A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31027/2020/9. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. Bírók: Kovács Edit, Mihalics Klaudia, Vajas Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.257/2019/10., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31027/2020/9.*, Kúria Mfv.10114/2020/8. (BH 2021.2.51)

***********

Az ügy száma: 1.Mf.31.027/2020/6.

A felperes: dr. felperes neve (felperes címe)

A felperes képviselője: dr. Bálint Tibor Ügyvédi Iroda (cím)

Az alperes: alperes neve (alperes címe)

Az alperes képviselője: Bita-Petrik és Társai Ügyvédi Iroda (cím ügyintéző dr. Bita Judit ügyvéd)

A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése

A fellebbezést benyújtó fél: felperes

(13. sorszám)

A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 80.M.257/2019/10.

K ö z b e n s ő í t é l e t

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az alperes jogellenes jogviszonyt megszüntető intézkedésére tekintettel az összegszerűség megállapítása végett az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.

A közbenső ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2016. november 2. napján munkaszerződést kötött az alperessel programmenedzser pénzügyi feladatok munkakörre, 2016. november 1. napjával azzal, hogy a munkaviszony tartama határozott tartamú. A felek dr. D-T.O. távollétének - így szülési szabadsága, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága - idejére kötöttek jogviszonyt. Abban állapodtak meg, hogy a munkaviszony megszűnik dr. D-T.O. fizetés nélküli szabadságát követő munkába állásának napján. A felperes gyermeke születését követően 2017. februárjában állt ismételten munkába, majd 2017. június 7. napjától nem dolgozott, szabadságát töltötte, illetve betegszabadságon volt munkaviszonya 2017. augusztus 13. napján való megszűnéséig. A felperes által is foglalkoztatott munkakörben egyidejűleg kilenc munkavállaló dolgozhatott.

[2] Dr. D-T.O. 2018. augusztus elején tájékoztatta a munkáltatót, hogy ismételten várandós. A fizetés nélküli szabadságát 2018. augusztus 9. napján kelt bejelentésével 2018. augusztus 13. napjáig kérte kiadni, majd 2018. augusztus 14. napjától szabadságát töltötte, ezt követően az alperesnél nem végzett munkát.

A felperesek keresete, az alperes ellenkérelme

[3] A felperes keresetlevelében a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeiben kérte marasztalni az alperest, az Mt. 87. §-a alapján elmaradt munkabér jogcímén 12 havi távolléti díj körében. Indokolásul előadta, hogy az alperes képviselőjeként eljáró személy, K.L. 2018. augusztus 13. napján arról tájékoztatta szóban a felperest, hogy a munkaszerződése megszűnt, tekintettel arra, hogy dr. D-T.O. az alperes által pontosan meg nem jelölt időpontban újból munkába állt. Ezt követően felperes nem jelent meg többet munkavégzésre az alperesnél. Felperesnek utólag a tudomására jutott, hogy az alperes képviselője által 2018. augusztus 13. napján nyújtott tájékoztatás nem felel meg a valóságnak: dr. D-T.O. nem lépett 2018. augusztus 13-án munkába. Ez azóta sem áll a szándékában, hiszen gyermeket vár. Hivatkozott arra is, hogy a munkaviszonya azzal a céllal jött létre, hogy azt a munkát, amelyet alperesnél dr. D-T.O. kisgyermek miatt nem tud ellátni, helyette elvégezze. A munkaszerződés név szerint ismert munkavállaló helyettesítésére jött létre azzal a feltétellel, hogy a helyettesítés időtartamának a tényleges távollét időtartamához kell igazodnia. A felperes álláspontja szerint dr. D-T.O. abban az esetben sem állt újra munkába az alperesnél, ha bebizonyosodna, hogy ténylegesen megjelent az alperesnél 2018. augusztus 13-án. Felperes nem tudta kizárni a lehetőségek közül, hogy az alperes 2018. augusztus 13. napjára számviteli célokra úgymond "papíron" visszavette dr. D-T.O-át aktív állományba, másnap azonban már kiadta a korábban ki nem vett szabadságát. Dr. D-T.O. ezt követően már nem jelent meg az alperesnél, és azóta sem fejt ki nála munkavégzési tevékenységet. A felperes előadta továbbá, hogy nem felel meg a valóságnak, miszerint tudomással bírt volna arról, hogy dr. D-T.O. távolléte előre tervezetten 2018. augusztus hónapjáig tart.

