A Kúria Pfv.21113/2014/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 175/2007. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A megszűnt kórház jogutódlásának megállapítására vonatkozó szempontok a kórház kártérítési felelőssége esetén. 1959. IV. Tv. 339. §, 175/2007. Korm. rend. 1. §, 1952. III. Tv. 221. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.113/2014/4.szám

A Kúria az Erdős Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Erdős György ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felperesnek a dr. Dibáczi Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I.r., a dr. Dudás Gábor ügyvéd által képviselt II.r., a jogtanácsos által képviselt III.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 6.P.25.850/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 7.Pf.21.563/2013/7. számú közbenső és részítéletével elbírált perében, amely perbe a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bardovits Anett ügyvéd) által képviselt biztosító az I.r. alperes érdekében beavatkozott, a jogerős közbenső és részítélet ellen a II.r. alperes részéről 63., a III.r. alperes részéről 64. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős közbenső és részítélet felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezését hatályában fenntartja.

A bíróság kötelezi a II.r. és III.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak külön-külön 30.000-30.000 (harmincezer-harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a le nem rótt 70.000-70.000 (hetvenezer-hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek módosított keresetükben a hozzátartozójuk, B.Sz. halála miatt keletkezett nem vagyoni káruk egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy az I.r. alperes, valamint a II.r. alperes jogelődje a beteg 2006. évben végzett kezelése során megszegte a kellő gondosságot és körültekintést, ezzel a betegtől az életben maradás esélyét elvette. A felperesek utóbb kiterjesztették keresetüket a III.r. alperesre, jogutódi felelősségét a II.r. és III.r. alperesek között 2007. június 29. napján létrejött megállapodásra alapozták.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes arra hivatkozott, hogy a kezelés során az elvárható gondossággal járt el. A II.r. alperes állítása szerint a jogelődje, a szükséges vizsgálatokat elvégezte, a kezelés terv szerint további vizsgálatokat is előirányzott, azonban azok elvégzésére a beteg halála miatt már nem kerülhetett sor. A III.r. alperes állította, hogy a II.r. alperessel 2007. június 29-ei megállapodás 4.1. pontja szerint az I.r. és II.r. felpereseket esetlegesen ért kárért a II.r. alperes tartozik helytállni. A beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott közbenső és részítéletével megállapította, hogy a II.r. alperes kártérítő felelősséggel tartozik a felpereseket azzal összefüggésben ért károkért, hogy hozzátartozójuk, néhai B.Sz. kezelése során az O-ban a 2006. november 13-án a mellkasfalon keresztül elvégzett szívultrahang vizsgálat eredménye alapján nem végezték el azonnal a nyelőcső felől végzett szívultrahang vizsgálatot. Az I.r. és III.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az I.r. alperes B.Sz. kezelése során az elvárható gondossággal és szakmai a szabályok betartásával járt el. Ugyanakkor megállapította, hogy a beteg kezelésében a 2006. november 13-tól - a perben beszerzett rendelkezésre álló valamennyi szakértői vélemény szerint - az O. Kardiológiai Intenzív Osztályára történt felvételéig tartó időszakban állapítható meg a mulasztás, amely a TEE vizsgálat azonnali elvégzésének hiányát jelenti, és amelyet a II.r. alperes jogelődjének kellett volna elrendelni. A minisztériumok közötti megállapodás értelmében a II.r. alperes tartozik kártérítő felelősséggel a felperesekkel szemben. Rámutatott arra, hogy nehezen értelmezhető a megállapodás ama kitétele, amely szerint a III.r. alperes állományában továbbfoglalkoztatott orvosok korábbi tevékenységével összefüggő "műhibaperek" képviseletét az Á. átveszi, azonban a képviselet kifejezést nem lehet kártérítő felelősségként értelmezni, még akkor sem, ha nem tudta, hogy mi lehetett e megállapítás célja. Megállapította, hogy a 175/2007. (VI.30.) Korm. rendelet (R.) 1. § (1) bekezdésének a) pontja egyértelmű abban a tekintetben, hogy a III.r. alperes csak a felsorolt intézmények - köztük az O. - fekvő-, illetve járóbeteg-szakellátó elemeit vette át jogutódként, tehát nem a vagyoni jogokkal kapcsolatos jogutód. Ezt az értelmezést támasztja alá a III.r. alperes alapító okiratának 4. pontja is, amely rögzíti, hogy az intézmény kizárólag az elődintézmények szervezeti elemeinek átvételéből adódó jogok és kötelezettségek tekintetében jogutódja a jogelőd intézményeknek. Nem értett egyet a II.r. alperes álláspontjával, amely szerint az Á. által továbbfoglalkoztatott orvosok tevékenységével összefüggő műhibákkal kapcsolatos károkért fennálló felelősséget a képviselettel már azt megelőzően átvette az Á., mint ahogy az O. megszüntető okirata érvénybe lépett volna, így az O-ban végzett orvosi kezelés során keletkezett kárért a II.r. alperes tartozik felelősséggel.

