A Kúria Mfv.10214/2012/5. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 102. §, 103. §, 104. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tálné dr. Molnár Erika

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a felek a takarítási tevékenység ellátása körében konkrét munkaidőben nem állapodnak meg, a felek jogviszonyából az alá-fölérendeltség és az utasításadási jog hiányzik, továbbá a felperes személyes munkavégzési kötelezettsége sem volt megállapítható - a jogviszonyt nem lehetett munkaviszonynak tekinteni. 1992. XXII. Tv. 102. §, 1992. XXII. Tv. 103. § (1) a)

***********

Mfv.II.10.214/2012/5.szám

A Kúria a dr. Viszló László ügyvéd (dr. Viszló Ügyvédi Iroda) által képviselt felperesnek - a dr. Pongrácz Krisztina ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 27.M.1473/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 51.Mf.636.464/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria Fővárosi Bíróság 51.Mf.636.464/2011/4. számú ítéletét a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) és 2.700,- Ft (Kettőezerhétszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá az alperes elmaradt munkabér megfizetésére történő kötelezését kérte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2009. június végén az alperessel a ... Kft. által üzemeltetett fitneszterem takarítási munkájának ellátásában állapodott meg. A takarítási tevékenységet 16 órától a terem 22 óráig történő nyitva tartásáig, esetenként azt követően, illetőleg hétvégén is kellett végezni. A felperes, aki ebben az időszakban közalkalmazottként dolgozott, úgy állapodott meg K.Zs. ügyvezetővel, hogy a munkát esetenként egyetemista lánya, S.Gy. is végezheti. A jogviszony fennállása alatt a felperes a lányával a feladatokat a munkaidő egyeztetésével ténylegesen is megosztotta, többnyire azonban azt S.Gy. látta el.

A felperes vállalta, hogy a tevékenység ellátása körében számlát ad a ... Bt-n keresztül, amely társaságnak kültagja volt, azonban a megállapodásban foglaltakat nem tartotta be, többszöri felhívásra sem állított ki számlát. A felperes és lánya a tevékenységét a fővállalkozó által üzemeltetett fitneszteremben végezte, ahol a munkavégzését R.P. üzletvezető, valamint V.P. (az alperes ügyvezetőjének volt házastársa) irányította, akik egyike sem állt munkaviszonyban az alperesi kft-vel. A felperesnek a munkavégzés ellenértékét V.P. fizette ki, a felek azonban erről írásbeli elszámolást nem készítettek. A felperes részben az alperes, részben a fővállalkozó takarítóeszközeit, anyagait használta, munkaruhát azonban nem biztosítottak számára. A jogviszonyt V.P. telefonon, majd az ügyvezető szintén telefonon 2009. október 1-jén felszámolta.

A jogviszony megszüntetését követően a felperes bejelentést tett az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőségénél, azonban a .... szám alatt folyamatban volt eljárást a hatóság megszüntette.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 27.M.1473/2010/16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le a felek közötti jogviszony minősítése körében. Figyelembe vette az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102-104. §-ban meghatározott jogokat és kötelezettségeket, továbbá a 7001/2005. FMM-PM együttes irányelv által kialakított és a joggyakorlatban általánosan elfogadott elveket. A bíróság elsődlegesen a szerződő felek, a felperes és K.Zs. ügyvezető nyilatkozatait, illetőleg az egyes nyilatkozatokat alátámasztó tanúvallomásokat értékelte.

Az irányelv elsődleges minősítőjegyeinek vizsgálata körében azt állapította meg, hogy a felperes nem munkakört, hanem egy konkrét feladatot látott el. Az ügyvezető a felperestől csak a feladat megoldását kérte, a személyes munkavégzési kötelezettséget azonban nem igényelte. A felperes nyilatkozata szerint a lánya munkabére az ő munkabérében került elszámolásra, holott a munkabér személyhez kötött járandóságnak minősül. A felek a munkaidő tartamában nem állapodtak meg és a felperest személyes rendelkezésre állási kötelezettség sem terhelte. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a jogviszonyból hiányzott a munkaviszonyt jellemző szigorú alá- és fölérendeltség is, amelyből a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasítási jog is következhetett volna. Ezt elsősorban a felperes azon előadása támasztotta alá, amely szerint az utasításokat az alperessel munkaviszonyban nem álló V.P.től és R.P.től kapta.

A másodlagos minősítőjegyek vizsgálatának eredményeként kiemelte, hogy az alperes utasítása a tevékenység ellátására vonatkozott, de nem terjedt ki a munkavégzés minden fázisára. A munkaidő betartását nem az alperes határozta meg. Maga a felperes nyilatkozata is azt támasztotta alá, hogy a felek konkrét munkaidőben nem állapodtak meg, a megbeszélés csupán a munka tényleges ellátására vonatkozott. Az elvégzett munka díjazása körében hangsúlyozta, hogy a felperes számla kibocsátását vállalta, amely szintén nem utalt munkaviszonyra. Az erre vonatkozó ellentmondó bizonyítékok közül K.Zs. ügyvezető vallomását fogadta el, mivel az érdektelennek minősülő tanúk, tehát V.P. és Sz.J. az ő állítását erősítették meg. A felperes a munkáltató eszközeit, erőforrásait és nyersanyagait csak részben használta, a munkát saját ruhájában végezte, a munkaeszközöket az alperes, de bizonyos tisztítószereket R.P. biztosított számára. Értékelte a munkaügyi bíróság azt is, hogy a fitnesztermet nem az alperes üzemeltette, ezért a biztonságot, egészséget nem veszélyeztető körülmények kialakítása nem az alperest, hanem elsősorban a fővállalkozót terhelte. A felek között a jogviszony létrehozására írásbeli szerződés nem jött létre.

A bizonyítékok értékelésének eredményeként az elsőfokú bíróság azt az összegző megállapítást tette, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a munkaviszony létrejöttét, annak megállapítására pedig, hogy a felek között ténylegesen milyen egyéb jogviszony jött létre, a munkaügyi bíróságnak nem volt hatásköre. Ugyanezen okból nem lehetett megállapítani azt sem, hogy a jogviszonyt az alperes jogellenes intézkedéssel szüntette meg.

A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság az 51.Mf.636.464/2011/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta és kötelezte a felperest 223.200,- Ft kereseti és 223.200,- Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.