A Pécsi Ítélőtábla Bf.11/2018/14. számú határozata erőszakos közösülés/szexuális erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, (4) bek., 323. §, (4) bek., 348. §, (1) bek., 352. §, (2) bek., 363. §, (2) bek. b) pont, 371. §, (1) bek., 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, (1) bek., (2) bek., 197. §, (2) bek.] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.III.11/2018/14. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2018. évi június hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

végzést:

A másodfokú bíróság a szexuális erőszak bűntette miatt vádlottellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 11.B.281/2017/11/III. számú ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja a 2018. április 16. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

Indokolás

A Kaposvári Törvényszék a 2018. évi január hó 19. napján kelt 11.B.281/2017/11/III. számú ítéletében vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 197.§ (2) bekezdésében meghatározott folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt 6 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése végett, a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a tárgyaláson jelen lévő képviselője útján is az ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát súlyosítsa.

A vádlott másodfokú eljárásban meghatalmazott védője fellebbezésének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 323.§ (4) bekezdése szerinti írásbeli indokolásában bizonyítási indítványt terjesztett elő, tanú 10 tanúkénti kihallgatását indítványozta. Az indítvány elutasításának esetére az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan a vádlott felmentését kérte.

A bejelentett fellebbezéseket és a védő által előterjesztett bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak.

A fellebbviteli bíróság az ügyben a Be. 363.§ (2) bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki, melyen ismertette szakértő 2 klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő szakértői véleményének kiegészítését. E kiegészítésben a szakértő az írásban előterjesztett szakvéleményét - a védő által becsatolt Facebook-beszélgetéseket is figyelembe véve - változatlan tartalommal fenntartotta.

A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást túlnyomórészt a perrendi szabályok betartásával folytatta le, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a sértett gyámhatóság előtti meghallgatáson tett nyilatkozatát bizonyítékként vette figyelembe. Amint arra a fellebbviteli főügyészség helytállóan utalt, a sértett nyilatkozata tartalmilag tanúvallomásként értékelhető, a gyámhatóság képviselői azonban a sértettet anélkül hallgatták ki, hogy őt bármire is kioktatták vagy figyelmeztették volna. Az előírt figyelmeztetések elmaradása azt eredményezi, hogy a sértett ily módon rögzített előadása bizonyítékként nem vehető figyelembe. Ezért azt a másodfokú bíróság a Be. 78.§ (4) bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette.

A történeti tényállás azonban a fenti bizonyíték nélkül is aggálytalanul megállapítható volt.

A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontja alapján - az iratok tartalmára tekintettel - mindössze az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

Mellőzi az elsőfokú ítélet 3. oldal 4. bekezdésének utolsó mondatából azt a szövegrészt, mely szerint a vádlott "viszonylag hosszú ideig az ilyen jellegű magatartásával felhagyott". Helyette azt rögzíti, hogy a vádlott 2011-től 2015 októberéig rendszeresen, azonban pontosan meg nem határozható időpontokban végezte sértettel a terhére rótt cselekményeket.

Kiegészíti továbbá a tényállást azzal, hogy a sértett személyiségében a cselekmény következtében szexuális traumatikus jegyek érhetők tetten (szakértő 2 klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleménye nyomozati iratok 273. oldala és szakértő 1 szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata 11. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 11. bekezdés 1. mondata).

Az ekként kiegészített tényállás most már mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz és a vádlott védekezésével szemben álló részében a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az ügy sajátossága volt a hasonló jellegű, családi körben elkövetett nemi erkölcs elleni cselekményekre általában jellemző körülmény, nevezetesen a családi körön kívül álló tanúk hiánya, illetve azok szűk köre. A vádlott vallomásain, a sértett és édesanyja vallomásán túlmenően bizonyítékul szolgáltak a sértett és a vádlott pszichológiai, illetve pszichiátriai vizsgálata során keletkezett szakértői vélemények és olyan személyek nyilatkozatai, akik az események előzményéről, ismertté válásának körülményeiről tudtak nyilatkozni.

A vádlott védekezését a fenti bizonyítékok egyike sem támasztotta alá, ugyanis tagadó vallomásával szemben álltak az eljárás során feltárt és a fent már felsorolt bizonyítékok.

Az ügyben döntő jelentőséggel bírt a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjének, a tanúként tett vallomása. Ez a nyilatkozat a másodfokú bíróság álláspontja szerint is élet- és élményszerű, túlzásoktól, irreális, a vádlottal szembeni elfogultságra utaló körülményektől mentes volt.

Különös jelentősége volt annak a körülménynek, hogy a pszichológus szakértők a sértett által elmondottakat reálisnak, életszerűnek, élményszerűnek, betanítástól, illetve befolyástól mentesnek találták. Kitértek arra is, hogy a kommunikáció során észlelt jelek alapján a betanítottság, a kóros fantáziaműködés, illetve a valóság szándékos elferdítése megnyugtató módon kizárható volt. Ezt a következtetést erősítette meg szakértő 2 klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő véleményének az a része, melyben kifejtette, hogy a sértett azért távolodott el az anyjától, mert hiába számolt be neki a vádlott szexuális visszaéléseiről, tanú1tól nem kapott segítséget.