A felperesek és a II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső és részítéletével az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a II-III.r. alperesek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak az I-II.r. felpereseket azzal összefüggésben ért károkért, hogy hozzátartozójuk, néhai B.Sz. kezelése során az O-ban a 2006. november 13-án a mellkasfalon keresztül elvégzett szívultrahang vizsgálat eredménye alapján nem végezték el azonnal a nyelőcső felől végzett szívultrahang vizsgálatot. Az I-II.r. felperesek III.r. alperes javára fennálló perköltség fizetési kötelezettségét mellőzte. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A közbenső és részítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást, amikor az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította, és a II.r. alperes kártérítő felelősségének a fennállását is helyesen állapította meg, mert a kártérítő felelősség alóli kimentése sikertelen volt, mulasztásával a beteg kedvezőbb túlélési esélyét vette el, tekintetbe véve azt is, hogy a kárfelelősség szempontjából releváns okozati összefüggés nem csupán direkt és közvetlen lehet. Az is megalapozza a felelősséget, ha az adott mulasztás folytán csak az esélyét veszíti el a beteg annak, hogy sorsa másként alakuljon. A III.r. alperes kártérítő felelősségének megállapíthatóságát illetően a fenntartó minisztériumok megállapodásából az tűnik ki, hogy a felek a jogutódlással kapcsolatos kérdések rendezése során a III.r. alpereshez, illetve az O-hoz kerülő tevékenységeket szakmai szempontok szerint osztották meg egymás között. A III.r. alperes létrehozásával kapcsolatos kormányhatározatok, a megállapodás és a megszüntető okirat, valamint az alapító okirat rendelkezéseinek együttes értelmezésével azonban az a következtetés vonható le, hogy a per alapjául szolgáló kárkötelemben a károkozó O-nak a két intézmény jogutódlással kapcsolatos kötelezettségvállalásainak az elválaszthatatlansága folytán mind a II.r., mind a III.r. alperes is a jogutódja. Kiemelte, hogy a károsulti pozícióban lévő I-II.r. felperesek igényének érvényesítését nem gátolhatja a jogutódok között a jogutódlás kérdésében kialakult vita, a jogutódok belső jogviszonyára tartozó kérdés, hogy egymás között hogyan rendezik a jogelődjük által okozott károkért való tényleges helytállás kötelezettségét. A II.r. alperesnek tehát nem sikerült bizonyítania a kártérítési felelősség alóli mentesülésére alapot adó körülményeket, a III.r. alperes felelőssége pedig a II.r. alperessel kötött megállapodása, illetőleg a létrehozásával kapcsolatos kormányhatározatok alapján állapítható meg, a felperesek keresetének jogalapja ezért a II-III.r. alperesekkel szemben fennáll.