A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.306/2017/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 386. §, 387. §, 393. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

4.Bhar.306/2017/5.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2018. év március hó 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t:

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a magánvádló másodfellebbezését elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. november 2. napján kelt 20.Bf.6042/2017/9. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi Bíróság a 2017. év január hó 31. napján kihirdetett 8.B.XX.408/2016/12. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bekezdés], amiért őt megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés végett.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2017. év november hó 2. napján kihirdetett 20.Bf.6042/2017/9. számú ítéletével a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság felmentő rendelkezése ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása, és büntetés kiszabása érdekében.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság vizsgálta, hogy a harmadfokú eljárás lefolytatásának törvényes előfeltételei fennállnak-e. A Be. 386. § (1) bekezdés c./ pontja értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak a megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az első fokon eljárt Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi Bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította, és vele szemben büntetőjogi jogkövetkezményt alkalmazott, míg a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a vádlott az ellene a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Ilyen körülmények között a vádlott büntetőjogi felelősségének kérdésében az első- és másodfokú bíróság eltérően foglalt állást, ezért a büntetőeljárási törvény fentebb idézett rendelkezése értelmében a harmadfokú eljárás lefolytatásának lehetősége a törvény erejénél fogva biztosított.

A vádlott a harmadfokú bíróság nyilvános ülését megelőzően - védője útján - írásbeli észrevételeit is eljuttatta a Fővárosi Ítélőtáblához. Ennek lényege szerint a másodfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a hibáktól és hiányosságoktól, és a sérelmezett vádlotti kijelentések nem alkalmasak a rágalmazás vétségének megállapítására. A másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak helyes értelmezése során jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye nem bűncselekmény.

Mindezekre figyelemmel a vádlott indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság hagyja helyben a másodfokú bíróság felmentő ítéletét.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 393. § (2) bekezdése értelmében a magánvádló másodfellebbezését nyilvános ülésen bírálta el.

A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a magánvádló jogi képviselője a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Kiemelte, hogy álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott levelében foglalt kijelentés nem éri el azt a szintet, amely alkalmas a rágalmazás bűncselekményének megállapítására. Hangsúlyozta, hogy a tényállás alapját képező vádlotti levél volt az indoka annak, hogy a hosszú éveken át fennálló ügyvezetői tisztségéből a magánvádlót visszahívták, amely levél a gazdasági társaságokat finanszírozó C. Bankkal fennálló kapcsolatára is jelentős hatással volt, tekintettel arra, hogy a vádlott a levelet a hitelintézetnek is megküldte. A magánvádló jogi képviselője hivatkozott továbbá arra is, hogy a sérelmezett kijelentést teljes szövegösszefüggésében szükséges vizsgálni, mert enélkül értelmét veszti az egész. A gazdasági társaság "teljes beszakítása", tönkretétele, fizetésképtelenségének előidézése, valamint az a tény, hogy a magánvádlót visszahívták az ügyvezetői pozíciójából, objektíve is alkalmas arra, hogy aláássa egy üzletember társadalmi megbecsülését. Egy gazdasági társaság szándékos ellehetetlenítése, csőd közeli helyzetbe hozása a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekmény lehet, amely messze túlmutat a társadalmi megbecsülés aláásására alkalmas cselekedeten. A magánvádló jogi képviselője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a másodfokú bíróság ítéletével szemben a vádlotti kijelentés alkalmas volt arra, hogy a magánvádló társadalmi megbecsülését aláássa, ezért továbbra is a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását szorgalmazta.