BH 1995.11.646 Az öröklési szerződésekre is irányadó a végrendeletekre vonatkozó szabály, hogy az érvénytelenségre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül. Ennek következménye, hogy az öröklési szerződést is csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a peres felek viszonyában lehet érvénytelenné nyilvánítani [Ptk. 655. § (1) bek., 656. §, 653. §, 207. § (4) bek., 200. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek által 1993. február 2-án közjegyző előtt megkötött öröklési szerződés érvényes, mert bár a szerződés a havi tartás értékét 5000 forintban határozta meg, és a szerződéses örökösök a perben elismerték, hogy az örökhagyó a nyugdíjából részükre havonta 5000 forintot adott át tartása költségeinek fedezésére, ez nem valósít meg a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi okot. A Ptk. 586. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. Az öröklési szerződés az idős, 85 éves örökhagyó számára azt a személyes törődést biztosította, amely lényegesebb eleme volt a szerződésnek, mint a létfenntartási költségek mikénti fedezése.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési szerződéssel az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében teszi meg örökösévé. Ha szerződéses örökös az eltartást az örökhagyó költségén vállalja, és csak gondozást biztosít a számára, valójában nem tartásról, hanem gondozásról van szó. Öröklési szerződés azonban gondozásra érvényesen nem köthető. A per során az I. rendű alperes elismerte, hogy az örökhagyó nyugdíjából havonta 5000 forintot átadott a részükre, amely megfelel a tartás ellenértékének, és ez az összeg fedezte az örökhagyó eltartásának költségeit. Az örökhagyó tartását tehát a szerződéses örökösök az örökhagyó vagyonából biztosították, és legfeljebb gondozást teljesítettek az örökhagyó részére. Ebből következik, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében mint jogszabályba ütköző, illetőleg annak megkerülésével kötött szerződés semmis.

A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. Azzal érveltek, hogy az örökhagyó által havonta átadott 5000 forint a teljes tartást nem fedezte, tehát résztartást nyújtottak az örökhagyónak. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig nem teljes mértékű tartásra is lehet érvényesen öröklési szerződést kötni. Hivatkoztak arra is, hogy az öröklési szerződés semmisségének megállapítása jogszabálysértéssel történt: az öröklési szerződésben ugyanis vállalták az örökhagyó tartását, rögzítették, hogy az örökhagyó rendelkezik a nyugdíjával és maga dönti el, hogy mennyivel járul hozzá a tartásához. Ez a szerződéses kikötés pedig jogszabályba nem ütközik.

A felperesek ellenkérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályban tartására irányult; másodlagosan legfeljebb annak hatályon kívül helyezésére láttak jogi lehetőséget, esetleges további bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében. Fenntartották azt az állításukat, hogy az öröklési szerződés megkötésére a törvényes öröklés kijátszása céljából került sor, és a szerződéses örökösök saját vagyonukból még résztartást sem teljesítettek az örökhagyónak.

(A felülvizsgálati kérelem benyújtását követően az I. rendű alperes meghalt; jogutódai a III. és IV. rendű alperesek, akik tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elkülönítette.)

A felülvizsgálati kérelem az ügy érdemét tekintve megalapozatlan.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. E rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökösök a saját vagyonukból nyújtottak-e akár részbeni tartást is az örökhagyónak, illetőleg hogy az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására a Ptk. melyik rendelkezése alapján van jogi lehetőség.