A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21462/2008/4. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 4. §, 12. §, 16. §, 30. §, 44. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.462/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Jeszenszki Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: dr. Jeszenszki Gábor ügyvéd) által képviselt, felperes neve (....) felperesnek - a dr. Karas Mónika ügyvéd (.....) által képviselt, alperes neve (.....) alperes ellen - szerzői jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. június 3. napján kelt, 6.P.22.227/2006/17. számú ítélete ellen a felperes 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (Százezer) Ft másodfokú perköltséget.

A felperes költségmentessége folytán le nem rótt 228.000 (Kétszázhuszonnyolcezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt 150.000 Ft perköltség alperes részére történő megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege szerint a felperes 2002. október 8-tól 2004. március 31-ig igazgatósági tag volt az alperesnél, ahol 2002. október 20. és 2005. januárja között marketing igazgatói feladatokat látott el. E feladatokat a felperes a .... keresztül látta el, először a Bt. és az alperes között létrejött megbízási szerződés, majd 2004. május 1-től vállalkozási keretszerződés alapján. A ténylegesen a felperes által elvégzett munkákról a .... Bt. állította ki a számlákat az alperes felé, az alperes vezérigazgatója pedig annak elismerésére, hogy a felperes a marketing igazgatói feladatokat ellátta, teljesítési igazolásokat írt alá. Emellett az alperes és a ....Kft. között - amelynek munkaviszonyban álló ügyvezetője a felperes volt - 2004. február 2-án megbízási szerződés jött létre egyebek mellett hirdetéstervezés, kivitelezés, műsorstruktúra kivitelezés szolgáltatásokra, majd 2004. április 27-én a felek vállalkozási keretszerződés kötöttek, többek között fényképészeti szolgáltatásokra is.

Rögzítette a tényállás azt is, hogy a felperes a marketing igazgatói feladattal kapcsolatban több alkalommal fényképfelvételeket készített, amiket átadott az érdekeltségi körébe tartozó, előbbiekben jelölt két gazdasági társaságnak. E társaságok a fotókat az alperessel kötött szerződésekben - amelyekben rendelkeztek a szellemi alkotások felhasználási köréről és ellenértékéről - megjelölt feladatok és megbízások teljesítéseként, felhasználás céljából továbbadták az alperesnek. Ezek között voltak portréfotók az alperesnél dolgozó riporterekről, bemondókról, de készültek felvételek az alperes épületéről, a nála, valamint általa szervezett rendezvényekről. A fotókat az alperes egyes televíziós műsoraiban, a sajtóban, az interneten, továbbá a reklámozás során használta fel. A szerződéseket az alperes 2005. december 6. napján felmondta.

Ismertette az ítéleti tényállás résztelesen, hogy a ... Bt. és a ...Kft. részéről kiállított számlákon milyen szolgáltatások szerepeltek, így a ... Bt. számlái hírolvasók, műsorvezetők fotói, képernyősök, riporterek digitális fotózása, internet képriport, ....műsorvezetőinek fotózása szolgáltatásokra is vonatkoztak.

A felperes álláspontja szerint az alperes szerzői vagyoni jogsértést követett el azzal, hogy az általa szóbeli megbízás alapján készített fényképfelvételeket, amelyek nem voltak a felperesi cégekkel kötött szerződéseknek a tárgyai, írásbeli szerződés és díjfizetés nélkül felhasználta. Továbbá személyhez fűződő szerzői jogai sérültek, mivel a felhasznált fényképeken az alperes nem tüntette fel a nevét.

Az alperes védekezésének lényege szerint a perbeli fotókat a felperes a ... Bt-vel, továbbá a ....Kft-vel kötött szerződések alapján készítette, amely szerződések rendelkeztek a szerzői jogokról, annak átengedéséről, illetve a korlátlan felhasználási jogok engedélyezéséről és a díjak megfizetésre kerültek.

Az elsőfokú bíróság megállapította a felperes nem vitatott előadása alapján, hogy a perbeli fotókat, amelyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdésének i) pontja alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, a felperes készítette a munkakapcsolat fennállásának idején. Kifejtette, hogy az Szjt. 16. §-ának (1) bekezdése szerinti felhasználási engedélyt a 45. § (1) bekezdése értelmében írásba kell foglalni. A felperes azonban nem csatolt olyan írásbeli szerződést, ami igazolta volna, hogy saját személyében az alperessel felhasználási szerződést kötött a perbeli fotókról és azt sem tudta bizonyítani, hogy szóbeli megállapodásuk alapján az alperes olyan fotókat használt fel díjfizetés nélkül, amelyek nem voltak a felperesi cégekkel kötött szerződések tárgyai, holott ez a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelte.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a szerződések, teljesítési igazolások és számlák azt bizonyítják, hogy a felperes a gazdasági társaságok keretén belül járt el a fotók elkészítésekor, azokat e társaságok részére átadta, azaz szerzőként rendelkezett a vagyoni jog átruházásáról, tehát a felhasználási, vagyoni jogot a társaságok a szerzőtől megszerezték. Az egyes megbízási szerződések és számlák pedig bizonyítják, hogy a gazdasági társaságok fotózással kapcsolatos feladatokat végeztek, a fotókat ők adták át az alperesnek és díjazásuk is megtörtént. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az alperes a fotókat a felperes érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságokkal kötött szerződés alapján kapta meg, azaz az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felhasználó nem az alperes, hanem a két gazdasági társaság volt, ezért igényét is velük szemben érvényesítheti a felperes.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és állapítsa meg 2002. decemberétől az alperes szerzői jogi jogsértést valósított meg, kötelezze annak abbahagyására, a további jogsértéstől tiltsa el, továbbá a keresetnek megfelelően kötelezze 3.800.00 forint szerzői jogdíj megfizetésére.

Álláspontja szerint nem a felperest terhelte bizonyítási kötelezettség, hanem az alperesnek kellett volna azt igazolnia, hogy a tárgyi fotók felhasználása közte és a mű szerzője között létrejött felhasználási szerződés alapján jogszerűen történt, neki kellett volna bizonyítania, miként szerezte meg a fényképek felhasználási jogát. Arra az esetre, ha a szerződések mégis megalapítják az alperes felhasználási jogát, a fellebbezés az Szjt. 44. §-ának (1) bekezdésébe foglalt semmis kikötésre hivatkozott.

Hibásnak találta, hogy az elsőfokú bíróság a két gazdasági társaságot tekintette a fotók felhasználójának, mert azok ezzel a joggal soha nem rendelkeztek. Igaz, hogy a szerződések az alperes és a két társaság között jöttek létre, de ez még önmagában nem bizonyítja, hogy a társaságok a szerzői jogokat is megszerezték volna. A perbeli fotókat a felperes küldte meg közvetlenül a felhasználó alperesnek.