268/2015/11.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a személyesen eljáró felperes (cím.) , dr. Kiss Tibor Zoltán ügyvéd (Cím) által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (Cím.) alperes ellen, közegészségügyi ügyben hozott közigazgatási határozat (hiv. szám: BPR/021/12763-2/2014.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe alperesi beavatkozó (Cím.) a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott, meghozta a következő

Í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 5 000 (Ötezer) forint perköltséget

Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30 000 (Harmincezer) forint kereseti illetéket az adóhatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A ... iskolavédőnője 2014. április 2-án megküldte a felperes és a beavatkozó (a továbbiakban együtt: szülők) részére a 2000. január 26. napján született közös gyermekük, személy1 (a továbbiakban: Gyermek) Hepatitis B (a továbbiakban: HB) védőoltása esedékességéről szóló tájékoztatót, amely szerint a Gyermek HB védőoltásra kötelezett, az oltás 2014. április 8. napján esedékes. A felhívás tájékoztatást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy amennyiben a Gyermek kötelező védőoltása megalapozott orvosi indok nélkül, többszöri értesítés ellenére elmarad, akkor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes kistérségi/fővárosi kerületi intézete a védőoltás beadását határozattal rendeli el. A felhívás szerint továbbá, amennyiben a Gyermek a védőoltást már megkapta, vagy a védőoltás beadása alól végleges mentességet kapott, akkor azt igazolni szükséges.

A tájékoztató "Az oltás beadásához NEM JÁRULOK HOZZÁ!" kiegészítéssel érkezett vissza az iskola részére a felperes aláírásával. Az iskolavédőnő 2014. május 7-én készült feljegyzése szerint, a beavatkozó 2013 őszén megjelent az oltás időpontjában és helyszínén, az oltás beadását megtagadta, a 2014. április 8. napján esedékes oltást megelőzően kiküldött értesítőt pedig a Gyermek a hozzájárulás megtagadásáról szóló feljegyzéssel ellátva hozta vissza.

A védőnői szolgálat 2014. május 23-án értesítette Budapest Főváros Kormányhivatala X. Kerületi Népegészségügyi Intézetét (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) arról, hogy a Gyermek a VII. osztályban esedékes életkorhoz kötötten kötelező HB védőoltást nem kapta meg.

A fentieket követően az elsőfokú hatóság a 2014. május 27-én kelt, BP-10R/025/03781-3/2014. ügyiratszámú levelében felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az oltás pótlását haladéktalanul meg kell kezdeni, kontraindikáció esetén pedig annak tényét a levél kézhezvételét követő 8 napon belül, a kezelőorvos által kiadott igazoláson el kell juttatni az elsőfokú hatósághoz. A megkeresésére a szülők, illetve a Gyermek írásban nyilatkoztak arról, hogy a HB elleni iskolai kampányoltásokat visszautasítják, hivatkozással az Alkotmánybíróság 39/2007. számú határozatára.

Az elsőfokú hatóság a 2014. június 24-én kelt, BP-10R/025/03781-5/2014. ügyiratszámú végzésében - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a végzés kézhezvételétől számított 20 napos határidő megállapításával a felperest kötelezte arra, hogy az elmaradt védőoltás pótlását haladéktalanul kezdje meg, ellenjavallat esetén azt a megadott határidőn belül jelezze. Az elsőfokú hatóság figyelmeztette ugyanakkor a felperest, hogy amennyiben a megadott határidő eredménytelenül telik el, az előírtak be nem tartása miatt hivatalból eljárást indít.

Figyelemmel arra, hogy a fenti végzésben megállapított határidő eredménytelenül telt el, az elsőfokú hatóság 2014. július 24. napján hivatalból eljárást indított a Gyermek életkorhoz kötött kötelező védőoltásának elmaradása ügyében, egyúttal felhívta a felperest, hogy nyilatkozzon a védőoltás pótlásának időpontjáról, illetve kontraindikáció fennállása esetén annak tényét jelezze. Az elsőfokú hatóság tájékoztatta a felperest arról is, hogy a védőoltás beadására védőoltási tanácsadó véleménye alapján tud haladékot adni.

A fentieket követően került sor az elsőfokú hatóság 2014. szeptember 26. napján kelt, BP-10R/025/03781-10/2014. ügyiratszámú határozatának meghozatalára, melyben az elsőfokú hatóság elrendelte a kötelező védőoltás pótlását. Az elsőfokú hatóság a határozatát az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. § (1) bekezdésére, 58. § (6)-(7) bekezdéseire, valamint a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 5. § (1), (5), (7) és (8) bekezdéseire, valamint 16. § (1) bekezdés f) pontjára alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. december 19. napján kelt, BPR/021/12763-2/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indoklása szerint a kötelezően előírt védőoltástól kizárólag az arra kötelezett egészségügyi állapota okán lehet eltekinteni, ilyen ok ugyanakkor az eljárás során nem merült fel, valamint nem került igazolásra az Országos Epidemiológiai Központ által évente kiadott, az adott év védőoltási tevékenységére vonatkozó Módszertani Levélben (a továbbiakban: VML) szereplő kontraindikáció, ami indokolhatná a HB védőoltás beadásának elhalasztását vagy kizárását.

