BH 1992.12.755 A mű értékesítésével járó üzleti kockázatot a kiadó csak akkor háríthatja át a szerzőre, ha a szerződésben erről külön megállapodnak [Ptk. 207. § (1)-(2) bek., 1989. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 31. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság, helyt adva a keresetnek, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 91 760 forint szerzői jogdíjat, valamint ennek 1991. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Az ítélet indokolása szerint a felek között a perbeli kiadvány szerkesztési és grafikai munkálatai vonatkozásában 1989. május 2-án létrejött kiadói szerződés a művész szerzői díját "egy összegben, az eladási ár 2%-ában" határozta meg, amelyen a szerződés helyes értelmezéseként azt kell érteni, hogy ez az összeg elkészült kiadvány meghatározott eladási árát jelentette és nem a ténylegesen - a kiadványok értékesítése után befolyt vételárat, illetve az alperesnél ténylegesen jelentkező bevételt. A szerződés ilyen értelmezése után az elsőfokú bíróság az alperes - nem vitás - elszámolása alapján azt állapította meg, hogy a kiadványok valamennyi példánya alapján számított eladási ár 42 188 100 forint volt, ebből 2%, azaz 843 760 forint illeti a szerzőt. Ebből az alperes - ugyancsak egyező előadás szerint - 752 000 forintot fizetett ki, így a felperesnek még jár 91 760 forint.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy az eladási ár forgalmán a ténylegesen értékesített mennyiség utáni bevételt lehet csak érteni, és ezt a felek a szerződés megkötésekor így is értették.

A felperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az alperes a pert megelőzően maga is elismerte, hogy az eladási ár fogalmát a felperessel egyezően értelmezte, csak jogi védekezése volt ettől eltérő.

A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.