BH 2022.10.272 A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kártérítés jogcímén járó elmaradt jövedelem iránti keresetét a munkavállaló felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően kizárólag a fellebbezésében emelheti fel, vagyis csak akkor, ha az elsőfokú határozatnak van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 521. § (2) bek.].

A tényállás

A korábban pénzügyi tanácsadással foglalkozó, egyéni vállalkozóként tevékenykedő felperes a 2019. augusztus 30-án kelt munkaszerződés alapján 2019. szeptember 1-jétől beruházási igazgató munkakörben állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az alperesnél. A munkaszerződés értelmében vezető állású munkavállalónak minősült, havi bruttó alapbére 2020. március 1-jétől 1 253 500 forint volt.

[1] Az alperes 2020. május 13-án közölt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére a Covid19 világjárvány kapcsán kihirdetett veszélyhelyzet és az ahhoz kapcsolódó rendkívüli intézkedések hatására kialakult helyzet miatt került sor, amely a megrendelések lényeges csökkenése miatt olyan pénzügyi-gazdasági helyzetet eredményezett, amely létszám csökkentését tette indokolttá. E létszámcsökkentésre tekintettel a felperes munkaviszonyának fenntartása lehetetlenné vált.

[2] A felperes a munkaviszonya megszűnését követően ismét egyéni vállalkozóként tevékenykedett, adó- és járulékfizetési kötelezettségének a garantált bérminimumnak megfelelő összegű jövedelem után tett eleget.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén járó kártérítés jogcímén 9 866 459 forint és ezen összeg 2020. december 16-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[5] A törvényszék ítéletével - a felperessel 2020. május 13-án közölt felmondás jogellenességére figyelemmel - kötelezte az alperest elmaradt jövedelemből eredő kártérítés jogcímén 9 866 459 forint és ezen összeg 2020. december 16-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére.

[6] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a felmondás indokolásában kifejezetten a Covid19 világjárvánnyal összefüggésben kihirdetett veszélyhelyzetre és az ahhoz kapcsolódó rendkívüli intézkedésekre utalt, ugyanakkor az általa csatolt iratok a megrendelésállomány csökkenését nem igazolták. Megállapította, hogy az alperest 2020 tavaszára fizetésképtelenség fenyegette, azonban ennek a helyzetnek a Covid19 világjárvánnyal való összefüggése egyértelműen nem igazolható, inkább az alperes korábbi pénzügyi döntései vezettek ehhez az állapothoz. Az alperes egy megbízás meghiúsulására és ezzel egyidejűleg a beruházási igazgatói munkakör megszűnésének indokoltságára hivatkozott, azonban felmondásában nem ezt rögzítette. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint ezért a felmondás nem felelt meg a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, így jogellenesnek minősül.

[7] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről történt tájékoztatást követően sem ajánlott fel bizonyítást a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztása körében, így az alperest az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján a kereset szerint marasztalta.

[8] Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a felperes keresetének elutasításával. Másodlagos fellebbezési kérelemként az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.

[9] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy a részére elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megítélt összegét az ítélőtábla emelje fel 12 395 811 forintra és ezen összeg 2021. január 1-jétől számított késedelmi kamatára. A másodfokú tárgyaláson a keresetét ismét módosította, az elmaradt jövedelem összegét 13 238 929 forintban határozta meg, a kamatfizetés kezdő időpontjaként pedig 2021. január 16-át kérte figyelembe venni.

[10] Az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felmondás indokainak vonatkozásában az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felmondás indoka nem valós és nem okszerű.

[11] Az ítélőtábla a felperes keresetfelemelését a másodfokú tárgyaláson végzéssel elutasította. A végzés ítéletben foglalt indokolása szerint a Pp. 521. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált elmaradt jövedelem iránti igényt a felperes csak akkor érvényesíthet, ha az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést terjeszt elő. A felperesnek kedvező ítélet esetén - ahogy a perbeli esetben is -, vagy fellebbezés hiányában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése miatt az ezt követően esedékessé váló kártérítési igényét a Pp. 521. § (4) bekezdése alapján újabb munkaügyi perben érvényesítheti.

[12] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, így a felperesnek az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása érdekében csatlakozó fellebbezés benyújtására lett volna lehetősége annak érdekében, hogy az időközben esedékessé vált követelést is ítélje meg részére a másodfokú bíróság. A fellebbezés kézbesítésével egyidejűleg felhívta a felperest arra, hogy a fellebbezéshez ellenkérelmet, illetve csatlakozó fellebbezést nyújthat be, azonban a felperes csak ellenkérelmet terjesztett elő. Ez a jogintézmény azonban csak a fellebbezésre adott nyilatkozat, amelyben a fellebbezésben foglaltakat támadhatja és abban csak az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása kérhető.

[13] A felperes a másodfokú tárgyaláson is előterjesztette a további esedékes követelését, azonban erre az ítélőtábla szintén nem látott lehetőséget, mert a jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a tárgyaláson is csak akkor emelhető fel a kereseti követelés az időközben esedékessé vált részletekre, amennyiben maga nyújtott be fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést.

[14] Rámutatott az ítélőtábla arra, hogy a Pp. 521. § (4) bekezdése alapján a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése iránti perben hozott ítélet anyagi jogerő hatása nem gátolja a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kárigény újabb munkaügyi perben elévülési időn belül történő érvényesítését, így a felperes nem esett el az elsőfokú ítélet meghozatalát követően esedékessé vált követelés érvényesítésétől, azt utóperben érvényesítheti az alperessel szemben.