A felperes a határozat ellen keresettel élt, melyben - annak tartalma alapján - a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az első- és másodfokú határozatok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a Gyermeke betöltötte a 14. életévét, tehát korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak (fiatalkorúnak) minősül, és ennek megfelelően olyan jogok illetik meg, hogy pl. önállóan gyakorolhatja az egészségügyi önrendelkezéshez fűződő jogát. Állította, hogy a gyermekével szabályos nyilatkozatot tettek, azonban az alperes - a Ket. alapszabályait megsértve - azt semmibe vette. Hivatkozott az Oviedói Egyezményre (a továbbiakban: Egyezmény), amely alapszabályként (5. cikk) írja elő minden egészségügyi beavatkozás szabad visszautasításhoz való jogot, és bírói védelmet ír elő (23. cikk) a jog gyakorlói számára, valamint kötelezettségszegési eljárást helyez kilátásba az ezt megsértő tagországoknak (25. cikk). Arra is hivatkozott, hogy az Egyezmény 148-159. cikkeiben részletesen definiálja, hogy mely három konkrét esetben lehet eltekinteni az alapszabálytól, világosan leszögezi a kivételeket, és azt is, hogy minden más egyéb esetre az 5. cikkben lefektetett alapszabályt, azaz a beavatkozás visszautasításának lehetőségét köteles biztosítani minden aláíró tagállam. Sérelmezte, hogy az alperes indoklás nélküli állítása szerint a 39/2007. AB határozat hatálya 2013. április 1-jén megszűnt. Érvelése szerint az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában megkerülhetetlenül leszögezte, hogy 14 éves kor felett a kiskorú jogosult beleszólni az egészségügyi ellátásába, "így értelemszerűen a hatósági vakcinázási önkénynek is jogosult önállóan is ellentmondani." A Ket. 1. §-ára hivatkozással előadta, hogy az ... vakcina nem rendelkezik teljes körű biztonsági vizsgálatokkal, így beadásának elrendelése a többi előadásától függetlenül is felvetné a hivatali hatalommal való visszaélés és kiskorú veszélyeztetésének megalapozott gyanúját. Hivatkozott arra is, hogy a gyártó hivatalos honlapjának amerikai oldalán feltüntetésre került, hogy a készítményt nem vizsgálták sem a rákkeltő hatása, sem mutagenitása, sem pedig meddőséget okozó hatása tekintetében, ebből egyenesen következik az, hogy az alperes által elrendelt oltóanyag nem tekinthető biztonságosnak, még akkor sem, ha rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel. Az AB határozata értelmében az állam kötelessége a minőségről és a biztonságosságról gondoskodni, ez pedig azt jelenti, hogy nem pusztán papíron kell legálisnak lennie a készítménynek, hanem a valóságban is. Arra is hivatkozott, hogy a védőoltások állítólagos szükségességét 300 esztendő alatt sem tudták tudományosan igazolni. Példálózó felsorolással arra is utalt, hogy több oltóanyag esetében került sor visszahívásra, mert azok szennyeződést tartalmaztak, azaz a vakcina teljesen ellenőrizetlenül kerül a gyártótól az oltóorvoshoz, akinek pedig nincs semmiféle eszköze sem az oltóanyag szennyezettségének vizsgálására, sem pedig az egyéni érzékenység kiszűrésére. Arra is hivatkozott, hogy a védőoltás egy normális iskolai érintkezés révén fertőzni nem képes betegség miatt került előírásra. Utalt arra is, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztály 17999-3/2013/EGP sz. állásfoglalása is megerősíti, hogy nincsenek veszélytelen vakcinák és a kockázat az enyhe oltási reakcióktól a maradandó fogyatékosságon át a beoltott személy haláláig terjed. Az állásfoglalás pedig megengedhetőnek tartja a lelkiismereti okokból történő megtagadását a kötelező védőoltásoknak. Példaként hivatkozott a német, svájci, angol, osztrák gyakorlatra, amely szerint nincs egyetlen kötelező vakcina sem. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a járványügyi központ 2004-től kezdődően nyolc esztendőn keresztül mentességet biztosított a betelepülő külföldiek gyermekei számára, és önkéntes alapon ajánlotta fel a három hónapnál hosszabban Magyarországon élő gyermekek számára az életkorhoz kötött vakcinákat. A felperes állítása szerint ezen szabályozás diszkriminatív. Hivatkozott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 6. §-ára, amely szerint a gyermekek jogai közé tartozik védelmet élvezni az egészségükre ártalmas készítményekkel szemben.