A Fővárosi Ítélőtábla Bf.452/2013/35. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 75. §, 78. §, 118. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 361. §, 370. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 13. §, 37. §, 38. §, 80. §, 82. §, 85. §, 87. §, 92. §, 176. §, 178. §, 342. §, 370. §, 371. §] Bírók: Halász Etelka, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.978/2012/52., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.452/2013/35.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.452/2013/35. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2015. év március hó 19. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt Vádlott1 és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év október hó 16. napján kelt 8.B.978/2012/52. számú ítéletét Vádlott1 I. rendű, Vádlott2 II. rendű, és Vádlott3 III. rendű vádlottak tekintetében megváltoztatja.

A vádlottak kábítószer-kereskedelem bűntettének minősített cselekményét a Btk. 178. § (1) bekezdés I. tételébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-birtoklása bűntettének minősíti.

Vádlott1 I. rendű vádlott vagyon elleni bűncselekményénél a Btk. 370. § (3) bekezdés ba) pontjára is utal.

Vádlott1 I. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) év fegyházra, Vádlott2 II. rendű és Vádlott3 III. rendű vádlottak szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év börtönre enyhíti.

A vádlottak kiutasítás büntetését mellőzi.

Vádlott2 II. rendű és Vádlott3 III. rendű vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását egyaránt 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti.

E vádlottakkal szemben a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén rendeli beszámítani a kiszabott szabadságvesztésbe az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt, a végrehajtás elrendelése esetén kétharmad rész letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyja.

Vádlott1 I. rendű vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítani rendeli a kiszabott szabadságvesztésbe.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében

Vádlott1 I. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószerrel-kereskedelem bűntette [2012. évi C. törvény 176. § (1) és (3) bekezdés], lopás bűntette [2012. évi C. törvény 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc.) pont és (3) bekezdés b.) pont] és 2 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [2012. évi C. törvény 342. § (1) bekezdés a.) pont] miatt halmazati büntetésül 9 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 10 év kiutasításra ítélte, a rongálás vétsége [2012. évi C. törvény 371. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a.) pont] miatt emelt vád alól felmentette;

Vádlott2 II. r. és Vádlott3 III. r. vádlottakat társtettesként elkövetett kábítószerrel-kereskedelem bűntette [2012. évi C. törvény 176. § (1) és (3) bekezdés] miatt egyaránt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év kiutasításra ítélte.

Rendelkezett arról, hogy az I-II-III. r. vádlottak a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra, valamint a lefoglalt bűnjelekről, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen

- az ügyész Vádlott1 I. r., Vádlott2 II. r. és Vádlott3 III. r. vádlottak terhére, a büntetés súlyosításáért;

- Vádlott1 I. r. vádlott indokolás nélkül;

- az I. r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés és enyhítés érdekében;

- Vádlott2 II. r. vádlott és védője téves minősítés miatt és enyhítésért;

- Vádlott3 III. r. vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.1042/2012/6. számú átiratában az ügyészi fellebbezést a büntetés súlyosítására irányulóan fenntartotta, a vádlottak és védők fellebbezését nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, mérlegelési jogkörében eljárva a tényállást helyesen állapította meg, indokolási kötelezettségét is teljesítette. A megalapozott tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, ezért az I. r. vádlott védője által a tényállást támadó fellebbezés, a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán, nem foghat helyt.

Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekmények minősítése is helytálló. Az I. r. vádlott terhén megállapított vagyon elleni bűncselekmény törvényi felhívása azonban pontosításra szorul, a (2) bekezdés bc.) pontja helyett a bd.) pont jelöli a dolog elleni erőszakkal történő elkövetést.