A Fővárosi Ítélőtábla Bf.58/2010/13. számú határozata csempészet bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 21. §, 51. §, 83. §, 87. §, 89. §, 90. §, 91. §, 137. §, 276. §, 312. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter, Székely Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.58/2010/13.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év március hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2011. év március hó 3. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A csempészet bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2009. év november hó 11. napján kelt 12.B.434/2005/118. számú ítéletét II. r. vádlottal szemben megváltoztatja.

A vádlottat 100 (száz) napi tétel, 2.500 (kettőezer-ötszáz) forint napi összegű, összesen 250.000 (kettőszázötvenezer) forint pénzbüntetésre is ítéli. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

II. r. vádlott tekintetében a házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét II. r. és III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2009. november 11. napján kelt 12.B.434/2005/118. számú ítéletével II.r. vádlottat a Btk.312 § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a./ pontja szerint minősülő bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csempészet bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette

A bíróság a vádlott által előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztés esetleges végrehajtásába beszámította és megállapította, hogy 3 napi házi őrizet helyébe 1 napi szabadságvesztés lép.

III.r. vádlottat a Btk. 312. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b./ pontja szerint minősülő bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csempészet bűntette; valamint a Btk. 276. §-ába ütköző és eszerint minősülő bűnsegédként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő 5 év kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ügyben I.r. valamint IV.r. vádlottak tekintetében a Fővárosi Bíróság12.B.434/2005/118. számú ítélete elsőfokon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész II.r. és III.r. vádlottak tekintetében súlyosításért, II.r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. február 23. napján kelt BF.44/2010/3-I. számú átiratában valamint képviselője a nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést részben fenntartotta, de IV.r. vádlott tekintetében a Be.357. § (2) bekezdése alapján visszavonta.

IV.r. vádlott tekintetében így a Fővárosi Bíróság 118. sorszámú ítélete 2010. február 25. napán jogerőre emelkedett.

A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője megjegyezte, hogy az ítélet sorszámozást nem tartalmaz, ezért a hivatkozások nagyon nehézkesek.

Az ítéleti tényállás kiegészítését kérte a III.r. vádlottra vonatkozó személyi körülményeivel, az előző elítéléseivel.

Az ítéleti tényállás I. pontjában az 1-18-ig felsorolt szállítmányok adatainál kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tüntette fel az igazságügyi szakértői vélemény 4. számú melléklete alapján a belföldiesítéskor rendelkezésre álló számlákon feltüntetett USD összegek forint ellenértékét. Számos szállítmánynál tévesen tüntette fel az összehasonlító ár alapján számított vámtehertételeket és azok nem voltak összeegyeztethetők a szakértői véleményben helyesen feltüntetett 43.163.703.000 forint végösszeggel és a vámteher tényleges összegével.

A II. tényállási pontnál az 1. és 2. bekezdésben írtak kétszeresen szerepelnek és az ítélet, nem tartalmazza azt sem, hogy a 11. pontban írt szállítmány lefoglalásra került. Csak az indokolás tartalmazza a II. tényálláspontban írtak esetében, hogy itt egy körszállításos cselekményekről is szó van, az 5.6.7. és 11. pont alatti cselekmények esetében.

Mindezekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség képviselője indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság részleges megalapozatlanságát a másodfokú bíróság küszöbölje ki az iratok tartalma és az igazságügyi szakértői vélemény alapján és a helyes tényállás figyelembevételével a II.r. és III.r. vádlottakkal szemben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzze, és a II.r. vádlottat egyben tiltsa el a közügyek gyakorlásától is. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a másodfokú bíróság hagyja helyben.

II.r. vádlott védője a nyilvános ülésen a vádhatóság képviselőjének jogi álláspontjával nem értett egyet. II.r. vádlott ugyanis kizárólag fuvarozó volt, ő csupán egy árut kapott szállításra, de az nem nyert bizonyítást, hogy ő részt vett volna abban, és segítséget nyújtott volna az I.r. vádlottnak ahhoz, hogy a vámáruk vámkezelésére ne kerüljön sor. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fuvarozó tevékenységet ellátó személy vitte zárt borítékban az okiratokat ezáltal konkrét tény megállapítására nem is kerülhetett sor atekintetben, hogy a szándékos magatartásával a II.r. vádlott mint bűnsegéd közreműködött volna. Mindezek alapján II.r. vádlott felmentését kérte.

III.r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a III.r. vádlottnak semmiféle ügydöntő szerepe nem volt a vámkezelések megszervezésében, ő egyszerű ügyintéző volt, az I.r. vádlott volt az, aki a vámkezeléseket intézte, és ez a vádlott nem is élt az eljárás során a vallomástételi jogával. A védő is egyetértett azzal, hogy az I.r. vádlott volt a bűncselekmény tettese, és a többi vádlott, csak bűnsegédi magatartást tanúsított. Így a szabadságvesztés mértékére és a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések megfelelnek a III.r. vádlott által elkövetett cselekmény súlyának ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdésben írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság eljárási szabályt nem sértett, az ítéletét a feltárt bizonyítékokra alapította és azokat egyenként és összességében részletesen értékelte. A tényállás támadásával összefüggésben a II.r. védő által bejelentett fellebbezés alaptalan, az a másodfokú eljárásban nem is vezethetett eredményre.

A másodfokú bíróság azonban az ítéleti tényállást a Be. 351. § (2) bekezdése alapján részben megalapozatlannak találta. Az elsőfokú bíróság ugyanis a tényállást a (2) bekezdés b./ pontjában írtak alapján hiányosan állapította meg, és a c./ pontra figyelemmel az 1. pontban írt tényállás ellentétes volt az iratok tartalmával. Számos pontatlanságot tartalmazott az ítélet ami azonban nem hatott ki az ítélet egészére, így egyes tényeknek csak a helyesbítésére volt szükség.