A Kúria Pfv.20802/2014/5. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 332. §, 338. §]

A határozat elvi tartalma:

Érvényes, a házastársi közös vagyont megosztó szerződés esetén nincs helye bírósági vagyonmegosztásnak. A közös tartozás átvállalása esetén, ha a fél a törlesztő részleteket nem fizeti, a másik volt házastárs csak akkor léphet fel vele szemben, ha helyette is kifizette az adósságot.

***********

Pfv.II.20.802/2014/5.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Hajdúböszörményi Járásbíróságnál 6.P.20.302/2012. szám alatt megindított és a Debreceni Törvényszék 1.Pf.21.651/2013/3. számú ítéletével befejezett perében a felperes részéről 29. sorszám és a Pfv. 4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelemmel indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

A le nem rótt 324.000 (Háromszázhuszonnégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincsen helye.

I n d o k o l á s

A felek elvált házastársak, házasságuk fennállása alatt 2001 márciusában a C. Bank Zrt-től 390.000 forint összegű kölcsönt igényeltek, amelynek lejárati napja 2006. március 8-a volt. A hitelező már 2002 októberében felmondta a szerződést, mert a felek nem fizették a hitel törlesztő részleteit.

A felek 2004 szeptemberében a felperes kizárólagos tulajdonaként testvére, Sz. J.-né holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten megvásárolták a H., V. u. 5. szám alatti ingatlant. A vételárra a haszonélvező és házastársa vettek fel kölcsönt, amelynek törlesztő részleteit a felek teljesítették. A felperes az életközösség 2008. májusi megszűnésekor az ingatlanból elköltözött.

A felek 2009. május 25-én ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett "házassági vagyonjogi szerződést" kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott, de ténylegesen a házastársak azonos arányú közös tulajdonát képező V. utca 5. szám alatti ingatlan házassági vagyonközösség megszüntetése címén az alperes tulajdonába kerül. Az alperes vállalta a felperes javára 200.000 forint megváltási ellenérték, továbbá a haszonélvezővel szemben még fennálló tartozás megfizetését. A szerződésben a felek kijelentették, hogy az ingó vagyonukat megosztottnak tekintik.

A 2009. május 27. napján jogerős fizetési meghagyás a feleket egyetemlegesen kötelezte a korábban említett, C. Banktól felvett, utóbb az I. Zrt.-re engedményezett kölcsönszerződésből eredő 948.068 forint tartozás és járulékai megfizetésére. A bontóperben 2009. július 9-én kötött és jogerős bírói egyezségben az alperes vállalta e tartozás megfizetését is. Az alperes a vállalását nem teljesítette, ezért a bank jogutódja kezdeményezte a felekkel szemben a végrehajtási eljárást. A felperes a Hajdúböszörményi Városi Bíróságon 6.P.20.614/2010. szám alatt indított perben az alperes kötelezését kérte - a végrehajtási eljárásban érvényesített követelés összegével egyező - 1.442.828 forint tőke és annak 2009. július 10. napjától járó törvényes kamata megfizetésére. Követelését arra alapította, hogy az alperes a C. Bank felé fennálló közös tartozást átvállalta. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.067/2011/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy Ptk. 334. § (2) bekezdése és a 338. § (1) bekezdése alapján a felperes nem követelheti az alperestől olyan tartozás megfizetését, amelyet ő maga a jogosult részére még nem teljesített.

A felperes a 2012. május 25-én benyújtott keresetében kérte a házassági vagyonjogi szerződés, valamint a 2009. július 9. napján megkötött az elsőfokú bíróság 4.P.20.345/2009/3. számú végzésével jóváhagyott egyezség semmisségének, érvénytelenségének és a V. u. 5. szám alatti ingatlanra 1/1 arányú tulajdonjogának megállapítását, továbbá az alperes kötelezését 1.500.000 forint megfizetésére, ingó vagyonközösség megszüntetése címén. Keresetét a Ptk. 4., 5., 6., §-aira, a Ptk. 200. § (2) bekezdésére, a 205. § (1) bekezdésére, a 234. § (1) bekezdésére, valamint a 237. § (1) bekezdésére alapította. Előadta, hogy az alperes a szerződésben és az egyezségben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, az átvállalt tartozásokat nem egyenlítette ki. A szerződés jogszabályba ütközik, sérti a Csjt.-nek a vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó szabályait. Az alperes megtévesztette, kihasználta gyenge egészségi állapotát, feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés uzsorás jellegű. Álláspontja szerint a megtámadási határidőnek az adott esetben jelentősége nincs.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy értelmezése szerint a felperes keresetében a vagyonjogi szerződést és az egyezséget megtámadta tévedésre, megtévesztésre, objektív értékaránytalanságra alapítva. Hivatkozott azok semmisségére, mivel jogszabályba ütköznek és uzsorás jellegűek. A jogszabályba ütközést a Ptk. 4., 5., 6. §-ai, és a Csjt. házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szabályai megsértésében jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5-6. pontjaiban foglaltakra figyelemmel elsősorban a semmisségi okok fennállását vizsgálta és megállapította, hogy a felperes a szerződés uzsorás volta körében nem hivatkozott olyan körülményre, mely szerint az alperes a szerződés megkötésekor a felperes helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A Ptk. 4-5. §-ainak és a házassági vagyonjogi szabályoknak a megsértése sem eredményez semmisséget. A szerződéses jogviszony esetén a Ptk. 6. §-a nem alkalmazható.

A szerződés valamely megtámadási okra alapított érvénytelensége iránti igényérvényesítés feltétele a határidőn belüli megtámadás, illetve a haladéktalan bírósághoz fordulás. Az CIB Bank jogutódjának kérelmére elrendelt végrehajtási eljárásban a végrehajtó 2010. február 26-án szólította fel a felperest a tartozás megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint legkésőbb ebben az időpontban a felperesnek a megtámadási okokat - tévedés, megtévesztés, objektív értékaránytalanság - fel kellett ismernie. A felperes a 2010. november 25-i tárgyaláson a szerződést megtámadta, keresetétől azonban elállt és csak a 2012. május 25-én benyújtott keresetében kérte a szerződés és az egyezség érvénytelenségének megállapítását.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felperes perbeli nyilatkozatait értelmezve megállapította, hogy a felperes a perben alapvetően azt sérelmezte, hogy az alperes nem teljesítette a bankkölcsön visszafizetésére vállalt kötelezettségét, amely a szerződés megszegését jelenti. A felek a C. Bank jogutódjának követelése tekintetében adóstársak, a követelés jogosultja mindkettőjüktől követelheti a teljesítést, a jogerős fizetési meghagyás végrehajtását. Mindaddig, amíg a felperes a banknak nem teljesít, nem keletkezik elszámolási igénye az alperessel szemben.