[4] A felperes joggal való visszaélésre is hivatkozott, mivel álláspontja szerint az intézkedés célja az volt, hogy munkaviszonyát ne felmondással és az ahhoz kötődő pénzügyi következmények alkalmazásával kelljen megszüntetnie az alperesnek.

[5] A felperes pontosított kereseti kérelmében 6.014.000,- Ft elmaradt munkabér címén igényelt kártérítés 17,5 % járulékkal csökkentett összege megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte, álláspontja szerint jogszerűen járt el. A felperes munkaviszonya 2016. november 1. napjától kezdődően határozott időre, dr. D-T.O. munkavállaló távollétének időtartamára szólt. A felperes a munkaszerződés aláírásának időpontjában tudomással bírt arról, hogy a helyettesített munkavállaló előre tervezetten 2018. augusztus hónapjáig lesz távol. Dr. D-T.O. 2018. augusztusában írásban jelezte, hogy összegyűlt szabadságát 2018. augusztus 14. napjától szeretné kivenni. Ebben közvetlen felettese is támogatta, így az alperes tájékoztatta a munkaviszonya megszűnéséről a felperest. Az alperes álláspontja szerint dr. D-T.O. munkavállaló távolléte megszűnt, mivel 2018. augusztus 14. napjától távolléte alatt összegyűlt szabadságát töltötte. Hivatkozott arra is, hogy teljesen azonos feladatkörben az alperes nem alkalmazhat több munkavállalót, ezért amikor dr. D-T.O. visszatért a fizetés nélküli szabadságról, fel sem merülhetett a felperes tovább foglalkoztatása. Az alperes álláspontja szerint a felek megállapodtak egy munkaviszonyt bontó feltételben, ami vitán felül bekövetkezett. Az, hogy a feltétel bekövetkezését követően dr. D-T.O. éppen nem végez munkát, és azt az alperes milyen munkaszervezési vagy egyéb módon kezeli, azt a munkáltató belátása szerint döntheti el.

Az elsőfokú bíróság ítélete

[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felek között létrejött munkaszerződés 1.1. pontja értelmében a munkaviszony tartama határozott időtartamú, dr. D-T.O. munkavállaló távollétének (szülési szabadság, valamint gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság) időtartamára jött létre. A munkaszerződés 10.1.a. pontja értelmében a munkaviszony megszűnik a határozott idő elteltével, azaz dr. D-T.O. munkavállaló (szülési szabadsága, valamint gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságot követő) munkába állásának napján. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a felek bontó feltétellel kötöttek munkaszerződést egymással, a bontó feltétel dr. D-T.O. fizetés nélküli szabadsága lejártának időpontja, ismételt munkába állása volt. A felperes által nem vitatottan dr. D-T.O. fizetés nélküli szabadsága 2018. augusztus 13. napjáig tartott. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint munkába állásnak minősül a fizetés nélküli szabadságot követő szabadság kiadása is, nem csupán az aktív munkába állás. A bíróság utalt e körben arra, hogy az éves szabadságok kiadása idejére sem alkalmaz a munkáltató határozott időtartamban más munkavállalót az így keletkező feladatok elvégzése céljából. A bíróság értékelése körébe vonta továbbá azt a felek által egyezően előadott azon tényt is, amely szerint az alperes a felperes által is betöltött munkakörre egyidejűleg kilenc munkavállalót alkalmazott. dr. D-T.O. pedig fizetés nélküli szabadsága megszűnését követően aktív állományú munkavállalónak minősült függetlenül attól, hogy másnaptól az addig ki nem adott szabadságát vette igénybe. Mindebből következően a bíróság megítélése szerint jogszabálysértés nélkül szűnt meg a felperes munkaviszonya az Mt. 63. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a munkaszerződésben rögzített bontó feltételnek megfelelően 2018. augusztus 13. napján. Annak a körülménynek, hogy dr. D-T.O. végzett-e a konkrétan munkát az alperesnél, a felperes munkaviszonya megszűnésére nem volt hatása a fentiekben kifejtettekre tekintettel.